Az utóbbi időben sokat gondolkoztam a változáson. Főleg az életemben, az életemmel kapcsolatosan.
Nem igazán tudok tájékozódni, rossz a térlátásom, és valószínűleg el is vesznék. Még jó, hogy van Férj, aki ebben nagyon jó. Biztos nem véletlen, hogy Őt kaptam férjül :) De ettől függetlenül néhány fontos dologra jöttem rá. Amit át kell értékelnem és gondolnom az életemben.
Kezdve a türelemmel, vagy ha máshogy akarom mondani, a türelmetlenségemmel.
Nem véletlen, hogy ezzel kezdtem.
A türelem manapság nem szokás. A türelmet alábecsülik, bár minden erről szól. De nagyon kevés ember türelmes. Én nem vagyok. Férj az. :) Irigylem őt ezért, bár nem mondom, hogy Ez jó párosítás, ugye? Nekem sokat jelent, hogy amikor éppen ideges vagyok, vagy pörgök ezerrel, akkor ott van egy széles váll, aki nyugodt, és vissza tud fogni, vagy tud szólni idejében.
Azt mondják a boldogsághoz fontos a türelem. Azt is mondják, hogy a régiek, az idősek türelmesek. Lehet, hogy így van, de a mi családunkban valahogy nem működik. Nekem a nagypapám is és az anyukám is elég indulatos ember volt és az, nem rólunk mintázták a türelem szobrát. Az én családom nem egy nyugodt fajta. Úgyhogy egy kis örökség is van ebben, hogy én ilyen vagyok :)
Pedig alapvetően nem vagyok türelmetlen alkat. Nem szoktam türelmetlen lenni, amikor hosszú sor áll a postán vagy a boltban. Türelmesen kivárom a soromat. Nem szoktam türelmetlen lenni, ha várni kell valahol (viszek olvasnivalót max.) De a türelmet mégis lassan tanulja meg az ember. Nagyon lassan.
Szoktuk mondani, hogy türelem, meg hogy rózsát terem...
A gyerekek is szokták mondani egymásnak: türelem... De egyik gyerekem sem az :) Mármint türelmes :)
Ezért határoztam el, hogy Újratervezem az életemet. Nagyon fogok dolgozni ez ügyben és e tekintetben. Nagyon rám fér, és KELL a változás!
Ez nem amolyan újévi fogadalom, mert nem szoktam se fogadni, se betartani, inkább olyasmi, amiről már hónapok óta gondolkodom, formálódik bennem...
Sok új változás történik ebben az évben. Férjnek megszűnt a munkahelye, és most keresnie kell új munkát. Én is gondolkodom rajta, mert valamiből kell élni, szóval... nem tudjuk, hogy mi lesz, hogy alakul. Persze, Istenre bízzuk, KI MÁSRA?, mert nála jobban senki sem tudja megszervezni a dolgokat, történéseket, eseményeket.
Azt tapasztaltam az évek során, hogy türelem nélkül nem igazán lehet előre haladni. Sehol. Sem a családban, sem a munkában, sem a házasságban, sem a gyermeknevelésben, sem a gyülekezeti életben, sem sehol... ha nem vagy türelmes, akkor nem tudod elérni a célod. Vagy elérheted gyorsan, rögtön és azonnal, de ugye az meg nem türelem...
Én alapvetően hiszek abban, hogy a türelem fontos. És hogy rövid távokban kell kezdeni.
Én is arra vágytam sokszor és sokáig, hogy mindig megtörténjen az a sok minden az életemben, amit én elképzeltem. Elterveztem, hogy én mit és hogyan szeretnék, de azt kell mondanom, hogy nem mindig úgy működött.
Nekem mindig úgy alakult az életem, hogy sokáig vártam a céljaimra. Bár nem tudtam sohasem megfogalmazni a konkrét céljaimat, mint mások, hogy pl. ez vagy az szeretnék lenni, ide vagy oda szeretnék eljutni (kivéve Párizs!), apró terveim és csendes "szeretném"-ek voltak az életemben. Türelmes voltam dolgokban, és elértem a céljaimat. Nem mindegyiket, mert nem mindegyikhez volt bátorságom, amiket most sajnálok, de ez így alakult :)
Az, hogy apránként valósultak meg a vágyaim, és nem hirtelen, az sokat formált rajtam, az életemen, a gondolkodásomon, a hitemen, a világnézetemen, az emberekhez és a gyerekekhez való viszonyomon... Átformált és ez jót tett nekem.
Néha elnézem a macskánkat, amikor egérre vadászik. Vagyis azt nem látom, csak amikor már megfogta és hozza nekünk megmutatni. Nagyon büszke vagyok a macskára, az egeret meg sajnálom, mert látom a küzdelmet az életében, hogy mennyire menekülni akar, és Ziva cica pedig inkább csak szórakozik vele. De mégis, mennyit kellett várnia, állnia és figyelnie, hogy elfogja az egeret. Meg kell állapítunk, hogy a macska megtaníthatja a türelmet. Ebből a szempontból. Hogy elérje a célját, vár. Türelmes.
Arra jutottam, hogy néhány dolgot át kell gondolnom az életemben. Vagy ahogy ezt a projektet elneveztem: ÚJRATERVEZÉS. (Nem azonos azzal a kisfilmmel, ami olyan nagy sikert kavart (joggal), hanem az én fejemben kelt ez új életre.)
Nem igazán tudok tájékozódni, rossz a térlátásom, és valószínűleg el is vesznék. Még jó, hogy van Férj, aki ebben nagyon jó. Biztos nem véletlen, hogy Őt kaptam férjül :) De ettől függetlenül néhány fontos dologra jöttem rá. Amit át kell értékelnem és gondolnom az életemben.
Kezdve a türelemmel, vagy ha máshogy akarom mondani, a türelmetlenségemmel.
Nem véletlen, hogy ezzel kezdtem.
A türelem manapság nem szokás. A türelmet alábecsülik, bár minden erről szól. De nagyon kevés ember türelmes. Én nem vagyok. Férj az. :) Irigylem őt ezért, bár nem mondom, hogy Ez jó párosítás, ugye? Nekem sokat jelent, hogy amikor éppen ideges vagyok, vagy pörgök ezerrel, akkor ott van egy széles váll, aki nyugodt, és vissza tud fogni, vagy tud szólni idejében.
Sajnos egy rohanó világban élünk. Olyanban, amiben mindenkinek minden sürgős, amikor minden mindenkinek rögtön és azonnal kell! Nem is jellemző a kérem és a szeretném kifejezés sem. Nincs időnk megállni, valamit adni a másiknak, meghallgatni a másikat. Nincs időnk semmire, mert mindig rohanunk, mindig időhiányban szenvedünk, és sosem érjük utol magunkat. Én legalább is ezzel küzdök.
És mivel kevés az időnk dolgokra és egymásra, türelmetlenek vagyunk. Másokkal és magunkkal is.
Nálam az utóbbi időben - talán a fáradtság miatt, és a hosszú, itthon töltött közel 10 év - kicsit felőrölte az idegeimet. (Nem, most nem kezdenék bele abba, hogy a világ legjobb dolga anyának lenni, mert ez igaz. És arról sem, hogy minden vágyam az, hogy a gyerekeimmel lehessek. Nem szeretem azokat a szülőket, anyákat, akik tökéletesnek és hibátlannak akarják mutatni magukat. Lehet, hogy ez az én hibám, de nem nagyon hiszek nekik. Bocsánat érte!) Én igenis el szoktam fáradni, és türelmetlen is szoktam lenni, és ideges és ingerlékeny és néha még kiabálni is szoktam.
Azt mondják a boldogsághoz fontos a türelem. Azt is mondják, hogy a régiek, az idősek türelmesek. Lehet, hogy így van, de a mi családunkban valahogy nem működik. Nekem a nagypapám is és az anyukám is elég indulatos ember volt és az, nem rólunk mintázták a türelem szobrát. Az én családom nem egy nyugodt fajta. Úgyhogy egy kis örökség is van ebben, hogy én ilyen vagyok :)
Pedig alapvetően nem vagyok türelmetlen alkat. Nem szoktam türelmetlen lenni, amikor hosszú sor áll a postán vagy a boltban. Türelmesen kivárom a soromat. Nem szoktam türelmetlen lenni, ha várni kell valahol (viszek olvasnivalót max.) De a türelmet mégis lassan tanulja meg az ember. Nagyon lassan.
Szoktuk mondani, hogy türelem, meg hogy rózsát terem...
A gyerekek is szokták mondani egymásnak: türelem... De egyik gyerekem sem az :) Mármint türelmes :)
Ezért határoztam el, hogy Újratervezem az életemet. Nagyon fogok dolgozni ez ügyben és e tekintetben. Nagyon rám fér, és KELL a változás!
Ez nem amolyan újévi fogadalom, mert nem szoktam se fogadni, se betartani, inkább olyasmi, amiről már hónapok óta gondolkodom, formálódik bennem...
Sok új változás történik ebben az évben. Férjnek megszűnt a munkahelye, és most keresnie kell új munkát. Én is gondolkodom rajta, mert valamiből kell élni, szóval... nem tudjuk, hogy mi lesz, hogy alakul. Persze, Istenre bízzuk, KI MÁSRA?, mert nála jobban senki sem tudja megszervezni a dolgokat, történéseket, eseményeket.
Én alapvetően hiszek abban, hogy a türelem fontos. És hogy rövid távokban kell kezdeni.
Én is arra vágytam sokszor és sokáig, hogy mindig megtörténjen az a sok minden az életemben, amit én elképzeltem. Elterveztem, hogy én mit és hogyan szeretnék, de azt kell mondanom, hogy nem mindig úgy működött.
Nekem mindig úgy alakult az életem, hogy sokáig vártam a céljaimra. Bár nem tudtam sohasem megfogalmazni a konkrét céljaimat, mint mások, hogy pl. ez vagy az szeretnék lenni, ide vagy oda szeretnék eljutni (kivéve Párizs!), apró terveim és csendes "szeretném"-ek voltak az életemben. Türelmes voltam dolgokban, és elértem a céljaimat. Nem mindegyiket, mert nem mindegyikhez volt bátorságom, amiket most sajnálok, de ez így alakult :)
Az, hogy apránként valósultak meg a vágyaim, és nem hirtelen, az sokat formált rajtam, az életemen, a gondolkodásomon, a hitemen, a világnézetemen, az emberekhez és a gyerekekhez való viszonyomon... Átformált és ez jót tett nekem.
 |
| ő itt nem a mi macskánk :) |
Szeretem az embereket. Szívesen hallgatom is őket. Elvileg papírom is van arról, hogy lelkigondozó vagyok, de azért észreveszem, hogy sokat tudok beszélni, ami nem mindig pozitív. Meg tudom hallgatni az embereket, mert tényleg nagyon érdekel, hogy kivel mi történik, kinek milyen sorsa van, volt. Nagyon szeretem hallgatni a bizonyságtételeket, ti. hogy egyes emberek élete hogyan változott meg azáltal, hogy megismerte Istent.
De nem mindig van türelmünk végighallgatni a másikat. Sokszor vagyok úgy, hogy beszélgetek valakivel, és azon kapom magam, hogy már a válaszomat fogalmazom meg a beszélgetés alatt. Ez nem a teljes rá figyelés. Ez csak alapszintű beszélgetés.
A türelem segít abban is, hogy ha odafigyelek a másikra, akkor azáltal nemcsak őt ismerem meg jobban, hanem magamat is. Ezt is megtanultam az évek során.
Mert a türelmetlenség azt jelenti, hogy nem tudom kivárni, nincs időm, se kedvem, sem energiám... Tudjátok, mint a viccben, amikor az agresszív kismalac el akarja kérni a nyuszi kalapácsát. És amíg megy az úton, hergeli magát, hogy úgy sem adja ide, mert.... ezért és ezért... okokat és indokokat keres... És amikor odaér a nyuszihoz, már azt mondja: Kell a fenének a kalapácsod!
Sosem jó belelovalni magunkat ilyen helyzetekbe. Én ilyenbe nem is szoktam. Nem szoktam hibáztatni azért másokat, boltosokat, postát, orvos, ha várni kell. Mert a türelem tényleg rózsát terem, meg egyébként is...
Nem véletlen, hogy a Bibliában a SZERETET HIMNUSZA is így kezdődik:
A SZERETET TÜRELMES...
Ezt a feladatot adtam magamnak, hogy megtanulom a Bibliának ezt a 8 versszakát.
Persze, az ember olvassa a Bibliát, és ismeri, de mégis úgy gondolom, hogy ez jobb így. Újra és újra átgondolni, újratervezni a dolgokat az életemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése