Országos csokoládéval borított diónap – február 25.
A csokoládéval borított dió nemzeti napja minden év február 25-én van, és mi azért vagyunk itt, hogy segítsünk Önnek a nap csodálatos megünneplésében.
Tudja, hogy majdnem 100 éve, hogy eladták az első csokoládéval bevont földimogyorót? A csokoládét mindannyian szeretjük, és az egyik módja annak, hogy még jobbá tegyük, ha hozzáadunk még egy dolgot, amit imádunk: a diót! A Nemzeti Csokoládéval borított diónapot a csokoládé és a diófélék, például földimogyoró, mandula, sárgabarack, kesudió és mogyoró kellemes kombinációjának szenteljük, és ünnepli ezeket az ízletes finomságokat, amelyeket minden korosztály élvez.
A csokoládé állítólag Mezo-Amerikából származik, ahol az aztékok állítólag kakaónövényeket termesztettek, amelyekből csokoládét készítettek. Úgy tartják, hogy az aztékok csokoládét ittak a rituálék részeként. Egyesek azt is mondják, hogy gyógyszerek összetevője volt.
A maják még a csokoládét is az istenek italaként emlegették. Abban az időben a csokoládét nem ették szilárd ételként, és nem is édes volt. Folyékony formában fogyasztották és cukrozatlan volt, ami keserű ízt adott neki.
Később, az 1500-as évek elején Hernán Cortés, egy spanyol felfedező bemutatta a csokoládét Spanyolországban.
Azt mondják, hogy Cortés Mezoamerikában járt, amikor egy maja császár egy csésze kakaóval ajándékozta meg Cortést. Cortés ezután kakaómagot vetett szülővárosában, és így a kakaóültetvény Spanyolországban is előtérbe került. A spanyolok cukrot és mézet adtak hozzá, hogy legyőzzék a kakaó keserű ízét.
Sok évvel később a csokoládé Európába utazott, és népszerű ital volt az uralkodók és az arisztokraták körében.
Azt mondják, hogy a csokoládé és a mogyoró első keveréke az 1800-as években történt az északnyugat-olasz piemonti régióban.
A pasztát „giandujának” hívták. Ez jóval azelőtt történt, hogy még a tejcsokoládé is megjelent volna. A tejcsokoládé 1876-ban született, amikor Daniel Peter svájci csokoládégyáros szárított tejport adott a csokoládéhoz.
Az 1900-as években sok cég, például a Nestle, elkezdte tömegesen gyártani a csokoládéval bevont dióféléket, és hamarosan minden korosztály kedvelt falatjává vált.
Bár a Nemzeti Csokoládéval borított diónap pontos eredete nem ismert, a napot minden évben milliók ünneplik február 25-én, ezzel is elismerve a csokoládé és a dió ízletes kombinációját.
A (deszert) a cseresznyedzsemre emlékeztet, amilyet egyszer én is készítettem…
-…én nem értek a háztartáshoz. Koncentráljon a dzsemkészítésre, kiváltképp a cseresznyedzsemre.
– Ritkán készítek cseresznyedzsemet.
– Miért?
– Mert könnyen megcukrosodik, hacsak nem főzőcseresznyéből készíti az ember, az ún. Morelli-cseresznyéből.
Nem jó, ha két ember együtt marad, ha már nem szereti egymást.
Vagyis ez a nyomorúság, ez a sajgó, kínzó várakozás – ez a szerelem!
– Kedves Race-em…ne beszéljen már képtelenségeket. Iris még gyerek volt, iskolás lány.
– Két iskolás lányt is ismertem, aki gyilkosságot követett el.
Vidéken nagyon lényeges, hogy kik a szomszédok. Az embernek vagy elutasítóan, vagy barátságosan kell viselkednie velük; nem kezelheti egyszerűen kedves ismerősként őket, mint Londonban.