Kihívás # Lazíts!

Amikor elkezdtem írni a Boldogság kihívásokat, azért tettem, mert én alapvetően  egy vidám ember vagyok. Gondoltam, hogy megörvendeztetem magamat néhány boldogság-szerű-jellegű feladattal. :) Vagy már megtörtént velem, megcsináltam, és meg szerettem volna osztani Veletek, hogy Ti is tudjatok örülni. Ezek olyan dolgok, amelyek jót tesznek nekem, és mindenkinek. Miért ne érezhetném jól magam a bőrömben?

 Nem tudom, hogy láttátok-e a Rossz anyák című filmet. Szerintem ha tehetitek, ne hagyjátok ki. Mondjuk ami tény: trágárul beszélnek benne, és nagyon szexista, de szerintem az anyák helyzetét és napi küzdelmeit jól mutatja be. (ÉN mondjuk azért néztem meg, mert Kristen Bell is játszik benne, és őt nagyon szeretem. Tudjátok, ő Veronica Mars.) Ám azt kell mondanom, hogy nem bántam meg. Tényleg nagyon vicces és tényleg elgondolkoztat a maga módján.
Nos, ebben hangzott el egy jó kis párbeszéd:
- Mit szólnál, ha délután elmennék moziba? - kérdezte az egyik anya a másikat. Mire a másik: - Szabad nekünk olyat? 

Tényleg szabad? Vagy folyamatosan lelkifurdalásunk kell, hogy legyen mindenért, amit rosszul csináltunk? Nekem ez már megvolt, köszi, és majdnem depis lettem magamtól. Úgyhogy el kell döntenem, hogy tudok-e kicsit lazább lenni, vagy sem. Mondjuk nekem elég nehezen megy,  de azért próbálkozom. 

Most egy nagyon jót találtam ki. Persze magamnak, de a tiétek is lehet!
Az elmúlt hetekben és a mostan is eléggé elfárasztott. Zeneiskolai vizsgák, versenyek, iskolai küzdelmek, magatartás problémák, betegségek, féléves lezárások, közben pedig szervezem Zsófia 10. szülinapi buliját, bár az már februárra fog tolódni.
Nos, én aztán nem akarom bizonygatni, hogy jó anya vagyok, mert nem érzem ezt mindig. Igyekszem, küzdök, harcolok magammal, a gyerekeimmel, néha még Férjjel is, de leginkább azért küzdök, hogy az aprónak tűnő dolgokba ne őrüljek bele.

Mert igen is FÁRASZTÓ anyának lenni. Ha van olyan szülő, akinek nem vitatkoznak a gyerekei és első szóra szót fogadnak, és mindent úgy csinálnak, ahogy kell és ahogy a nagy könyvben meg van írva... nos akkor én őket nagyon-nagyon-nagyon irigylem, és szívesen elfogadok tanácsokat. :) De tényleg!
De most úgy döntöttem, hogy boldoggá teszem magam, és túllépek ezeken a dolgokon. Ezért döntöttem úgy, hogy a héten adok magamnak szünetet. :)

A KIHÍVÁS: TARTS SZÜNETET! LAZÍTS!
 
LÉGY SEMMITTÉVŐ! - MOndanám, hogy 10-20-30 percig, de ezt rád bízom, hogy meddig. :)
A napok és a hetek rohanásban, pakolásban, nagytakarításban és főzésben teltek. Ezért úgy döntöttem, hogy nem kerget a tatár, minden megvár, azért nem lehet mindent egyszerre megcsinálni. Pihenni is kell. Igaz, hogy délelőtt a gyerekek nincsenek itthon (bár most hogy írom ezeket a sorokat kettő is betegben van), és úgy tűnhet, hogy ilyenkor nyugisabb a helyzet, de nem.
Én igenis le szoktam ülni, és legalább 10 percig semmit sem teszek. És nincs lelkiismeret-furdalásom!!!
Nem vagyunk robotok és automaták.
Miért ne tehetnénk meg, hogy adunk magunknak egy kis pihit, egy kis időt?
Úgyhogy HAJRÁ!