Szeretem a telet, és mindig nagyon várom, hogy tél legyen. Szeretem a hangulatát, a havat, a benti melegséget, a hóemberépítést, a hóangyalkázást, és ezt nagyon várom minden alkalommal, mert szeretem látni, amikor a gyerekeim nagy élvezettel vetik bele magukat a szánkózásba vagy a hócsatába. Élményeket adni szeretek.
Isten is ad nekünk minden alkalommal élményeket, gondolatokat, lehetőségeket.
Arra, hogy megtanuljuk igazán szeretni egymást, odafigyelni a másikra.
Nem szeretek fázni, és a téllel ez a legnagyobb problémám. De szeretem, mert ilyenkor előkerülnek a vastag pulóverek, kabátok, sapkák, kesztyűk... És én ezt nagyon szeretem.
Évek óta nem kötöttem már, nem volt rá időm. De ilyenkor fanatikus vagyok. Nem tudom abbahagyni, ha egyszer nekiállok. Kb. 1 hete fogtam bele a pulóverbe, és hamarosan kész vagyok vele. Mert ilyenkor nem tudok koncentrálni másra. Olyan típus vagyok, ha valaki rázizzen valamire, akkor nem tudom elengedni.
És már nagyon hiányzott a kötés is. :)
Íme az alakuló alkotásom:
És persze egy kis igei gondolat a végére, mert Isten mindig szeretne nekünk üzenni az ő Igéjén keresztül:
"A botor és gyermekes vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azok háborúságokat szülnek. Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez szívélyes, tanításra alkalmas, türelmes." (II. Timóteus 2,23-24)
Játék van nálam. Várlak szeretettel. Megkaptad a csomagot? http://korsocska.blogspot.hu/2016/12/21-szakacsmustra-kiiras.html
VálaszTörlés