Fáradtság és bátorítás

Ma nagyon elfáradtam hittan órán. A nyolcadikos lányokkal  sok a gond, ráadásul a beszélgetések nem mindig építő jellegűek.
Mai tanulságos beszélgetés:
Én: ... (éppen egy bibliai történetről beszélek)
Lány 1 (odasúgja a másiknak) Szerinted ezek megtörténtek, vagy mese?
Lány 2. Megtörténtek. (Lány 2 a legjobban gondolkodó és véleményt formáló az órán.)
Lány 3. (lázadó, nagyszájú, ellenséges természetű, de egyébként nagyon értelmes) Mese? Te hülye vagy? Ez hittan óra?
Én: Miért gondolod, hogy mese?
Lány 1: Nem tudom, de annak tűnik.
Én: Te választottad a hittant, te szerettél volna ide járni. Szerinted minden mese?
Lány 1: Aha.
Lány 2: Pedig teljesen jó fej az Isten. Sok jót tett. Pl. megteremtett téged és szép dolgokat.
Én: Miért, szerinted a majmoktól származunk?
Lány 1: Igen, az logikusabb. Nehogy már 2 embertől legyen a föld tele emberekkel...
Lány 3: Hülye vagy! (ez a kedvenc mondása, vagy nem tudom) Istennek van hatalma arra, hogy tele legyen a Föld!
Lány 1: Akkor is hülyeség. A majom jobb.
ÉN: Akkor miért nem fejlődik ki most is a majomból ember? Nem kellene születniük a gyerekeknek, hanem várni néhány évszázadot, ezredet... millió évet, és minden majomból ember lesz...
Lány 2. A majom nem is él addig! Meg a majom az majom. Az ember meg ember.
Lány 3: Hagyja már! Ez hülye! Nem érti az egészet. Isten így találta ki és kész.

:)
És még ezután jön a folytatás...

Szeretem az idézeteket. Régebben, amikor még tinédzser voltam, és sok újságot megvettem, tudjátok, mint az Ifjúsági Magazin, meg tudom is én már milyen újságok voltak, és volt benne egy-egy jó mondat, (de bárhol, ahol találtam) kivágtam, és gyűjtögettem.

Aztán, amikor a gépíró iskolába jártam, a matek füzetemre ragasztottam őket, azzal a célzattal, hogy matek órán is ezekről gondolkozzak (inkább), mint a számolás mélységeibe jussak el.

Ma már nem gyűjtöm az idézeteket, de ha találok valamit, ami tetszik, azt szívesen megosztom, vagy felteszem a blogomra.

Ez is egy ilyen mondat.

Mindez persze nem teljesen igaz, mert nekem fontos, hogy mit gondolnak mások arról, amit csinálok, hogy hogyan végzem a munkámat, ilyesmi. Csak jó lenne, ha kicsit ilyen lehetnék.

Azért az érdekel, hogy hogy alakul majd ezeknek a lányoknak a sorsa, élete, és hogy mit tudok átadni abból, ami nekem fontos. Remélem, hogy egy kicsit igen. És ha most még lázadnak és utálnak mindent, talán egyszer mégis Isten mellett döntenek.