Sakkversenyen jártunk

Hát persze, hogy büszke anyuka vagyok! Mi más is lennék? De melyikőnk nem az, amikor a gyereke valamilyen sikert ér el valamiben, nem igaz?

Ti, néhányan, akik olvastok engem, tudjátok, mert már sokszor írtam róla, hogy Nimród fiam nagyon erősen matek-mániás, és ez tetőződött egy ideje a sakk-szenvedéllyel. Mert, most már tudom, hogy létezik ilyen. Ebben az évben már egy ideje ezt hajtotta nekem, hogy szeretne járni.
Fél évig ezt nem tudtam megoldani, mert a zongora órák miatt szolfézsra is kell járnia, ami pont egy időben volt vele. De aztán félévtől ez megváltozott, így Nimród - saját kérésére, és mellékelve az úszást (mert ez is beleesik az edzési idővel) - elkezdett a móri Sakkszövetség által szervezett szakkörre járni. És nagyon nem bántuk meg.
Már az elején kiderült, hogy ügyes.
Mondjuk én elfogult vagyok, és mindig is így gondoltam. Férj sokkal racionálisabb, őt nem az érzelmei vezetik, de ő is azt mondta, hogy amikor játszanak, sokat kell gondolkodnia azon, hogy milyen lépésekkel játsszon ellene.
Nimród nagyon szereti ezt a szakkört. Az iskolájában van, és ilyenkor este 5-ig van ott, de nem bánja, mert várja is.

Amikor egyik "edzés" után azt mondta nekem a tanára, hogy elvinné Nimródot egy versenyre, egyszerre voltam boldog és nagy kérdések jelentek meg a fejemben.
Aztán végül is úgy döntöttem, hogy elviszem. Még úgy is, hogy tudtam, hogy szombaton lesz megrendezve. Nimród szeretett volna menni, és én pedig nem szerettem volna egy különleges élménytől megfosztani.

Szombat reggel a gyerekeimmel ezzel az énekkel hangolódtunk, szurkoltunk Nimródnak:

Ezt az éneket a tavalyi gyülekezeti táborunkban tanulták meg a gyerekek, és azóta mindenhol énekeljük.

Férj és a lányok elmentek a gyülekezetbe, mi pedig biciklire pattantunk a kisfiammal. Azaz pattantunk volna, ha szegénynek nem romlik el, esik le a lánc, ami miatt felborult. Úgyhogy sírva indultunk el gyalog a versenyre, mert annyira akart bicóval menni.
Próbáltam (jó edzőhöz, de inkább, jó anyához híven) lelkesíteni, és mire odaértünk, már teljesen jól volt, főleg, miután meglátta a sakktáblákat.
És azt kell mondanom, hogy én sokkal jobban izgultam, mint ő.

Csak néhány hangulatképet hoztam nektek.

Itt még tudott egy helyben ülni.

Itt már nem. :)

Eredményhirdetés

 Az én győztes kisfiam, akire iszonyúan-nagyon-rettenetesen büszke vagyok.