Könyvajánló - Elle Cosimano: Finlay Donovan mindent visz

 Elég gyorsan elolvastam a sorozat 2. részét, mert az első is nagyon tetszett. Az jobban, mint a folytatás, de igen jót szórakoztam továbbra is. Csak elfelejtettem feltenni, hogy befejeztem. :) Még januárban. 

Nagyon jó volt, ugyan voltak hibák, de akkor is tetszett. Az eleje is kicsit döcögős. Amikor azonban megindul a cselekmény, akkor már megállíthatatlan, hiszen rengeteg csavart vonultat fel. A humor változatlanul fantasztikus és Finlay is újabbnál újabb lehetetlen helyzetbe kerül. Élveztem a nyomozgatást "TisztaMunka" és "Elégvolt" után, ugyan sajnálatos, hogy TisztaMunka személyére nem derült fény... (A harmadikban igen, de erről később.) 

Roppant szórakoztató olvasmány, szerintem ez a sorozat nagy kedvencem lesz. Teljesen sajnos nem tudta hozni az első rész hangulatát számomra, de ettől függetlenül is érdekfeszítő, izgalmas olvasás volt.

Ajánlani tudom csak.

Tartalom:

Finlay ​olykor legszívesebben holtan látná a volt férjét. De sosem gondolja komolyan.

Finlay Donovan a következő regényét írja nagy küzdelmesen, közben pedig igyekszik a felszínen maradni a két gyerekével egyedülálló anyukaként. A jó hír: továbbra is számíthat Veróra, aki egy személyben a bébiszittere és bizalmasa is, ráadásul a lánya frissen kimúlt aranyhalát leszámítva már jó ideje nem kellett megszabadulnia egyetlen hullától sem.

Ami már nem annyira jó hír: a volt férje, Steven valakinek csúnyán a tyúkszemére lépett, aki ezért szeretne végleg megszabadulni tőle. Bár Stevennek akad rossz tulajdonsága bőven, a gyerekeknek jó apukája, ezért Finlay nem hagyhatja, hogy baja essen. Ezzel azonban buzgó anyukáknak álcázott bérgyilkosok haragját vonja magára, és az orosz maffiával is kényelmetlenül közeli kapcsolatba kerül.

Ráadásul eközben Nick Anthony nyomozó is mindent megtesz, hogy újra Finlay életének része legyen. Aki bár zsarunak nagyon dögös, azonban Finlay néha kénytelen a törvény rosszabbik oldalára átkirándulni, ha nem szeretné, hogy a családja az aranyhaluk sorsára jusson.

Finlay feje felett összecsapnak a hullámok: a regényének leadási határideje vészesen közeleg, és közben az exét is életben kell tartania valahogyan.

Idézetek:

* Mi a francnak a hősnőmnek egy megmentő hős? Ki kérte? Miért ne tudná megmenteni önmagát?

* Váláskor soha nem figyelmezteti az embert senki arra a nagy bölcsességre, hogy még csak véletlenül se zuhanyozz úgy, hogy minden törölköző a szennyesben van. Pedig feltétlenül fel kellene kerülnie a listára, amin az is szerepel, hogy addig ne told le a gatyádat, amíg meg nem győződtél róla, hogy van vécépapír, illetőleg nyilvános wifin soha ne fogadj el gyilkossági megbízást a volt férjed ellen.

*

– Nem jól csinálod ezt Stevennel, szívem. Egy ökörrel semmi értelme összeakasztani a szarvadat. Ha vitázol vele, azzal pontosan azt adod neki, amire szüksége van.

– Vagyis?
– A figyelmedet – mosolygott rám együttérzéssel. – Pont olyan, mint egy óvodás. Már elunta a játékát, de azt nem akarja, hogy más játsszon vele. És amíg úgy látja, hogy működik a taktikája, nem fog leállni a cirkuszolással.

* Soha ne térj vissza a bűntett helyszínére. Ezt diktálja a józan ész, ha az ember meg akar úszni egy gyilkosságot. Egy listán azzal, hogy soha ne csomagolj hullát zuhanyfüggönybe, ne vásárolj ásót és húsz liter fehérítőt a saját hitelkártyáddal, és ne tarts a garázsodban fagyasztóládát.

 

* A család néha zavaros ügy, én már csak tudom.

* – Hívd fel Nicholast! Kicsit engedd ki a gőzt, lazíts. Szórakozz. De ha tesztelnéd a sütijét, mindenképpen védekezzetek.

* Nagyot nyeltem, az agyamba hullák emléke tolult. Hogy mennyit ér egy ember élete. Hogy milyen végtelenül lassan telnek az órák éjjel, a holdfényben, ha sírgödröt ás az ember.

 

*Még egyszer végigmérte a fenyőt, majd kiviharzott, és jó erősen bevágta az ajtót. Vero a vállamra tette a kezét, én meg összerezzentem.

– Tudtam én, hogy vennünk kellett volna egy új ásót.