Pár napja eszembe jutott egy diák- és ifjúkorom kedvenc írója, Marcello D'Orta.Emlékszem, hogy amikor kezembe kerültek a könyvei néha sírva nevettem, pedig sosem szerettem, ha valaki a hittel meg Istennel poénkodik, de ez nála valahogy másképpen jött elő, máshogy hatott.Eszembe jutott egy írása, és azt gondoltam, hogy ezt így karácsonyhoz közeledve megosztom veletek. Egyébként, ha szeretnétek tőle olvasni, itt találhattok tőle írásokat. Szerintem nagyon jók. :)
Szeretnék megosztani egyet én is, ami az egyik kedvencem volt:
KÖZELEG A SZENT KARÁCSONY
Mikor jön a karácsony, ahelyett, hogy Jézus születésnapjára gondolnának, a világon mindenki más azzal van elfoglalva, hogy mit egyen, mit igyon, és mivel durrogasson. Espositoéknál, az egyik szomszédunknál otthon úgy van, hogy a fiúkat tök egyedül küldik iskolába, pedig még csak hata éves, sajnálják a buszpénzt, ünnepek alatt meg kétszáz vagy négyszázezer lírát dobnak ki petárdára. És szerintem karácsonykor még keresztet se vetnek az asztalnál.
Most őket mondom, de az én családom is... Nem akarták nekem megvenni az Enciklopédiát, és még kiabáltak is velem, amiért elküldtem a megrendelőlapot, karácsonykor meg majd összerogyik a kredenc a cucc alatt. (Marcello D'Orta)
UI.:Másik ilyen nagy kedvencem Brunella Gasparini volt.
Azt hiszem, most hogy eszembe jutottak, megkeresem őket és olvasgatni fogom. Szükség van a nevetésre.
Inkább nagyobb gyerekeknek ajánlom a könyveit. Elsősorban azoknak, akik értik a humort. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése