Sajnos nem úgy haladok az olvasással, ahogy elterveztem. Pedig olyan jól elterveztem. Összeraktam egy jó kis tornyot, hogy mi mindent fogok elolvasni a nyáron, mert ugye a nyár arra való, gondoltam én. :) De nem így történt sajnos. Nagyon sok minden közbejött, és bár esténként igyekeztem olvasni, azért volt, hogy már a könyvön elaludtam, olyan fáradt voltam, ami soha nem szokott velem előfordulni.
Lee Child könyvnél meg főleg nem!
De most sajnos ez történt. A könyv alapvetően tetszett, bár (és már szerintem ezt is említettem), amióta a tesójával írja, kicsit másabbnak érzem az egészet. Jó volt a történet, tényleg, de a végére összecsapottnak éreztem, nem izgultam, nem tudtam izgulni úgy, ahogy a többi könyveknél. De végülis... elolvastam. Mert hát Jack Reacher-rajongó vagyok. (Bár most szomorúan konstatáltam, hogy a Reachert játszó színész - Alan Ritchson - tetováltatta magát, amitől én mindig kiborulok. Persze, az ő dolga, de sohasem fogom ezt megérteni. Tudom, maradi vagyok!)
A könyv:
Kisvártatva kiderül azonban, hogy az áldozat egykori kollégájának a halálát is öngyilkosságnak álcázták. De kik állhatnak a szörnyű bűntettek mögött? Milyen titkot akarnak mindenáron megőrizni? És vajon mire képesek még, hogy elérjék a céljukat?
Csak egyvalamivel nem számoltak ördögi tervük megalkotásakor: Jack Reacherrel, aki nem ismer kegyelmet, ha az igazság kiderítéséről van szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése