Szeretem a kertünket, és szeretem, hogy nagy. Nem mindig könnyű benne a munka, hiszen hegynek felfelé áll a kertünk, és bizony egy robizás vagy kapálás, de csak egy felmenetel is elég jól megdolgozza a combizmokat. No, ez a fajta kardiózás nem látszik rajtam, pedig sokat vagyunk fent a kertben. Főleg ilyenkor, amikor tavasz van, és már jelei mutatkoznak a zöldnek, és a látvány is csodálatos.
Hoztam nektek néhány kilátást a kertünkből és belátást a kertünkbe.:)
Ez most a kedvenc képem. Annyira szép volt a reggel, ahogy sütött a nap, és beragyogta a tájat. Olyan csodálatos hangulata van, nem igaz?
Már virágzik a borsónk. Idén szalmás technikát próbáltunk ki, és elég jól bevált. Nagyon szép. :)
Kata nagyon szeret locsolni, és amikor csak lehet, fent van a kertben. Vagy velem, vagy Férjjel. Na, ezért ilyen szép a borsónk! :)
Nimród a kukoricát vállalta. Nagyon szereti. Igaz, még csak nem olyan régen ültettük el, de locsolni ezt is kell.
Idén a szőlőre is több idő maradt. Nem a karantén miatt, hanem mert Férjnek sok szabadsága összegyűlt, és ki kellett vennie (épp karantén idején :) ), így volt lehetőség arra, hogy időt fordítson a család kedvenc gyümölcsére, a szőlőre. Nagyon várjuk már a termést. :)
Sajnos a fáink nem annyira szeretik ezt a talajt. Ez szőlőművelésre alkalmas, de a fák valahogy nem indultak meg az évek alatt. Kicsik maradtak, de nem adjuk fel! Nimród (aki nem szereti a gyümölcsöt semmilyen formában) mindig meglocsolja a fákat, sőt körbe is ásta őket, hogy mi örüljünk.
És igen, feltűnhetett, hogy Elsőszülött nincs a kertben. Hát, ő annyira nem lelkesedik az ilyen jellegű munka iránt. De mivel ez kora reggel történt, tanulás előtt, addig ő előkészítette a reggelit. Inkább azt csinálja meg. Az ember ne legyen telhetetlen, nem igaz? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése