Az egyik régi és kedvenc hobbim a kötés. Szívem szerint sokat kötnék, de nem igazán van rá időm. Amíg az Elsőszülött úszott hetente kétszer, amikor csak lehetett, vittem magammal a kötésemet és/vagy egy könyvet, és ott olvastam. És nagyon szerettem, meg nagyon is jól haladtam vele. Most egy ideje már megállt az élet e tekintetben. Sajnos a kezem sem úgy bírja már.
Amikor karácsonykor a szüleimnél voltunk, akkor a gyerekek azt kérték, hogy készítsek nekik olyan mellényt, amiben benne van a nevük. Nos, még akkor meg is vásároltam egy csomó pamutot, hogy majd teljesítem ezeket a kívánságokat, de nagyon lassan haladtam vele. Ám most készen lettem.
Nagyon élveztem.
Tudom azt is, hogy van hova fejlődni, és talán egyszer lesz is rá időm, hogy továbbképezzem magam, mert azért még van javulni és fejlődnivaló ebben is. :)
Persze, van, akinek meg a varrás, vagy a horgolás a hobbija. Én ezekhez nem értek, és mindig csodálattal nézem azokat, akik fantasztikus táskákat készítenek, esetleg csodaszép keresztszemeseket hímeznek, és még sorolhatnám. De én ezt szeretem, mert engem ez kapcsol ki.
Meg a rajzolás, de arra aztán végképp nincs időm!
Vagy ne is halmozzam az élvezetek ennyire, igaz? Majd egyszer! - és ez jó is így!
Olyat készítettem, amit mindegyik gyerekem szeretett volna és amilyet választott. Szerintem elég jók lettek. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése