2016. szeptember 20., kedd

A napraforgó, ami életelixír

Idén nem ültettünk napraforgót, mégis rengeteg nőtt a kertünkben. Mindig nőnek a kertekben, csak úgy maguktól. Na jó, nem maguktól, de azért nőnek. És olyan szépek.
Mi Férjjel nagyon szeretjük a napraforgót. Amikor lehet, fotózkodunk egyet egy-egy tábla előtt. Valahogy lenyűgöz engem a napraforgó, mint találmány. Isten hatalmas ajándéka ez a növény.

De ki ne szeretné a szotyit? Ki az, aki ha leül egy zacskó maggal, naprával, szotyival... abba tudja hagyni? Én bizony nem. És a gyerekeim sem.


Mivel a tyúkjainknak is adjunk (azért IS olyan szép a tojás) sok szóródott el a kertben, itt-ott... És élveztük, nagyon tetszett nekünk, ahogy nő. Árnyékot adott a tyúkoknak, és a kutyának is.
Ez a gyönyörű példány az udvarunk közepén nőtt. Szándékosan nem vágtuk ki, csak néztük, ahogy gyönyörűen emelkedik a magasba, és nőnek rajta a virágok. Persze, ez nem olyan szotyizni való napraforgó, de akkor is gyönyörű. Minden alkalommal megcsodáltuk, még a gyerekeim is, akik azért nem a szelídségükről ismertek, sem tudták bántani, kidönteni, piszkálni ezt a szépséget.
Egyik szeptemberi estén aztán, gondoltam, lefotózom, olyan szép volt, ahogy rávetült a fény. A kép persze nem adja vissza azt a látványt, meg este is volt, de higgyétek el nekem, szép volt.
Aztán reggelre erre ébredtünk:
Kidőlt. Hallottam én valamiféle reccsenést éjjel, meg furcsa is volt a zaj, de nem tudtam mihez kötni. Így maradt a reggeli döbbenet.
Sajnáltam, sajnáltuk. Olyan szép volt, ahogy felfelé növekedett, ahogy betöltötte az udvart, és hogy senki sem merte bántani. A kutyánk sem. :)
Örültünk neki, mert tényleg szép volt, és tényleg jó hasznunkra vált. Amíg állt.

Utána persze rögtön elővettünk egy csomag szotyit, és jól megettük. Mondhatnám azt is, hogy annyit szotyiztunk, hogy hamarosan meglátszott a bőrünkön. Az enyémen legalábbis. :)
És nem a pattanásokra gondolok, higgyétek el!
A napraforgó egy csodálatos növény. Nem véletlenül adta az Úr ezt a növényt. Az egyik legmagasabb E-vitamin forrása. Én nem igazán értek az ilyesmihez, de azt tudom, hogy az E-vitamin segít megőrizi a sejtek kortalanságát. Feszesebbé teszi a bőrt, izmokat. Ki gondolná, igaz? Mindig úgy gondolunk rá, mint pattanásforrásra.
Én egykoron sok focimeccsen ültem, és töméntelen mennyiségű szotyit elfogyasztottam. :)

De mint antioxidáns is remekül működik, hiszen szerepet játszik az idegek, az izmok, a vörösvérsejtek, a vérkeringés, valamint a szívműködés egészségének megőrzésében.
Emlékeztek erre a mondatra a Bibliában?... Ott van az elején:
"Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz, gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön. És úgy történt. Hajtott tehát a föld növényeket: füvet, amely fajtájának megfelelő magvakat hoz, és gyümölcstermő fát, amelynek ugyancsak fajtájának megfelelő magva van. És látta Isten, hogy ez jó." (I. Mózes 1, 11-12)


szotyizni jo.jpg
Kimondhatjuk tehát, hogy remek dolog a napraforgó. Nemcsak szép, amikor virágzik, hanem ehető funkciója is van. :)

Még most is sokat eszünk.
A gyerekek már maguknak pucolják, kivéve Katát, és bár elfáradt egy idő után az ember nyelve, mégis úgy érzi, hogy muszáj ennie.
Volt egy idő, amikor Férjjel leültünk egy-egy filmet megnézni (ez már jó régen volt, ilyesmire már nincs időnk), és jól esett. De néha akkor is jól esik, ha az ember elmegy sétálni, és telerakja a zsebét. Lehet, hogy nem illik köpködni (én sem szoktam, hanem összegyűjtöm a héjat és kukába dobom - nemcsak mondom, tényleg!), de akkor is jó menni, hogy valamiféle energiaforrás van az embernél. :)

Van, aki halvát készít belőle. Én nem szeretem, de aki szeretne, annak itt van egy remek recept.

Még egy élmény, amit már említettem.
AZ én bőröm, amióta az eszemet tudom, pattanásos volt. Mindenki azt mondta, hogy ne egyek olajos magvakat, napraforgót meg pláne, mert attól csúnya a bőröm. Azóta már tudom, hogy nem így van, de akkor elhittem. Persze, nem változott semmi, de egy tizenéves lány milyen hiszékeny tud lenni.
De meg kell érteni, hogy a napraforgó jó dolog. És nagyon egészséges!



Szóval itt az ideje begyűjteni a friss napraforgómagot, hogy legyen mit nassolni a téli estékre, vagy nappalokra!

4 megjegyzés:

  1. Én is szeretem!!! Leginkább a tanítást benne, hogy amíg fiatal, természetes neki, hogy a nap felé forduljon, de amikor megfásul, már csak lefelé fordítja a fejét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ezek nekem is eszembe jutnak róla. A neve is olyan jó, nem? Napra/ felé forduló.:-)

      Törlés
  2. A napraforgótokról Jónás története jutott eszembe. :)

    VálaszTörlés