Kihívás # Lazíts!

Amikor elkezdtem írni a Boldogság kihívásokat, azért tettem, mert én alapvetően  egy vidám ember vagyok. Gondoltam, hogy megörvendeztetem magamat néhány boldogság-szerű-jellegű feladattal. :) Vagy már megtörtént velem, megcsináltam, és meg szerettem volna osztani Veletek, hogy Ti is tudjatok örülni. Ezek olyan dolgok, amelyek jót tesznek nekem, és mindenkinek. Miért ne érezhetném jól magam a bőrömben?

 Nem tudom, hogy láttátok-e a Rossz anyák című filmet. Szerintem ha tehetitek, ne hagyjátok ki. Mondjuk ami tény: trágárul beszélnek benne, és nagyon szexista, de szerintem az anyák helyzetét és napi küzdelmeit jól mutatja be. (ÉN mondjuk azért néztem meg, mert Kristen Bell is játszik benne, és őt nagyon szeretem. Tudjátok, ő Veronica Mars.) Ám azt kell mondanom, hogy nem bántam meg. Tényleg nagyon vicces és tényleg elgondolkoztat a maga módján.
Nos, ebben hangzott el egy jó kis párbeszéd:
- Mit szólnál, ha délután elmennék moziba? - kérdezte az egyik anya a másikat. Mire a másik: - Szabad nekünk olyat? 

Tényleg szabad? Vagy folyamatosan lelkifurdalásunk kell, hogy legyen mindenért, amit rosszul csináltunk? Nekem ez már megvolt, köszi, és majdnem depis lettem magamtól. Úgyhogy el kell döntenem, hogy tudok-e kicsit lazább lenni, vagy sem. Mondjuk nekem elég nehezen megy,  de azért próbálkozom. 

Most egy nagyon jót találtam ki. Persze magamnak, de a tiétek is lehet!
Az elmúlt hetekben és a mostan is eléggé elfárasztott. Zeneiskolai vizsgák, versenyek, iskolai küzdelmek, magatartás problémák, betegségek, féléves lezárások, közben pedig szervezem Zsófia 10. szülinapi buliját, bár az már februárra fog tolódni.
Nos, én aztán nem akarom bizonygatni, hogy jó anya vagyok, mert nem érzem ezt mindig. Igyekszem, küzdök, harcolok magammal, a gyerekeimmel, néha még Férjjel is, de leginkább azért küzdök, hogy az aprónak tűnő dolgokba ne őrüljek bele.

Mert igen is FÁRASZTÓ anyának lenni. Ha van olyan szülő, akinek nem vitatkoznak a gyerekei és első szóra szót fogadnak, és mindent úgy csinálnak, ahogy kell és ahogy a nagy könyvben meg van írva... nos akkor én őket nagyon-nagyon-nagyon irigylem, és szívesen elfogadok tanácsokat. :) De tényleg!
De most úgy döntöttem, hogy boldoggá teszem magam, és túllépek ezeken a dolgokon. Ezért döntöttem úgy, hogy a héten adok magamnak szünetet. :)

A KIHÍVÁS: TARTS SZÜNETET! LAZÍTS!
 
LÉGY SEMMITTÉVŐ! - MOndanám, hogy 10-20-30 percig, de ezt rád bízom, hogy meddig. :)
A napok és a hetek rohanásban, pakolásban, nagytakarításban és főzésben teltek. Ezért úgy döntöttem, hogy nem kerget a tatár, minden megvár, azért nem lehet mindent egyszerre megcsinálni. Pihenni is kell. Igaz, hogy délelőtt a gyerekek nincsenek itthon (bár most hogy írom ezeket a sorokat kettő is betegben van), és úgy tűnhet, hogy ilyenkor nyugisabb a helyzet, de nem.
Én igenis le szoktam ülni, és legalább 10 percig semmit sem teszek. És nincs lelkiismeret-furdalásom!!!
Nem vagyunk robotok és automaták.
Miért ne tehetnénk meg, hogy adunk magunknak egy kis pihit, egy kis időt?
Úgyhogy HAJRÁ!

Kókuszgolyó karobbal

A gyerekeim nagyon szeretik a kókuszgolyót. Így nagyon sűrűn is csinálom meg. Iszonyú mennyiség fogy el belőle. Mert semmi bonyolult nincs benne, és gyorsan megvan, és egyébként is.
Ráadásul a kislányom osztálya is nagyon szereti, amikor készítek valami finomságot. Ezt a gyors sütit a szülinapjára küldtem.

 

Hozzávalók: 

50 dkg darált keksz, 5 evőkanál kristálycukor,  2 csomag vaníliás cukor, 10 dkg vaj, 1 rumaroma, 2 evőkanál karob, (lehet kakaóval, de én sütikhez karobot használok) 4 dl növényi tej.

Kókuszreszelék a forgatáshoz.

A kekszet a kétféle cukorral, a puha (szobahőmérsékletű) vajjal, a rummal, a karobbal meg a tejjel összegyúrjuk. Akkor jó, ha összeállt és a cukor is elolvadt benne.
A masszából nedves kézzel kb. 35 gömböt formálunk (mi a kicsiket szeretjük, így nekünk több szokott lenni belőle). Majd megforgatjuk kókuszreszelékben.
A tej miatt elvileg a hűtőszekrényben kell tárolni, de nálunk nagyon hamar elfogy.

Azon gondolkodtam mostanában, hogy kókuszzsírral megpróbálom kiváltani a vajat, de még nem mertem megcsinálni, mert most nem olyan régen jutottunk el addig, hogy kisfiam megeszi a kókuszt. És ez most ünnepnap. Mert eddig azt sem.

HETI IDÉZET 3. - Ahol

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

Hálás vagyok #43.

♥ Vasárnap, 21-én tartottuk meg Zsófia szülinapját. Mama azt találta ki, hogy elviszi moziba, így szombaton ott aludt, és mi csak délután mentünk el hozzájuk. A tortát az előző bejegyzésemben láthattátok. Az az igazság, hogy a mi családunk nem annyira tortás, mama szokott csak sütni, de nem esszük meg. Zsófi sem szereti, sem én, sem Férj. Nimród és Kata igen, de ők is mértékkel. Így én már - gondolva, hogy az én szülinapom hamarosan itt lesz, és tudom, hogy a mama tervezgeti a tortát, kértem, hogy ne tegye. Helyette mást rendeltem. :)

♥ Nimi és Kata hóembert építettek, mert akkor esett a hó, és én gyorsan kiküldtem őket. Mégiscsak élmény.

:( Mivel egész hétvégén fájt a derekam, a vasárnap nagy részét is feküdtem.
♥ Sok palacsintát sütöttem.
♥ Nimród zongoravizsgája volt. Nagyon aranyos fazon, szeret nagyon játszani, és gyakorolni is szívesebben ül le, mint a nővére. 

:( Sajnos nem tudtunk elmenni a házaspáros körre. Elég rossz nap volt a hétfői, de megküzdöttük.
♥ Zsófia elment úszóversenyre is, mert "kedve volt hozzá."
♥ Férjjel a fürdőszobába vettünk egy polcot, ami nagyon kellett már, mert a gyerekek mindig kupit csináltak a dolgok között. Én meg szeretem, ha mindennek megvan a helye.
♥ És még mindig Zsófinál maradva, neki is meg volt a féléves gitárvizsgája. Amolyan Zsófis stílusban. :)

♥ Terápiás macskázás Logannal.
♥ Kisfiammal aludni, aki kijárta apánál.
♥ Nimróddal és Katával hazasétálni az iskolából és az oviból, és ők hazafelé jövet tyúkhúrt szedtek. 

♥ Megnéztem egy romantikus filmet, mostanában ilyesmikhez van kedvem. Az volt a címe, hogy Ilyen a formám. (A linkre kattintva megnézeted.)Vicces volt. Jennifer Lopez játszik benne (akit annyira nem kedvelek, max. az alakját), meg Alex O'Loughlin (akit pedig a Hawaii Five O című sorozatban játszik). Maga a film semmi keresztény mondanivalót nem hordoz, de nem is ezért nézzük az ilyen filmeket. Egyszerűen ilyen hangulatban voltam. Egyszerűen aranyos volt, és nagyon sokat nevettem.

 ♥ Elmentem egy kicsit egyedül túrázni Móron. Nagyon jó volt. Nem nagyon keményítettem be magamnak, de nagyon jól esett.
♥ Hóvirágokat láttunk a gyerekekkel.
♥ Nimród elkezdett sakk szakkörre járni, ami az iskolájukban van ugyan, de nem iskolai program. Van itt Móron egy sakkosztály, és már régóta vágya volt. Most tudott teljesülni számára, és nagyon élvezi.
♥ Könyvtárba mentem. Egyedül.
♥ Korcsolyáztak és élvezték.
♥ Már egy ideje gyalog járunk a gyerekekkel, és ők is nagyon élvezik, mi is. 

♥ Nem mentünk iskolai farsangra, amit én nagyon élveztem. Nem szeretjük. Zsófit kivéve, aki mindig mindenen részt szeretne és akar is venni. De sikerült lebeszélni róla. Nem bántam. :)
♥ Szombaton nagyon hideg volt a gyülekezetben, elaludt a fűtés, úgy hogy várni kellett kicsit, mire minden beindul. A gyerekek élvezték. Szép nap volt. A ráadás pedig az, hogy délután elmentünk egy baráti házaspárhoz, és míg ők játszottak, mi gyerekprogramot szerveztünk nekik. Reméljük, hogy jó lesz.
♥ Csoki ízesítésű teát ittam. Érdekes volt.
♥ Degu-és macskasimogatás.
És a legvégére, Kata készített rólunk egy képet a vendégségben. Mert ő mindig ezt csinálja, olyan édes.

 

Kalandra fel! # 4.

2008. január 21.
A házat, amikor megvettük, átalakítottuk kicsit. Két szobát kettévettünk, és csináltunk egy gyerekszobát és egy hálót nekünk. Már minden kész volt a babánk fogadására, de ágyunk még nem volt. Előtte való nap néztünk meg Férjjel egyet, de mivel még volt időnk a szülésig, gondoltuk, majd a héten visszamegyünk, és megvesszük.

2008. január 22.hajnal fél 2
Nehezen aludtam, forgolódtam, és arra ébredtem, hogy nagyon ki kell mennem a fürdőbe. Ahogy kiértem, abban a pillanatban el is ment a magzatvizem, és beindultak a fájások. Tudtuk, hogy menni kell. Férj nagyon kómás volt, nem is értette teljesen, hogy mi történik. Nagyon rövid idő alatt pakoltunk össze mindent, és indultunk el a 30 km-re lévő kórházba. Köd volt, hideg volt, ráadásul a 81-es út nem éppen a biztonságáról híres. Szegény, sietett, ahogy tudott, én meg mondtam neki, hogy "Nyomjad a gázt!"
Beértünk a kórházba, kb. fél óra az út. Valahogy bevonszoltam magam a liftbe, mert bár utálok liftezni, amikor csak lehet lépcsőzöm, de akkor úgy éreztem, hogy nem tudok egy lépést sem haladni. Férj hősiesen támogatott.

A szülészeten aztán becsengettünk, egy kedves nővér mondta, hogy menjek be, jön mindjárt valaki, és megvizsgál. Én mondtam, hogy ez már nagyon fáj, és valami jön, de mondták nekem, hogy ne aggódjak, előbb úgy is meg kell vizsgálni. Apuka pedig maradjon kint.
Ott álltam egy szál akármiben, és nagyon éreztem, hogy ez így nem jó. Mondogattam is, de csak azt mondták, hogy meg kell vizsgáljanak. Aztán az egyik nővérke mondta, hogy jó, akkor nézzük meg. A következő mondata az volt: Azonnal hívjatok egy orvost!
Majd kiment Férjhez és mondta: Apuka, 1 perce van, hogy átöltözzön!

És hajnal fél 3-kor már egy hatalmas csoda részese lettem:

Emlékszem, amikor a fekszem az ágyon, (gyorsan kijött, azóta is így éli az életét), és a kezemben tartom az elsőszülöttemet. Ott volt mellettem egy átlátszó kis gyerekágy, hogy majd abba kell betenni a babát, de én nem akartam elengedni, mert nagyon édes volt. Hihetetlen volt az a néhány nap, amit vele megéltem. Akkor éppen lezárták a kórházat, mert influenzajárvány volt, és nem jöhetett be senki. Én pedig csak néztem őt, és nagyon örültem neki.
Nagyon hálás voltam Istennek, hogy ilyen simán ment a szülés, mert ezt kevesen mondhatják el, hogy kb. 20 perc alatt kipottyantanak egy gyerekeket.
Elrendezgettem a kis dolgaimat, elég hamar mászkáltam már, még példálóztak is velem a nővérkék, de volt a szobában olyan, akinek nagy fájdalmai voltak. (Egy császár után tudom, hogy létezik ilyen.) Néztem, és nagyon boldog voltam, hogy részese lehetek az anyaságnak.

Azóta eltelt 10 év. Sok minden változott, de az, hogy nagyon szeretem őt, az nem. Még akkor sem, ha hatalmas csatáin vannak, vívjuk a mindennapi kemény harcainkat, mert most nagyon nehéz vele. Egyszerűen most úgy érzem, hogy nehéz anyának lenni. Hogy olyan csatákat vívok, aminek nincs értelme, és látszata, és egyébként is. Mégis szeretem. Úgy ahogy van.

10 évvel ezelőtt nem, de most, amikor írom ezeket a sorokat eszembe jutott egy másik születés.
Kb. 2000 évvel ezelőtt történt egy istállóban. Meg az asszony, akinek nem voltak olyan körülményei, mint nekünk, a biztos, tiszta szoba, ágy, kórház, hanem csak ami jutott. Állatok között, nehézségekben. Nem volt neki popsitörlője, eldobható pelenkája, nem volt neki popsikenőcse, 10 body, amiből feliratot választhat. Volt neki egy szénával teli jászol, néhány ruhadarab, amibe bepólyálta a babáját.

Elég nehezen viselem a rossz körülményeket, sajnos eléggé elkapattak engem a szüleim. Nem szoktam meg a nehézségeket, és most is nehezen viselem őket. De át tudom érezni, ha valakinek nehéz helyzete van, küzdelmei.
De azon gondolkoztam, hogy nem volt, nem lett volna más, alternatív megoldás?
Persze, tudom, hogy a próféciáknak be kellett teljesülnie, de mégis, miért nem engedett be valaki egy szülő nőt a szobájába, miért nem engedtek át neki egy ágyat?
Miért mondjuk, hogy ma nem empatikusak az emberek? Régen sem voltak azok. Mindenki a saját dolgával törődik és törődött. Nem figyelünk a másikra. Semmilyen tekintetben.

Gondolkoztam a szülésemen, hogy mennyire hálás vagyok, hogy gyors volt, de mennyire rossz volt, hogy ott feküdtem kiterítve és mivel nem volt fogadott orvosom, nem néztek rám. Itt persze felvetődik számomra a kérdés Geréb Ágnessel kapcsolatban, hogy az mennyivel emberségesebb.
Mennyire szeret az ember csendes, magányában megküzdeni a fájdalmaival, ahol kettesben lehet a férjével, ahol nem bámulja egy csomó orvos, nővér, ápoló, orvostanhallgató...

Igen, egy istálló ember tökéletes hely. Védett, rejtett, békés. Csend van.
Ha valaki odaadja a szobáját, akkor valószínűleg tömeg lökdösi Józsefet, és mindenki elmondta volna, hogy szerinte mit kellene csinálnia. Amikor Jézus felsírt, nem zavart senkit, amikor éhes volt, enni adtak nekik. A maguk csendességében és szeretetük között.

Isten tudta, hogy mi lesz jó Máriának és Jézusnak. Tudta, hogy ez mégis kényelmes neki. Tudta, hogy békés lesz a szülés és az együttlét. Tényleg jó hely volt Betlehem.

Mária, József, Jézus és a csend. - Én rajzoltam. :)

Az én sokoldalú lányom

Akik ismerőseim vagytok a Facebookon, tudjátok és látjátok, hogy nálunk mindig történik valami. Mindig megyünk valahová, csinálunk valamit, valaki mond valami vicceset, vagy éppen alkotunk. Szeretünk kézműveskedni, és ha időnk sok, vagy több, mint ami lehetne, akkor szívesen ülünk neki egy nagyobb projektnek.

Zsófia nagy rajongója a tudományoknak, és a bolygók pedig a kedvencei. Már kapott ilyen puzzlet, amit kirakott és az ágya felé rakta ki. Én pedig, mivel mindannyian lelkesek vagyunk, előszeretettel kutatok fel mindenféle alkotási lehetőséget.

Zsófia egyébként hihetetlen csaj. Annak ellenére, hogy nem szeret tanulni, és küzdünk is a tanulással, van benne valami érdekes, ahogy működik az agya. Nem rossz képességű, elég jó feje is van, de szépen fogalmazva és kifejezve nem igazán érdekli az egész. Matekból például elég jó, de mivel rendszeresen elfelejt dolgokat, nem csinálja meg, itthon marad... ez lerontja a jegyét. De nem fontos számára, hogy matekból pl. kivonásnál hova írjuk a maradék egyest, fontosabb az, hogy mennyi pénz van nála, és mire lehet költeni? :)
Ha belelendül, csak csupa jó jegyet hoz, máskor meg egész héten fogom a fejem.

De hogy miért is olyan érdekes az egész lénye? Azon kívül persze, hogy a lányom?
Nos, mert a lelkesedése határtalan. Az a típusú gyerek, akit a kalandok érdekelnek, ha történik valami, amikor lehet menni valahová, amikor részt vehet eseményekben, amikor részese lehet valaminek. Mindegy, hogy mi történik, csak történjen. Izgalmas és kalandos legyen.
Éppen ezért mindig, mindenhová elmegy. Mindegy, hogy milyen verseny, a lényeg számára, hogy ott legyen. Még akkor is így van, ha nem túl jó benne. Tavaly gondolt egyet, és benevezett a grundbirkózásra. Kicsit olyan, mint a szumó. Mi persze Férjjel mosolyogtunk, hogy aranyos, meg cuki, de hamar ki fog esni. Hát, tévedtünk, továbbjutott a megyeibe, és ott 4. helyezést ért el. :)

Nagyon gyorsan és pontosan tanul verseket, szövegeket, éppen ezért minden évben indul versmondó versenyen. Nem szokott nyerni, (mondjuk ezt már megszoktuk) tudjátok, általában ugyanazok nyerik évek óta. Ám ez nem szegi kedvét. Minden évben újra megy.

Idén benevezett angol versenyre. Jó angolból, nagyon jó a kiejtése, és jól is használja, de ugye kellene szavakat tanulni, és az erőfeszítés, plusz feladat, ami időt vesz igénybe, és neki nincs ilyesmire ideje. Aztán persze jövök én, a keménykezű anyuka, és nincs mese, meg kell tanulni a szavakat.

Kb. 2 hete volt egy városi sakkverseny. Mivel matek tagozatos, nekik külön tantárgy ez, és nagyon szereti. Én pedig őt. De ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondjam, hogy nem erőssége a sakk, Nimród simán megveri őt. Ám az én kislányom elindult ezen a versenyen, és továbbjutott. Majd csapatversenyben a 4. helyet hozta el. Fiúkkal. Én meg csak néztem.

Zsófi jobb szélen

Levezetésként elment az városi diákolimpiára is úszni. :) Az osztályából ő az egyetlen, aki klubnál úszik. Nem versenyszerűen csinálja ezt, hobbiúszó. Nem is igazán tervezzük, hogy ezt komolyabban csinálja, de így is nagyon élvezi. Benne mondjuk van versenyszellem, és szeret is versenyezni, de mégis hiányzik belőle az a kis plusz. Természetesen a profi úszók nyertek, de ez nem szegte a kedvét.

Zsófi pirosban,rajtra készen

És persze levezetésként ott van a gitár. Nagyon ügyes, van is hozzá érzéke, és nagyon szeretem hallgatni, ahogy játszik. Szerdán volt a vizsgája. Nem jellemző, hogy magától gyakorolna, mert elintézi azzal: Én ezt tudom! - és tényleg tudja, de azért jó, hogy én itt vagyok a háttérben, hogy tényleg tudja. :)

Ami idén kimaradt számára, az a rajz- és kerámiaszakkör. Sajnos nem tud menni, mert akkor van, amikor a szolfézs és az pedig kötelező. De mindent nem lehet egyszerre. Tudjátok, a két fenék és egy ló esete. Szerintem egyébként így is nagyon rendben van.

Mivel nálunk nem elvárás a kitűnőség, nem kell arra gyúrni, hogy csak ötöst hozhat (kivéve Nimit, aki maximalista). Nálunk az a fontos, hogy amit választ, amellett tartson ki, és azt vegye komolyan.

Kicsit sajnálom őt, mert ez a mai, oktatási rendszer nem az ő gondolkodásához és világához van igazítva. Így valószínűleg, gyanítom, hogy küzdelmes évek várnak még ránk. Nem lesz könnyű neki, se nekünk szülőknek. Alapvetően nehéz időszakot élünk meg, de majd csak túléljük. 
Azonban ezt a lelkesedést és lendületet, ami benne van, nagyon irigylem. Nem tudatos a gyerekem, hanem ösztönös. Mindent érzelemből él meg és dönt el. Ami neki jó, úgy gondolja, az buli. És valamit tudhat. Mert ezzel a lelkesedéssel csupa potyaötöst szerez, amitől viszont mindannyian boldogok vagyunk. 
Hihetetlen jó fej csaj egyébként. Tényleg nem unatkozunk mellette.

Heti küldetés 28. # Ábrándozz!

Az elmúlt időszak nagyon sok volt nekem. Elfáradtam. Januárra mindig leengedek, nem tudom az okát. Nem a tél az, nem vagyok depressziós, hajlamom sincs rá. 
Türelmetlenebb vagyok a gyerekeimmel, minden idegesít, semmi sem jó, sok mindenért dünnyögök és háborgok. Mondjuk, ha őszinte akarok lenni, van okom rá, amit most itt nem szeretnék részletezni. Ha lehetőségem adódik rá, inkább írok szívesen pozitív dolgokat, élményeket a gyerekeimről, mint a küzdelmeimet. Ettől függetlenül persze napi harcot vívok azzal, hogy jó anya vagyok, és minden nap azt gondolom, hogy nem. De aztán meg úgy gondolom, hogy igen.

Éppen ezért, miután ezeket észrevettem magamon, próbálok tudatosan odafigyelni dolgokra. Nem mindig könnyű, és nem mindig megy. Persze, a tavasz majd jót fog tenni, de most ezt a telet nem nevezném rossznak (eddig).
Úgy gondoltam, hogy meg kell tanulnom pozitívan, még pozitívabban gondolkodni. Azt elárulom, hogy az utóbbi időben vesztettem ebből a hozzáállásomból. De dolgozom rajta.
Éppen ezért elhatároztam, hogy ezen a héten a kihívásom az lesz, hogy ÁBRÁNDOZZ!
Mert ez jó. Mert jó jó dolgokra gondolni. 
Tudom, sokszor mondják, hogy nem jó, meg butaság, meg nem tesz jót, meg káros, meg .... stb. de jó. 
Én kimondottan szeretek reggelente ülni a fotelben, inni a reggeli teámat és engedni az agyamat. Már amikor nem vagyok elég fáradt, vagy nem rohanásban vagyok. Sajnos mostanában  a koránkelés is nehéz, nehezebb lett nekem. 
Felkelek én időben, még óracsörgés előtt, de aztán mindig eszembe jut, hogy 

• az ágyban jó meleg van, még pár percet pihenjek,
• a gyerekek ebédjét el tudom készíteni addig, amíg ők reggeliznek,
• a teámat meg tudom inni közben, ha nem sikerül korán reggel, amíg öltöznek, vagy pakolják a szobájukat,
• Férj is itthon van, ketten azért gyorsabban haladunk,
• nem nekem kell rohannom, mert sokszor ő viszi iskolába, oviba a gyerekeket, és ez jó, megnyugtató.

Szóval, rengeteg jó dolog van, ami miatt hálás vagyok, és tényleg az is vagyok. 
Nem tudom megmondani az okát. Egyszerűen csak érzem, hogy kicsit lassabban mozgok, gondolkodom, dolgozom és élem a mindennapjaimat.
És hogy milyen ábrándjaim vannak? Persze vannak, vad elképzeléseim is, meg viccesek is, csak gondoltam néhányat osztok meg veletek.

• ÖRÖKKÉVALÓ DINNYETERMÉS. 

 

• FRANCIAORSZÁGBA - PÁRIZSBA MENNI ÚJRA.

• ROMANTIKUS HELYZETEKBE KEVEREDNI. MERT MINDENKINEK VAN EGY MR. DARCYJA. 

• POZSGÁSOKAT ÉS MINDENFÉLE NÖVÉNYT ÜLTETNI ÚGY, HOGY TÚLÉLJENEK ENGEM ÉS A GONDOZÁSOMAT. :)

•  SOK-SOK PÖTTYÖS BÖGRÉM LENNE, NAGYON SZERETEM ŐKET.

•  MEG PERSZE A MACSKÁKAT. SZERETNÉM, HA MÉG LENNE NÉHÁNY A HÁZNÁL, DE FÉRJ EZÉRT NEM ANNYIRA LELKESEDIK.

•  TÚRÁZNI TÖBBET, ÉS HOGY NEM TÖRI FEL A CIPŐ A LÁBAMAT.

• EGY JÓ KIS BESZÉLGETÉS (SZIGORÚAN!) JASON DOHRINGGAL. (KICSIT RAJONGÓ TÍPUS VAGYOK, ÉS HA RÁKATTANOK VALAKIRE...)

•  LEÜLNI ÉS NAGYON SOKÁIG HALLGATNI A CSENDET.

 És nektek? Ti miről ábrándoztok, vagy inkább úgy kérdezem: Mi tenne boldoggá benneteket? Apró örömökre gondolok csak.

Fahéjas puffancs

Tény, ami tény, hogy a legjobb sütireceptjeimet az anyósomtól szerzem.
Ő nagyon ügyes, nem is érek a nyomába, nem mintha tervezném vagy szeretném. Nem vagyok amolyan versengős és versenyzős típus.
Gyermekkoromban is, amikor bármit játszottunk, akár társasjátékoztunk, akár bújócskáztunk, vagy kidobósat játszottunk, nem okozott gondot, ha vesztettem. Ellenben a testvéremmel, akiben mindig is volt egyfajta nyerni akarás, mindig az első akart lenni mindenben. Kicsit még most is ilyen, pedig már jóval 40 felett vagyunk :)

Nos, anyósomtól kaptam ezt a finom sütireceptet.
És tényleg finom.
Higgyétek el, egy tepsi nem tart sokáig.

Hozzávalók:
40 dkg liszt, 25 dkg margarin, 20 dkg cukor, 4 tojás, 1 kg alma, 2 evőkanál cukor, 2 vaníliás cukor, 1 csomag sütőpor, 1/2 citrom leve, 1/2 teáskanál őrölt fahéj, csipet só

1. Az almákat felkockázzuk, meglocsoljuk a fél citrom levével. és a két evőkanál cukorral.
2. A margarint, a cukrot, a vaníliás cukrot habosra kikeverem.
3. Egyenként teszem bele a tojásokat.
4. Ezután jön a liszt+ só + sütőpor + fahéj = rászitáljuk a masszára.
5. Bele az almadarabok
6. Margarinnal kikenjük a tepsit, majd kanállal ráhalmozom, és megsütöm.
7. A végén porcukorral meghintem.

HETI ÜZENET 2. - Ne add fel!

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

Elég rossz napjaim vannak mostanában, de ebben nagyon biztos vagyok. Még akkor is, ha néha reménytelennek tűnik a helyzet. 

Hálás vagyok #42.

Ezt éreztem a héten: 

♥ Vasárnap egyedül voltam itthon, (tudjátok, ez az a nap, amikor a gyerekek elmennek anyósomhoz, és én egyedül maradhatok itthon. Ha jobb idő van, akkor persze Férj is, de ő meg ilyenkor látja az anyukáját, úgyhogy el szokott menni velük. Nem titkolom, hogy nagyon szeretem a vasárnapokat. :)

♥ Ezen a vasárnapon a két nagy elment Apával Zsófi gitárjáért. Várpalotára mentek, mert a bácsi, aki javította, ott lakik. Nagy élményben volt részük, mert a bácsinak állítólag működő tankmodelljei voltak, és az én családomban nagyon megy a tankmánia. (kivéve engem) 

♥ Hosszú idő után végre elkészült egy mellényem, amit már régen terveztem, hogy kötök. Mindig el is határoztam, hogy újra leülök, de nem volt időm. Időm most sincs, de annyira kedvem volt, hogy néhány nap alatt egy kis talált fonalból megkötöttem. Nagyon szeretem. (A képen sajnos én vagyok. Csak így, háttal mertem vállalni, elölről nem mertem megmutatni - magamat.)

♥ Férjjel együtt főzni.
♥ A Feketelista című sorozat egyre izgalmasabb.
♥ Mindenki hamar elment aludni, én pedig sokáig fent voltam. 
♥ Blogot írni :) és másokét olvasni. 
♥ Férjjel együtt ügyeket intézni. Ebben a hónapban itthon van, megszűnt a munkahelye, és most éppen lazít. Így beszéltük meg, hogy amíg lehet, sok időt töltsünk együtt.
♥ Új anyagot írok, sajnos nagyon lassan haladok, mert az íráshoz egyedül kell lennem, ez pedig mostanában keveset történik meg velem. De megírtam 3 fejezetet, ami nagy haladás.
:( Szeretem, hogy itthon van velem Férj, de... néha... 
♥ Kata erdei oviban volt, és nagyon élvezte.
♥ Zsófia kreatívkodott apával.

♥ Forró fürdőt venni, és hajat mosni. Még úgy is, hogy nem szeretek hajat mosni.
♥ Nekiálltunk átpakolni a házat, kicsit fertőtlenítettünk, rendezgettünk, és tervezzük, hogy hamarosan hogy lesz a festés, és a lomtalanítás.
:( Tudom, hogy zavarja, hogy nem lehet kint a kertben, és nem lehet sok mindent csinálni. 
:( Egyre stresszesebb vagyok. Ezen a héten rengeteg konfliktusom volt, van Zsófival, ami miatt kicsit szomorú vagyok. 
♥ Mivel egyik éjszaka Nimród és Kata is velem aludt, nagyon rossz éjszakám volt. Nagyon szeretem őket, de szó szerint utaznak álmukban, így mindig pakolgatni kellett őket a helyükre. Így nem aludtam szinte semmit. Viszont napközben, mikor Férj elvitte őket iskolába, elmentem lefeküdni. 
♥ Zsófit elvittem úszni. Ebben viszont nagyon jó. Nagyon sportos csaj. 
♥ Kata nagyon sokat énekel, jó hangja van. Gondolkoztam, hogy esetleg ének-zene tagozatra íratom, mert hihetetlen hallása és adottságai vannak, de ő azt mondta, hogy matekra szeretne. :) Igazából van még egy kis időnk eldönteni.
♥ Kötni sokat, amit nagyon élvezek.
♥ A macskám, akit nagyon bírok, és akit Logannak hívnak. 

♥ Zsófia sakkversenyen is járt. Nagyon bírom benne, hogy hihetetlen lelkes, és mindig, mindenhova jelentkezik, még akkor is, ha nem a legjobb benne, de nagyon szereti, amikor történik valami, amikor események vannak, amikor ÉLET VAN. Életre való.
♥ Stanglikat sütöttem, Férj pedig lencsefőzeléket főzött. 
:) Sajnos a hittan óráimról nem tudok túl pozitívan nyilatkozni, küzdelmes, mert sajnos nem veszik komolyan sem a gyerekek, sem a szülők. Nem mindenki természetesen. 
♥ Szombatra annyira fájt a derekam, vesém, hátam, hogy nem bírtam felkelni az ágyból. Egész nap feküdtem. Meleg szoba, meleg takaró, meleg párna, meleg víz. Nem voltunk sajnos gyülekezetben.
♥ Szombat délután, estefelé Férj elvitte a gyerekeket mamához, mert Zsófi ott aludt nála. Szülinapja volt, azaz hétfőn lesz, és mozizást ígért neki. A többi gyerek is elmegy ilyenkor, mert szeretnek ott lenni. Én pedig naplemente után leültem rajzolni. De hirtelen nem volt áram, gyertyát kellett gyújtanom. Nagyon romantikus volt. És ha már az volt, akkor megnéztem a laptopomon a kedvenc szerelmes filmemet, amiről oly sokat beszéltem már nektek. :) 
Hát persze, hogy a VERONICA MARS!!! 

Brassói

Három kedvencem is megtalálható ebben az ételben. Szója, hagyma és krumpli. 

Nagyon szeretem, nagyon finom és egyébként is :)

Aki szereti a brassóit, az szeretni fogja ezt is. Mi nagyon szeretjük.

 A szóját én így készítem:
1. A szójacsíkot sós vízben megfőzöm. Nem kell sokáig főzni, csak éppen hogy. Tudom, ez furcsán hangzik, de úgyis mindenki látja, hogy milyen az, amikor még nem főtt szét. Aztán leszűröm, és hideg vízben áztatom. Aztán jól kicsavarom, és a kiválasztott fűszersóval megszórom.
Én ezeket használom:

2. A krumplit, burgonyát, kolompért, pityókát - vagy ki hogy hívja - meghámozom és hosszúkásra vágom.

3. Jó sok hagymát is pucolok az ételhez. Mi nagy hagymarajongók vagyunk, rengeteg fogy belőle.

4. Aztán egy tepsibe beleteszem a krumplit, a hagymát és a szóját. Meglocsolom egy kis olívaolajjal :), és megsütöm.

És nyami, nagyon finom...

Kihívás # Menj be egy papír-írószerbe, és...

vásárolj!

Grafomán vagyok. Mániákusan gyűjtöm a tollakat, színeseket, ceruzákat, mindenféle festésre és rajzolásra, kézműveskedésre alkalmas eszközt. Nincs mentségem, nincs mit tenni. :) Mániákusan szeretem a tollakat. Meg a füzeteket is. Azokat is gyűjtöm. Pedig rengeteg van. Egyszerűen oda vagyok értük, és nem bírok ellenállni, amikor bemegyek egy Írószer boltba.
Emlékszem, amikor először (és eddig utoljára) Amerikában jártam, a barátnőmet látogattam meg, akik odaköltöztek és azóta is ott élnek, hogy a férje elvitt minket nagy bevásárlóközpontokhoz. Akkor még csak ámultunk, mi kis magyarkák (ennek több, mint 20 éve), hogy hűha!, milyen hatalmas épületek. A barátnőm férje letett minket itt, el elmondta, hogy milyen boltok vannak itt. Persze, a rokonság nagy része a ruhaboltokat rohamozta meg, én - természetesen - a papír-írószert. És közben nagyon szurkoltam, hogy ne kelljen megszólalnom angolul, mert nem tudtam. Ma sem annyira, de ma már bátrabb lennék. És akkor nagyon sok mindennel jöttem haza.

Gyerekkorom óta nagy tollgyűjtő vagyok és voltam. Lánykoromban volt egy dobozom (most is van, csak több :) ), ahová m indig gyűjtöttem a különféle jobbnál jobb és kevésbé jó tollakat. Nagyon szerettem bemenni ilyen helyekre, és nagy élvezettem válogatni a tollak között, de sajnos már a Papírboltoknak nem olyan a hangulata. Itt Móron, például abszolút nem annyira kedvesek.

Éppen a teremtéshez készül egy rajz.

 Nincs mit tenni, szeretem a tollakat.
Ezért a heti kihívás: VÁSÁROLJ TOLLAT, CERUZÁT!
Ha nincs rá szükséged, akkor is. A kedvemért lécccccci... Köszönöm előre is.
És itt a ráadás, a füzeteim. Egy része:

 Hát persze, hogy Párizsosból van a legtöbb... :)

Rántott sajt nálunk

A gyerekeim nagyon szeretik a sajtot, de közben meg nem. Kivéve Zsófit, aki minden formában és fajtában fogyasztja és szereti. Hálás vagyok azért, hogy a laktózérzékenysége a sajtra nem hat ki.
Mindig mindenki aggódik miattunk, amikor kiderül, hogy vegák vagyunk. Azt szokták kérdezni, hogy "de tojást és sajtot azért esztek, igaz?" Meg szoktam nyugtatni őket, hogy igen, bár én nem annyira. A sajt nem tartozik a kedvenceim közé, de ha úgy alakul, elfogyasztom. Például, ha vendégségbe megyek, és valaki sajttal készül, akkor megeszem. De amikor egy étterembe bemegyek, és ott csak rántott sajt a vegás választék, akkor aztán kiakadok...

Nos, a rántott sajt mindenhol bevethető. Egyet tudok viszont javasolni: fagyasztottat soha, semmilyen körülmények között ne!!! Én néhányszor vettem a gyerekeim kedvéért, meg tudjátok, ha valaki váratlanul betoppan, de szörnyűek. Ízre és állagra mindenképpen.
Ezért kifejlesztettünk egy dolgot, csak és kizárólag ilyen sajtot fogyasztunk rántva:

 Iszonyú mennyiség fogy nálunk.
A kisfiam, akivel elég nehéz boldogulni evésügyileg, akinek víziói vannak arról, hogy kellene kinéznie egy ételnek. Kevés dolgot eszik meg nyersen és főleg keveset, ami abból egészséges, de ami egészséges, abból mindent megeszik főtt formájában.
Mondok egy példát: Nem eszik nyersen paradicsomot, de a paradicsomleves, paradicsomoskrumpli, pizza, ezek a kedvencei. Nem eszik nyersen zöldséget (semmilyet), de mi mindenféle főzeléket úgy betol, hogy csak na. A sóska az egyik kedvence.
De ezt a sajtot, ezt úgy eszi, mint valami rágcsát. Jön-megy, térül-fordul, és már meg is ette.

Kata nem szereti a sajtot, alapból semmit nem eszik meg, amin sajt van, vagy sajtos. De ezt ő is nagyon szereti. Természetesen krumplipürével. És természetesen Apa krumplipüréjével, és az én rántott sajtommal. Mert ezt így szeretik. :) :) :)

HETI ÜZENET 1. - Mitől jó egy nap?

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

Hálás vagyok #41.

Nagyon stresszes és fárasztó hetem volt, és nagyon örülök, hogy végre vége.
Persze, ezen a héten is sok dolog történt velem, össze is gyűjtöttem őket.

♥ Vasárnap sokat vasaltam. Ez az egyetlen olyan dolog, ami megnyugtat, amikor nagyon fáradt vagyok, vagy ideges, vasalok egy kicsit. Lehet, hogy ez nem mindenki szerint százas, de én szeretem. :) Főztem is sokat. Adott napokon többfélét készítek, mert a gyerekeknek az iskolába hordjuk az ételt, és nem mindig van időm és energiám - minden nap főzni.
♥ Nimród mamánál aludt, Zsófi és Férj biciklizni mentek.
♥ Kitakarították a gyerekszobát a gyerekek. Jó volt. :)
♥ Felköszöntöttem a Tesómat, mert névnapja volt.
♥ Nimród egy napot itthon töltött velem, mert a baleset után vissza kellett menni vele orvoshoz. Szegény, rosszul volt. Nem az orvostól, hanem hogy nem mehet iskolába. Nem az a lógos fajta. Mert rájött, hogy ha hiányzik, pótolni kell, és itthon sokkal többnek tűnik, mint az iskolában. Azt mondta, hogy azért nem jó, mert az iskolában csapatban dolgoznak, itt meg mindent egyedül kell neki megoldania. :) Nagyon okos gyerek, nagyon jó képessége van (főleg matekból), mindent logikusan átlát, de nem tesz hozzá még egy lépést, hogy még jobb legyen. Ha nem 100 % a matek jegye, attól kiborul, de a többi nem annyira lényeges számára. Hihetetlen fazon.
:( Zsófi gitárja eltört, megsérült. Férj elvitte egy bácsihoz megjavíttatni.
♥ Megint haladtam az írással.
♥ Rizses csoki... nyamiiiii

♥ Katával kettesben mentünk úszni. :( Nem viszem többet egyedül, mert 15 perc után hazajöttünk. :(
♥ Férjjel Randiztunk. Moziban voltunk. Nem mondanám, hogy nagy rajongók vagyunk, de meg szoktunk nézni minden részt. Azaz, én régebben szerettem, amíg Harrison Ford játszott benne (mivel ő  A nagy kedvenc színészem). És mivel  legutoljára is Star Warsos mozin voltunk, gondoltuk idén sem hagyjuk ki. Kivártuk a sorunkat, kb. 5-en voltunk a moziban. 
(A film nem tetszett annyira, de itt a lényeg, hogy kettesben mentünk valahová, amire mostanában kevés idő jutott.)

♥ Találtam egy bútorjavítót. A gyerekek nagyon leamortizálták a székeket az utóbbi években, és mivel egyikhez-másikhoz nosztalgikus kapcsolat fűz, nem szeretnék újat venni. Tudjátok, nagymamámtól kaptam meg ilyesmi.
♥ Hallgatni, ahogy Nimród zongorázik.
♥ Zsófia 5*-öst hozott matekból, ünnepeltünk.
♥ Átrendezni a házat.
♥ Csütörtökön nem főztem. :) :) :)
:( Még mindig sokat vitázom a gyerekeimmel. 
:( Mostanában kicsit többet beszélek emelt hangon.
♥ Lomtalanítani, átpakolni dolgokat, és közben megtalálni a régi leveleinket. Nagyon romantikus.

                                        
♥Mosolygós és jókedvű gyerekeim arcát nézni. Nagyon cukik, nagyon szeretem őket.
♥ Zsófia kreatívkodik. Még nincs kész, de kész lesz, mutatom.
                                                
♥ Sokáig aludni.

♥ Úrvacsora és gyermekbemutatás volt a gyülekezetünkben. A bibliai elveket vallva, nálunk nincsen gyermekkeresztség. Úgy gondolom, hogy a gyerekeknek maguk kell dönteni arról, hogy ezen az úton szeretnének járni vagy sem. Nekünk szülőknek az a dolgunk, hogy szeressük őket, és mindent megtegyünk azért, hogy Istent válasszák. Meggyőződésem, hogy egy döntés akkor érvényes, ha azt az ember saját maga, saját akaratából teszi. A Krisztus melletti döntést is.
                                               

♥ Jó beszélgetések a testvérekkel.
♥ Zsófia barátnőzött, és rendesen későn ért haza. De tényleg.

Még egy kis ajándék Zsófiról és Zsófitól: (oda vagyok érte)
Fogalmazása a családról (részlet): "Anya és apa megismerkedtek Bózsván. Azután én megszülettem, mert egymásnak estek." 
Reggel indulás előtt vagyunk. Fogat mos. Azaz én azt hittem, helyette két fogkefével játszik. "Anya, csak eljátszom az EGY FOGKEFE ÉLETÉT." :) :) :)