Adventváró gondolatok 7.

Adventista vagyok, és Adventváró

Mostanában, hogy közeleg a karácsony, sokat gondolok az ajándékozásra. Én nem szeretem ezt az időszakot. Mármint ajándékozni szeretek, meg meglepni embereket mindenféle élménnyel (jobban, mint ajándékokkal), de akkor is az a tudat, hogy el kell mennem és ajándékot vásárolnom... ideges leszek tőle. Mondjuk a családban a felnőttekkel már megbeszéltük, hogy nem kap senki semmiféle nagy ajándékot, max. egy kis csokit vagy valami apróságot, mert igazából mindenkinek megvan minden, a felét nem is használjuk annak, amit kapunk, és csak porfogó, vagy lom. 

A gyerekeknek is kis dolgokat szeretnénk vásárolni, mert úgy gondolom, hogy azzal, hogy a játékhalmok csak növekednek, nem tanulják meg megbecsülni azt, ami van. Az én gyerekeimnél ezt látom. :)

De ennek ellenére ajándékozni jó! 

A múltkor láttam egy videót (kerestem, de nem találtam meg hol), amikor egy kislánynak szépen becsomagolva adtak egy gemkapcsot. Azt a boldogságot, ami az arcán volt. És hogy eljátszott vele, forgatta, nézegette, nagy öröme volt benne.

 

Ajándékok, amelyek nem kerülnek pénzbe

Egy jó szót szólni, egy beteget felvidítani,

valakinek kezet nyújtani, megdicsérni az ételt,

valakinek közeli születésnapjáról megemlékezni,

óvatosan becsukni az ajtót, minden apróságnak örlni,

mindenért hálás lenni, valakinek jó tanácsot adni,

egy levélírással örömet szerezni,

tűszúrásokat elfelejteni, jogos panaszt ismételten nem felhánytorgatni,

más hibáját nem feltétlenül szóvá tenni,

nem neheztelni, ha háttérbe szorulunk,

levert hangulatot nem komolyan venni,

nem megsértődni egy félresikerült szó miatt,

megtalálni az elismerő szót a jóra,

az együttérzés szavát a megalázott felé,

egy tréfás szót szólni a gyermekeknek,

meleg kézfogással vigasztalni a  megszomorodottakat,

becsületesen beismerni az elkövetett hibát,

örülni a holnapnak, nehezebb dolgokra aludni egyet,

mindenre kellő időt és gondot fordítani

és mindenben krisztusi szeretettel lenni.