Egy lépéssel közelebb Istenhez
A hétköznapok terhe alatt élő ember a cím ellenpéldáját sugallja, leheli ki önmagából. Nincs időm Istenre! Lefoglal a mosás, a főzés, a takarítás. Csak az idős emberek járnak templomba, gyülekezetbe...
Bár ma már divat lett a fiatalok között is. :)
Isten? Ugyan! Régimódi dolog Isten házába járni.
Milyen Isten az, aki megengedi a rosszat?
Kinek van egyáltalán ideje istentiszteletre járni?
Ellenpéldák ezek. Rögtön tudunk védekezni. NEM! NEM!
Nem találunk választ az Igen mellé.
Álljon itt egy történet, amelyet én is olvastam, és amely sokat jelenthet ebben az időszakban is, de máskor is, mindvégig, mindörökké:
A falvakban, kisebb településeken nem áll meg minden vonat. A vonat rend szerinti közlekedéséhez szükséges a vágánnyá váltás. Eddig mindennapi történet.
Csakhogy... valahol egy kis falu bakterja szolgálati utasítást kapott. Fontos vonat érkezéséről értesült X óra, Y perckor érkező vonatnál át kell állítania a vágányt a megfelelő irányba.
A vonat nagy sebességgel robogott. Elközelgett az idő. A bakter időben felkészült a menetre, de ekkor látta meg a feléje szaladó gyermekét a sínek között, akinek nem tudott szólni a vonat érkezéséről. Mit tegyen? Ha átvált, a fia meghal. Ha nem cselekszik, a vonaton százak és százak halnak meg, de az ő fia életben marad. A bakter ÁTVÁLTOTT...
Valaki ugyanezt tette az Ő Fiával, halálra adta Érted.
Képzeld el, hogy Te is ott ülsz a vonaton. Hidegen hagy? Közömbös maradsz? Ülsz tovább újságot olvasva? Átmész a büfékocsiba? Vagy ledöbbensz és ráébredsz, meghalt értem valaki, VALAKI. Ő ott van ma is a közeledben. Figyeli örömöd, számolja könnyeid. Várja kérésed, óhajtja sóhajod. Kíséri lépteid, hallgatja imádat. Bátran tedd meg a lépést fel. LÉPJ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése