Adventi gondolatok 4.

Adventista vagyok és Adventváró. 

A hétvége, a vasárnap nekem mindig a munkálkodás ideje. Szeretek pakolni, rendezkedni, szeretem látni, ahogy a dolgok a helyükre kerülnek, mert egész héten át ezt nem tudom megtenni. Rohanásban vagyok, ahogy ezt már sokszor mondtam.
A szombati pihenőnap után mindig teljesen feltöltekezem, és tele leszek erővel, energiával.
Ilyenkor mindig az a cél lebeg előttem, hogy muszáj takarítanom, és ez jót tesz az elmémnek is.
Szeretem a rendet. Azaz, szeretném. :)
Amikor takarítok, úgy érzem, hogy az elmém is tisztul valamennyire. Mert szüksége van arra, hogy a felesleges dolgok kifolyjanak onnan, eltűnjön  a sok probléma, amit az elmúlt héten tapasztaltam, éltem meg, és erre is jó a fizikai munka.
Ilyenkor legtöbbször egyedül vagyok, mert a gyerekek a vasárnapot a Mamánál töltik, Férj pedig vagy kint pakolgat, vagy ő is elmegy velük. Szükségem van egy napra, amikor igazán egyedül lehetek a magam világában és magam gondolataival. És az én drága Férjem ilyenkor felpakolja a gyerekeket, és elviszi őket. Nagyon szeretem őt ezért (is).
Én pedig belefogok a gondolataim, a papírjaim rendberakásába, a halomba álló ruhák kivasalásába, a pókhálózásba, a takarításba, a mosogatásba, és érzem, hogy ezáltal én is tisztulok egy kicsit.

Szeretek beszélni és beszélgetni, de olyan jó ilyenkor, hogy a fejemben is egyedül lehetek. :)

"Nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben." 

(I. Korinthus 4,20)

Füle Lajos: Szórd szét!

Szórd szét, amit Isten adott,

a mennyei vetőmagot:

az életet adó Igét,

s köszönd meg, hogy - minden tiéd!