Nem
is igazán jut időm arra, hogy az ételeket, amelyeket eszünk, és amiben
nincs hús :) megosszam veletek. Mostanában rohanósak a napjaim, nincs
amolyan "ráérek és kipróbálok valami újat" időm és fílingem sem.
Általában - mivel a családom maga olyan - a megszokott ételek kerülnek
az asztalra, mert vagy azt kérik, vagy arra van időm. Nem mondom, hogy
néha nem vetek be egy-egy új ételt, de elég nehéz ebben a családban.
Férj is az amolyan klasszikus étel - kedvelők közé tartozik, és neki is a
hús-krumpli kombináció lenne a kedvence, ha enne húst. :)
Vannak
kedvencei, amiket azért készítek szívesen, mert szeretek a kedvében
járni.
Annyi a helyzet, hogy mivel életmódot váltottam többet
főzök levest. A mérleg még mindig nem mutatja azt, ami a cél, amit
szeretnék, de most mivel újra része az életemnek a rendszeres mozgás, ezért jobban figyelek az étkezésemre.
Ezért sok levest eszek.
Nem szeretem annyira a leveseket, nem is igazán vagyok leveses, de most
tudatosan jobban figyelek arra, hogy többet egyek és többet főzzek.
Anyósom mindig úgy főz, hogy nála mindig van leves és második is. Én nem
így főzök. Mert hogy nincs rá időm.
De
azért a klasszikust, a nagy kedvencet nem igazán hagyhatom ki. Egy
időben mindenki kedvence volt, aztán az Elsőszülött úgy döntött, hogy ő
már nem is szereti (semmilyen levest nem szeret a gyerek), tavaly a
Másodszülött is kitalálta, hogy már nem szereti. De azért persze van és
főzök, mert ugyan nem szeretik, de megeszik. Aztán kiderült, hogy idén mindenki megeszi.
A paradicsom nálam amúgy is a Nr. 1. zöldség. Nagyon szeretem.
Ezeket a leveseket pedig mindig saját paradicsomból készítem. Mert hát úgy finom.
A klasszikus formában.
Rántást készítek, aztán ráöntöm a paradicsomot, teszek bele egy kis fej hagymát, és egy nagyon pici piros paprikát, mert hát az nem ront el semmit, meg sót.
Amikor forr, akkor öntök hozzá vizet, beleteszek bazsalikomot és oregánót, és főzöm még egy kicsit.
Nálunk legjobban a levesgyönggyel fogy :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése