Ez nagy örömmel tölt el engem, mert szeretek. Mindig is szerettem.
Alapvetően azt mondanám magamra, hogy mindenevő vagyok, már ami a könyveket illeti, de ez nem teljesen igaz. Mint itt említettem szeretem a krimiket. Egyébként is írtam már róla, hogy nagy Agatha Christie rajongó vagyok, de ha esetleg rátalálok egy-egy izgalmas, tartalmas bűnügyi regényre, szívesen elolvasom. A Jack Reacer-sorozat most ilyen, úgyhogy erről még fogtok hallani tőlem :)
Már egy ideje a könyves polcomon figyelt Balatoni József, vagy ahogy mindenki / sokan ismerik Jocó bácsi könyve. Mivel ez a fickó érdekes számomra (talán azért is, mert tanár ember), sok jó írását olvastam, és kicsit úgy éreztem, hogy talán sok mindent másképpen lát, mint néhány pályán lévő kollégája, elkezdtem őt figyelni. Az írásait, amit képviselt.
Ő volt az, aki a Kék bálna hatásra (tudjátok, amikor egy időben a gyerekek sorra öngyilkosok lettek) bevetette a Zöld Elefánt projektet. És tényleg volt értelme.
Közép iskolában tanít történelmet, fiatal, vicces fickó, akit szerintem a gyerekek is kedvelnek. Kellenek az ilyen figurák.
És mivel felkapta őt a média, írt is néhány könyvet.
Én meg kíváncsi voltam, és megvettem a Kamasz(h)arc című könyvét.
Nem mondom, hogy életem nagy könyve, de nagyon érdekes volt. Pedig abszolút távol áll tőlem stílusilag és tartalmilag is. Kb. 2 óra alatt el lehet olvasni. Elég szókimondó, szerintem épp annyira, amennyire ma egy 17 éves, úgyhogy nagyon.
Nekem alapvetően furcsa volt, bár sok igazságot tartalmaz arról, hogy hogyan gondolkodnak a mai fiatalok. Mert tényleg semmi máson nem jár az eszük, csak a bulin, az iváson, a szexen, a szüzesség elvesztésén, hogy mennyire utáljuk a szüleinket, akik ellenség! és még sorolhatnám. De a fő hangsúly, a legnagyobb hangsúly ezen belül a szexen, és a maszturbáción van, ami persze keresztény körökben húde kellemetlen téma.
Alapvetően jó, hogy beszél erről a könyv, jó, hogy nem érezteti, hogy bűnös vagy (nyilván nem, mert maga a szerző sem keresztény - legalábbis nem olvastam róla ilyen jellegű bejegyzéseket), de ettől még létezik, és foglalkozni kell vele. És azzal, hogy a kamasz fiúk mennyire másképpen élik meg a mindennapjaikat. Mi lányok is máshogy.
Régebben zavarba jöttem ettől a témától, de én úgy gondolom, hogy kell róla beszélni, mert fontos.
Meg arról is, hogy bár a világ ezt képviseli, ami ebben a könyvben van, ti. hogy bulizz, igyál, részegedj le, csókolózz annyi nővel / pasival, amennyivel csak lehet, és szexelj minél többet, mert akkor vagy vagány..., de közben fogadd el, ha a legjobb barátod homoszexuális...
Szóval bele van zúdítva minden egyszerre.
Kicsit sok volt így. Én ezeket az értékeket (nekem nem azok) nem tudom elfogadni. Én úgy gondolom, hogy meg kell tanulni a mértékletességet, meg kell tanulni határt szabni, és felvállalni, hogy máshogy gondolkozunk. Milyen ciki ma már, ha valaki 16-17 évesen még szűz! Nahát!!!
Bennem amúgy is volt egyfajta küldetés tudat (nincs szebb szóm rá), hogy jó lenne a gyerekekkel beszélgetni, a helyes utat megmutatni, vágyom rá... Nem az a cél, hogy mindenkit megtérítsek (bár nem lenne rossz:) ), egyszerűen, csak azt látom, hogy a világunk olyan, mint Noé napjaiban, és az nem volt semmi. Márpedig a Biblia szerint Jézus akkor jön vissza, amikor a világ újra olyan lesz.
Fiataljaink veszélyben vannak, és minden tőlünk telhetőt meg kell tenni értük.
Én most leginkább azzal küzdök, hogy a gyerekem (leginkább a 10 éves) elszemtelenedett, visszabeszél, flegma és semmi nem érdekli (és mindezt egyszerre), és saját bevallása szerint is, "ez van, ő most már tinédzser"! Kemény csatáink vannak, nagyon kemények. Sokszor kiakadok, mert én meg nem tudom jól kezelni ezt a helyzetet. Úgyhogy nekem is tanulni kell. Nem vagyok engedékeny szülő, inkább korlátozó. Olyan, aki nagyon szereti a gyerekeit, de tudja, hogy hova ne jussanak el, és ezért mindent megteszek.
Csak lehet, hogy rosszul...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése