Ezt a képet nagyon szeretem. Most hétvégén, amikor elmentünk Családi túrára, akkor készítette Férj. Közel lakunk a Vérteshez, szinte a lábánál, mondható. És amikor elindultunk, pont ráláttunk a kertünkre. Így éltünk is a lehetőséggel, és lefotóztuk.
Még így sohasem láttam a kertünket, amolyan madártávlatból. Szeretek Móron élni, és szeretem a szép tájat is, (bár sosem tagadtam, hogy Alföld-rajongó vagyok) és minden nap rácsodálkozom a táj és a környék szépségére. Elég, ha csak felmegyek a kertünk végébe. Ami itt a képen a bordó vonalat jelenti. Addig tart a mi kertünk, innen szemból. Mivel Mór szőlőtermő vidék, itt sok mindenki művel szőlőt, és bort készít belőle. Mi ugye azt nem szoktunk,de műveljük, mert egyrészt a szőlő finom, másrészt must készül belőle, és néha van olyan év, hogy elviszik mások a szőlőt.
A jobbra tőlünk egy dzsumbuj van, ami eléggé elszomorít. 15 éve lakunk itt, és még sohasem láttam a telek tulajdonosát, és ő sohasem csinált semmit sem vele. Azaz, amikor megvettünk a házat, és elmentünk a Földhivatalba, volt ott egy fiatalember, aki mondta, hogy övé a szomszéd telek (a dzsumbujos), vegyük meg, 100.000-ért ideadja. Nem kértük. :) Azóta nem tudom, hogy továbbadta-e vagy az övé maradt, se senki sem csinál vele semmit. És ez nagyon zavaró. A legjobban a kutyánk örül neki, ő legalább felfedezi a környéket. Az megint egy más kérdés, hogy hogy jön haza utána - puli... ugye elképzeltétek? )
Ezért is, és mert a környék kicsit elhanyagolt lett, megjelentek az őzikék (aminek nagyon örülünk) és a nyuszik is, de persze a rókák is. Nekik kevésbé. A fák a szomszéd portán elvadultak, és a meggyfák gyökerei már átértek hozzánk, szinte alig lehet (nem is lehet kiírtani), azért próbálkozunk.
Mindenesetre a látvány nagyon tetszett nekem most még a kertünk is jól néz ki. Férjnek van ideje rá, eddig nem nagyon volt rá. Nagyon büszke vagyok rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése