Tényleg könnyebb fegyelmezni, ha idősebb a gyerek?

Nektek is elfoglalt hetetek volt? Ahogy szokott, sok minden történt, és péntekre mindig mindenki ki van nyúlva. Nem is értem, miért? :) 

Sokszor jutott az utóbbi időben eszembe az, hogy hogy is működik a gyereknevelés, hogy milyen nem könnyű feladat ez. Nézem a gyerekeimet, ahogy az iskolai tanítások után még van erejük úszni, Zsófiának gitározni, és még itthon is pörögnek. Én magam sem értem, honnan van ez a sok energiájuk, és hogy milyen nagyon ügyesek.

Én nagyon büszke vagyok a gyerekeimre, hogy ennyit dolgoznak, és még ha néha nehezen is megy, akkor is csinálják. 

De ez nem mindig könnyű.
Szerintem a gyereknevelés egyik legnagyobb és legfontosabb kérdése mindig a fegyelmezés. 

Melyik szülő ne szeretné, ha a gyereke szófogadó lenne, vagy tökéletes? De az a szomorú tény, hogy nincs ez így, és nem biztos, hogy ennek így kellene lennie. Én is sokszor elkövettem azt a hibát, hogy nagyok voltak az elvárásaim. Az a baj, hogy maximalista vagyok, elvárom, hogy mivel én magam a lehető legtöbbet hozok ki a feladataimból, másoknak is így kellene. 

De a tavalyi év erre is rávilágított számomra, hogy vannak fontosabb dolgok is, mint pl. a tanulás. Ez persze nem jelenti azt, hogy a gyerekeiknek nem kell kihozni önmagukból a legtöbbet, hanem azt, hogy én magam ne legyek az a típus, aki többet vár el, mint amit kell. Hogy ne felejtsem el, hogy ők GYEREKEK! Ezért döntöttem úgy, hogy megpróbálok lazább lenni. Ez mindenkinek jót fog tenni. Leginkább nekem. (NEM TITOK, ELÉG NEHÉZ. MÁRMINT LAZÁNAK LENNI. NEM ÚGY VAGYOK SAJNOS ÖSSZERAKVA.)

Már biztos hallottatok arról, amikor valaki azt mondja: "Zavarban vagyok, mert nem tudom mit tegyek. Van egy lányom/ fiam, aki 8-9-10 éves. Sokszor elmondok neki dolgokat, többször elmondom ugyanazt, és olyan, mintha nem is hallaná. Elmondom ötvenszer, hogy pakoljon el maga után, hogy ne boruljon ki mindenért, ne kiabáljon, pakoljon be a táskájába....stb., de nem hallja. (És ha 3 gyerek van, az még nehezebbé teszi a dolgot.) Szeretek anya lenni, de fáradt vagyok. Sok mindent próbáltam már, mindenféle okos módszert kipróbáltam, de nem használ. Nem fenekelhetem el mindig!"  

Nem, valóban nem! 

Lehet, hogy nem leszek népszerű, de én bizonyos szinten híve vagyok a fenekelésnek, de semmiképpen ilyen dolgokért. Azonban nem hiszek abban sem, hogy egy gyereknek mindig ki kell kapnia. De abban hiszek, hogy egy szülőnek szigorúnak és következetesnek kell lennie. A gyerekek többségének szerintem sok minden megengedett, a szülők úgy vannak vele, hogy minél kevesebb konfliktus, a gyerekem kapjon meg sok mindent, akkor csendben van, és nincs probléma. Nincs konfliktus. Sajnos sok szülőnek ez a legjobb megoldása. Ha nincs konfliktus, a gyerekeink sem tanulják meg kezelni. 

Nálunk sok a konfliktus, és ennek legtöbbször én vagyok a forrása, de azért, mert azt várom el a gyerekeimtől, hogy a minimum dolgokat és szintet teljesítsék, és ha nem teszik, nem engedem, hogy feleseljenek, vagy ne csinálják meg. 

Nem akarom a tökéletes anya látszatát kelteni, mert nem vagyok az. Szigorú vagyok (legalábbis annak érzem magam), bár inkább a következetes szót szívesebben használom. Ma nem divat ez. Nem gondolom, hogy tönkretenném a gyerekeim életét azzal, mert meg kell csinálniuk bizonyos feladatokat. :) 

Át kellett értékelnem bizonyos dolgokat. 

És arra jöttem rá, hogy azért NEHEZEBB a nagyobb, idősebb gyerekkel megértetni a szabályokat, de ezt már kis korban el kell kezdeni. Amikor az enyémek kicsik voltak, akkor mindig mondták a családban: "Ne légy szigorú, nem érti!" De értette! Értenie kell, hogy nem firkálunk a falra, nem nyúlunk a tűzbe, nem vesszük el a másét és még folytathatnám...

Zsófival, ahogy nő, egyre nehezebb, de közben meg egyre önállóbb. Jó látni, hogy formálódik, alakul, csak nagyon nehéz egy olyan emberpalántával, aki nem szereti a szabályokat, és nem is akarja őket betartani. Már most keményen lázad minden ellen, már most kimondta, hogy ő NEM AKAR szabályokat betartani. Mert szerinte nincs rá szükség.
Nimród éppen az ellenkezője. Őneki fontosak a szabályok, és ha valaki nem tartja be őket, kiborul. Nála az adott szó fontos, mindig számon tartja, hogy ki mit mondott, ígért vagy tett. Nem bírja elviselni a logikátlanságot és azt, ami nem SZABÁLY :)

Szóval, anyának lenni jó, de tényleg küzdelmes.
Úgyhogy amikor azt látjátok itt, vagy a Facebook oldalamon, hogy nálunk mindenki mindig jókedvű és mosolyog, és kedvesek vagyunk (ami alapvetően igaz), na, akkor higgyétek el, hogy van ez másképpen is!