2018. május 9., szerda

Kihívás # 33 Képeslapküldés

Emlékeztek még, hogy volt ilyen rovatom? Én már alig...
Tényleg nehéz rászánni magam arra, hogy minden héten teljesítsem a saját, kitalált küldetéseimet, hát még hogy nektek is adjak ilyen feladatot? Nem lenne tisztességet! De azért reményeim és terveim szerint amikor lesz rá idő és energia, tovább folytatom ezt a kreatív ötletbörzét.
Amolyan apró elvégzendő dologgal, javítok: EGYÜTT elvégzendő dologgal vágok bele újra és újra! Nem ígérem a folyamatosságot (ez a blog és én sem vagyok híresek erről, de hát nem is e célból született... ), mert sok minden mindig zsizseg a fejemben (mintha nem lennék néha egyedül :) ), de arra gondoltam, hogy nem adom fel, mert a vidámság és a játékosság és a jókedv jegyében szeretném éni az életemet. Még ha nem is mindig sikerül! 
Annyit küszködtünk, kínlódtunk, voltak nehézségek az életben, hogy néha kell lazítani, elengedni, nevetést és vidámságot hozni az életbe. Remélem, sikerül! Én majd mindent igyekszem megtenni ez ügy érdekében!

Egy ideje újra pakolgatok és rakodom a dolgaimat A pontból B pontba, és sok mindent újra megtaláltam. Ilyen pl. a képeslapgyűjteményem. És arra gondoltam, hogy élek vele, és meglepek néhány embert, mert ma már nem jellemző!

KÜLDJ 5 KÉPESLAPOT 5, SZÁMODRA FONTOS ÉS MEGHATÁROZÓ, 
INSPIRÁLÓ EMBERNEK!

Az én 5 képeslapom.
Hamarosan érkezik! 
Gyermek koromban nagy képeslap gyűjtő voltam. Rengeteg, doboznyi volt otthon. Mondjuk örököltem anyukámtól is, de én is lelkesen gyűjtöttem. A legjobban a régi karácsonyi hangulatúak és az orosz képeslapok tetszettek. Évtizedekig gyűjtöttem őket, aztán egyszer úgy döntöttem, hogy már nincs hely neki. Persze most kicsit szomorú vagyok, mert szívesen újra nézegetném őket, de helyem az most sincs, ahol tárolni tudnám.
De a mai napig, akárhová elmegyünk, bárhol járunk is, nem bírom ki, hogy ne hozzak egy-egy képeslapot arról a városról, kis településről, apró falucskáról. Párizsból egy köteggel tértem haza anno, de ugye az érthető, hiszen nagyon szeretem Párizst. 
Általában nem bírom az ilyen "add tovább" és "küldd tovább" dolgokat, de arra gondoltam, hogy ezt az évet valami ilyesmivel kezdem.
Elhatároztam, hogy elküldök 5 képeslapot 5 számomra fontos embernek. De nem ám az interneten keresztül, gyorsan begépelve! Hanem gondosan kiválogatva a képeslapokat, kézzel megírva és bélyeget ráragasztva, időt szakítva a másikra. Hiszen nincs időnk egymásra. 
Én még azok közé tartozom, akik leveleztek. Úgy, a régi módi formában, mint BÉLYEG ÉS BORÍTÉK!
Innen van Nekem az egyik legfontosabb ember az életemben, Judit barátnőm, akivel középiskolás korunk óta levelezünk Sok izgalmas kalandban volt részünk együtt. Az évek, évtizedek alatt alig találkoztunk, mégis mondhatom azt, hogy barátságunk töretlen. :)
Férjjel is hosszú ideig leveleztünk. Abban a klasszikus, udvarlós, "várom a levelet, vajon ma ír-e?" hangulatban. Én szerettem.
Sajnos kevés időm jut rá, meg 10 ujjal gyorsabban gépelek, mint ahogy írok :) Az internet világában így egyszerűbb. Nem jobb, de egyszerűbb és gyorsabb... 
Mert akkor hogyan is tartanám a kapcsolatot pl. az Amerikában élő barátnőmmel, aki 18 évesen kiment oda, és mi pedig ovis korunk óta barátok, osztálytársak vagyunk? Na jó, nem sűrű a levelezésünk, mert neki 5 gyereke van, nekem 3, de... hiányzik. És azért ő felhív engem telefonon... :)
Ezért gondoltam, hogy most időt szánok rá, és kézzel írok!

Karácsonykor és Húsvétkor van talán a legnagyobb forgalom e tekintetben a Postán, és én most kicsit örömet szeretnék szerezni másoknak és a postásoknak is, hogy ne csak csekkeket és hivatalos leveleket kelljen nekik kézbesíteni :) Bárkinek elküldhető - én már tudom is :)
Legyen idén a meglepetés éve!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése