Alapvetően nincs tévénk. Van, mert valami fogható rajta, de nem fizettünk elő semmilyen csatornára. De néha ráakadunk egy-egy olyanra, ami filmeket ad. Ám az adónk szakadozik, meg újratölt, szóval nem igazán élvezhető egy-egy film. Pont elkaptam, hogy adták ezt a filmet. És emlékeztem, hogy egyszer már láttam. Egy autistáról szól.
És mivel napi kapcsolatban vagyok autistákkal, gondoltam megnézem. Nem tudom, hogy mi hogy működik nálunk, mert mindegyik máshogy funkcionál. Az osztályban is, ahol vagyok, két autista van, és mindegyik más. Elég nehéz velük, és küzdelmes. El is fáradok. Míg az egyik nagyon szabálykövető és rendszerező típus, akinek nincs humorérzéke és százszor megkérdez valamit (vele egyébként könnyebb - nekem), addig a másik abszolút nem tud koncentrálni, csak kb. 10 percig. Nem igazán tud mit kezdeni a helyzettel, nem tud hosszú távon figyelni, és azzal szórakoztatja magát, hogy mással foglalkozik. Ami addig nem baj, amíg nem zavarja az osztályt, de ugye ez egy idő után megváltozik. Abszolút nincs benne fegyelem, túlpörög és zavaró. Volt olyan, hogy elbújt, mert nem akart órára menni. 25 percig kerestem. :(
Nos, a film szereplője szerintem inkább az első gyerekre hasonlíthat. Én nem tudom, hogy egyet értek-e az apával, aki így nevelte a fiát, de a rendszeresség és a biztonság nagyon fontos nekik. Az első autistánk, akit említettem elég nehezen viseli a változást. Tudjátok, ők szeretnek egy helyen lenni, szeretik, ha nem történik semmi új, mert azt nehezen dolgozzák fel. Így ez a kisfiú nálunk igencsak kiborult. Nagyon nehéz az érzelmeiket korlátozni, ha úgy alakul.
Én már a 4. éve vagyok velük, és higgyétek el, nem egyszerű ez az egész. Mindenesetre a RainMan (Esőember) után ez egy teljesen más feldolgozása az autizmusnak. Ez ugye egy lődözős, akciódús film. Nekem alapvetően tetszett.
De Chris tartogat egy-két meglepetést. Néhány közülük halálos lehet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése