Adventista vagyok, és Adventváró.
A decembert mindenki várja, valahogy különleges módon, kicsit talán megszállottan is készül a karácsonyra, az ünnepekre. ÉN nem szeretem. Ha rajtam múlna, akkor jól befűtenék a kazánba, és itthon lennék a gyerekeimmel bezárkózva, mesét nézve, játékokkal körülvéve, közös sütésekkel alkotni, sokat nevetni. De nálunk ez egyenlőre még nincs így. Amíg élnek a szülők, a nagymama és a nagypapa, úgy gondoljuk, hogy ilyenkor a családdal lenni a legfontosabb. Inkább utazunk sok kilométert, mert ezzel jobban ki lehet fejezni a szeretetet és a család fontosságát.
Nem a Jézus(ka) várás - ezt a kifejezést nagyon ellenzem és nagyon utálom is! (ráadásul nálunk mindkét oldalról ateisták a szülők) - a legfontosabb ilyenkor, hanem hogy együtt vagyunk azokkal, akiket szeretünk, és akik fontosak nekünk.
A családtagjaink legtöbbször idegesen élik meg az ünnepi időszakot, szó szerint idegbajosak lesznek, de szerintem az emberek többsége is az. Frusztrálja őket a készülés, az ajándékozás és minden, ami ezzel jár, mert ilyenkor aztán a takarítás, a ház szépítése kerül az első helyre. Nekem ez sem fontos így. :)
Amikor egyedül éltem még, nem volt se férjem, sem családom, a legszívesebben így töltöttem a telet. Bár nem volt soha ennyi macskám, de el tudnám képzelni. :)
Pár napja történt, hogy Férj korán kel, mert korán jár dolgozni. Én is korán kelek, de persze nem olyan korán, mint ő. Ő nem az a típusú férfi, mint sokan, hogy fel kell kelni vele, ki kell szolgálni, el kell neki készíteni a dolgokat, önellátó. :) El is ment dolgozni, én pedig éppen kisfiammal és kislányommal aludtam (akik átjöttem hajnalban hozzám), amikor macskanyávogásra ébredtem. Édes Ziva cicánk a sötétben besurrant a házba, és Férj nem vette észre, így bezárta. Ziva ki is akadt, mert ő nem benti cica, nem szeret bent lenni. Elég önálló ő is. :) De mivel szegény nem tudott kimenni, jelezte, hogy gond van. Így negyed 6 környékén macskát is mentettem. Nagyon büszke voltam ám rá, mert nem nyúlt semmihez, nem vert le semmit, de mostanában kerüli a bejáratot, de kint nagyon sokat dörgölőzik, és ez nála már haladás.
A szeretet fontos. Az állatok nagyon ki tudják ezt mutatni, olyan jó, hogyha mi emberek is így lennénk.
"Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg majd mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. (János 13,34-35)
"Ha a szeretet valóban olyan hatalmas és erős, akkor miért nem jut kifejezésre egymás iránti szavainkban és cselekedeteinkben? Miért vagyok olyan hidegek és keményszívűek és gáncsoskodók? A bírálgatás, a gonosz érzület és beszéd szelleme olyan, mint a kovász... Győzzük le teljesen a ridegség érzését egymás iránt, tegyünk félre mindent, ami a testvérek között viszályt támasztana. Jézus Krisztus szívünkben élő szeretete le fogja győzni azokat a jelentéktelen dolgokat, amelyek megosztják a szíveket." (E. White)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése