2018. szeptember 26., szerda

Apró részletek

Nagyon furcsán működik néha az agyam. A rövidtávú memóriám iszonyú rossz. Feledékeny vagyok, szórakozott és nem vagyok mindig képben. Ezért hordok magamnál mindig egy noteszt, hogy ne felejtsek el dolgokat, de még így is sikerülni szokott. :) Mindig is így működtem.
De ugyanakkor arra, hogy kivel mikor mit beszélgettem és miről, arra nagyon jól emlékszem. Akár 10 évvel ezelőttről, vagy régebbről. Ha találkozok valakivel,  meg tudom mondani, hol láttam, még ha kicsit gondolkodnom is kell rajta. Felismerem a filmekben a szinkronhangokat és tényleg furcsa dolgokra emlékszem.
Amikor ezt a képet megtaláltam a neten, az jutott az eszembe, hogy kicsit ilyen az életünk is. Lehetett volna puzzle-darabokat is iderakni, de az számomra nem tükrözi a valóságot. Mert azt egyszer kirakod, és vagy összeragasztod és úgy marad egész végig, vagy összerakod és újra szétszeded, hogy újra kirakhasd, de az mindig ugyanaz.

Én szeretem, ha van benne változatosság. Így is szinte minden napom ugyanúgy telik, amit bizonyos szempontból nem bánok, mert nehezen viselem a változásokat, a mást, ha valamit már megszoktam. Rögtön stresszelek is.
De a kavicsokat át lehet tenni, nem rontják el az összképet.
Minden kavics jelenthet egy-egy dolgot az életünkben. Vagy egy-egy személyt.
Én szoktam nosztalgiázni. A Facebook jó erre, mert megtalálhatod a 10-20-30 vagy még régebbi ismerőseidet. És én szeretem ezt. Belenézni az életében, mi történt vele. Aki meg nem akarja, az úgy sincs fent. Nem igaz? :)

Nehezen hozok meg bizonyos döntéseket, sokszor izgulok és félek is. Az a típusú ember vagyok, aki szeret biztosra menni. Tudjátok, a járt utat, a járatlanért. És tudom, hogy meg kell tenni ezt a lépést, de sokszor vagyok bizonytalan.

Főleg, így 10 év itthon töltött idő után. Olyan jó lenne tudni, hogy mi a jó döntés, hogy melyik követ vegyem fel, melyik mellé tegyem le, kit hívjak fel (utálok telefonálni, inkább írós vagyok :) ), mikor mondjak igent és mikor nemet.
Ami tény, hogy ezt tanulni és gyakorolni kell.
És remélem, hogy változni is megtanulok. Mert a változás jó.
Legalábbis azt mondják!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése