2018. január 31., szerda

Kihívás 29. # Lazíts!


Amikor elkezdtem írni a Boldogság kihívásokat, azért tettem, mert én alapvetően  egy vidám ember vagyok. Gondoltam, hogy megörvendeztetem magamat néhány boldogság-szerű-jellegű feladattal. :) Vagy már megtörtént velem, megcsináltam, és meg szerettem volna osztani Veletek, hogy Ti is tudjatok örülni. Ezek olyan dolgok, amelyek jót tesznek nekem, és mindenkinek. Miért ne érezhetném jól magam a bőrömben?
 Nem tudom, hogy láttátok-e a Rossz anyák című filmet. Szerintem ha tehetitek, ne hagyjátok ki. Mondjuk ami tény: trágárul beszélnek benne, és nagyon szexista, de szerintem az anyák helyzetét és napi küzdelmeit jól mutatja be. (ÉN mondjuk azért néztem meg, mert Kristen Bell is játszik benne, és őt nagyon szeretem. Tudjátok, ő Veronica Mars.) Ám azt kell mondanom, hogy nem bántam meg. Tényleg nagyon vicces és tényleg elgondolkoztat a maga módján.
Nos, ebben hangzott el egy jó kis párbeszéd:
- Mit szólnál, ha délután elmennék moziba? - kérdezte az egyik anya a másikat. Mire a másik: - Szabad nekünk olyat? 

Tényleg szabad? Vagy folyamatosan lelkifurdalásunk kell, hogy legyen mindenért, amit rosszul csináltunk? Nekem ez már megvolt, köszi, és majdnem depis lettem magamtól. Úgyhogy el kell döntenem, hogy tudok-e kicsit lazább lenni, vagy sem. Mondjuk nekem elég nehezen megy,  de azért próbálkozom. 

Most egy nagyon jót találtam ki. Persze magamnak, de a tiétek is lehet!
Az elmúlt hetekben és a mostan is eléggé elfárasztott. Zeneiskolai vizsgák, versenyek, iskolai küzdelmek, magatartás problémák, betegségek, féléves lezárások, közben pedig szervezem Zsófia 10. szülinapi buliját, bár az már februárra fog tolódni.
Nos, én aztán nem akarom bizonygatni, hogy jó anya vagyok, mert nem érzem ezt mindig. Igyekszem, küzdök, harcolok magammal, a gyerekeimmel, néha még Férjjel is, de leginkább azért küzdök, hogy az aprónak tűnő dolgokba ne őrüljek bele.

Mert igen is FÁRASZTÓ anyának lenni. Ha van olyan szülő, akinek nem vitatkoznak a gyerekei és első szóra szót fogadnak, és mindent úgy csinálnak, ahogy kell és ahogy a nagy könyvben meg van írva... nos akkor én őket nagyon-nagyon-nagyon irigylem, és szívesen elfogadok tanácsokat. :) De tényleg!
De most úgy döntöttem, hogy boldoggá teszem magam, és túllépek ezeken a dolgokon. Ezért döntöttem úgy, hogy a héten adok magamnak szünetet. :)

A KIHÍVÁS: TARTS SZÜNETET! LAZÍTS!
 
LÉGY SEMMITTÉVŐ! - MOndanám, hogy 10-20-30 percig, de ezt rád bízom, hogy meddig. :)
A napok és a hetek rohanásban, pakolásban, nagytakarításban és főzésben teltek. Ezért úgy döntöttem, hogy nem kerget a tatár, minden megvár, azért nem lehet mindent egyszerre megcsinálni. Pihenni is kell. Igaz, hogy délelőtt a gyerekek nincsenek itthon (bár most hogy írom ezeket a sorokat kettő is betegben van), és úgy tűnhet, hogy ilyenkor nyugisabb a helyzet, de nem.
Én igenis le szoktam ülni, és legalább 10 percig semmit sem teszek. És nincs lelkiismeret-furdalásom!!!
Nem vagyunk robotok és automaták.
Miért ne tehetnénk meg, hogy adunk magunknak egy kis pihit, egy kis időt?
Úgyhogy HAJRÁ!

3 megjegyzés:

  1. Nagyon-nagyon jól teszed! Túl sokáig akartunk megfelelni a megszokott elvárásoknak, nehogy azt mondja bárki, hogy naplopók vagy lusták vagyunk. Hát mondják. Senki nem végzi el helyettünk a házi munkát, senki nem főz meg, nem virraszt a gyerekekkel, egyáltalán: kire tartozik, hogy addig, amíg az adott dologgal senkinek kárt nem okozok, mit csinálok az életemmel? :) Amióta ezt letisztáztam, úgy élek, ahogy tetszik. Olyan időbeosztásban végzem a munkám, ahogy NEKEM a legjobb, van tiszta ruha, étel, gazmentes kert, úgyhogy amíg ez megvan, ha ahhoz van kedvem és kidőlök a fáradtságtól,simán alszom délután két órát. Bizony, kitartás, ahogy nőnek a gyerekek, úgy a pihenéssel tölthető percek órákra nőnek ám! :) :) Sőt, ha egyszer elfogy a tiszta ruha, vagy épp nincs egy tiszta tányér sem, akkor mi van? Megint csak nem csinálja meg helyettem senki, én fogok nekiállni, ha késve is, és a család is túlél valószínűleg egy-egy ilyen napot. Mindig azt hisszük, ha nem felelünk meg egy idealizált anyaképnek, rosszak vagyunk, dehogy vagyunk... Onnan kezdődik csak a boldogság, amint ezt felismerjük :) Hajrá, nagyon jól csinálod! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Boldog is vagyok. Nem akarok tovább aggódni, idegeskedni.Másoknak megfelelni meg már régen nem. Csak jó ezt erősíteni és tudatosítani magamnak és magamban! Biztos fogok még erről írni, és többször adni magamnak ilyen 10-15 perceket! :)

      Törlés
    2. Ez jó is. Én is azért írok bizonyos témákról újra meg újra, mert saját magamat erősítem velük, és a kezdeti elmélet így ég szép lassan gyakorlattá bennem. Szerintem tök jól csináljuk! :) :)

      Törlés