2018. január 24., szerda

Heti küldetés 28. # Ábrándozz!

Az elmúlt időszak nagyon sok volt nekem. Elfáradtam. Januárra mindig leengedek, nem tudom az okát. Nem a tél az, nem vagyok depressziós, hajlamom sincs rá. 
Türelmetlenebb vagyok a gyerekeimmel, minden idegesít, semmi sem jó, sok mindenért dünnyögök és háborgok. Mondjuk, ha őszinte akarok lenni, van okom rá, amit most itt nem szeretnék részletezni. Ha lehetőségem adódik rá, inkább írok szívesen pozitív dolgokat, élményeket a gyerekeimről, mint a küzdelmeimet. Ettől függetlenül persze napi harcot vívok azzal, hogy jó anya vagyok, és minden nap azt gondolom, hogy nem. De aztán meg úgy gondolom, hogy igen.

Éppen ezért, miután ezeket észrevettem magamon, próbálok tudatosan odafigyelni dolgokra. Nem mindig könnyű, és nem mindig megy. Persze, a tavasz majd jót fog tenni, de most ezt a telet nem nevezném rossznak (eddig).
Úgy gondoltam, hogy meg kell tanulnom pozitívan, még pozitívabban gondolkodni. Azt elárulom, hogy az utóbbi időben vesztettem ebből a hozzáállásomból. De dolgozom rajta.
Éppen ezért elhatároztam, hogy ezen a héten a kihívásom az lesz, hogy ÁBRÁNDOZZ!
Mert ez jó. Mert jó jó dolgokra gondolni. 
Tudom, sokszor mondják, hogy nem jó, meg butaság, meg nem tesz jót, meg káros, meg .... stb. de jó. 
Én kimondottan szeretek reggelente ülni a fotelben, inni a reggeli teámat és engedni az agyamat. Már amikor nem vagyok elég fáradt, vagy nem rohanásban vagyok. Sajnos mostanában  a koránkelés is nehéz, nehezebb lett nekem. 
Felkelek én időben, még óracsörgés előtt, de aztán mindig eszembe jut, hogy 
  • az ágyban jó meleg van, még pár percet pihenjek,
  • a gyerekek ebédjét el tudom készíteni addig, amíg ők reggeliznek,
  • a teámat meg tudom inni közben, ha nem sikerül korán reggel, amíg öltöznek, vagy pakolják a szobájukat,
  • Férj is itthon van, ketten azért gyorsabban haladunk,
  • nem nekem kell rohannom, mert sokszor ő viszi iskolába, oviba a gyerekeket, és ez jó, megnyugtató.
Szóval, rengeteg jó dolog van, ami miatt hálás vagyok, és tényleg az is vagyok. 
Nem tudom megmondani az okát. Egyszerűen csak érzem, hogy kicsit lassabban mozgok, gondolkodom, dolgozom és élem a mindennapjaimat.
És hogy milyen ábrándjaim vannak? Persze vannak, vad elképzeléseim is, meg viccesek is, csak gondoltam néhányat osztok meg veletek.
  • ÖRÖKKÉVALÓ DINNYETERMÉS. 


  • FRANCIAORSZÁGBA - PÁRIZSBA MENNI ÚJRA.
  • ROMANTIKUS HELYZETEKBE KEVEREDNI. MERT MINDENKINEK VAN EGY MR. DARCYJA. 
  • POZSGÁSOKAT ÉS MINDENFÉLE NÖVÉNYT ÜLTETNI ÚGY, HOGY TÚLÉLJENEK ENGEM ÉS A GONDOZÁSOMAT. :)
  •  SOK-SOK PÖTTYÖS BÖGRÉM LENNE, NAGYON SZERETEM ŐKET.
  •  MEG PERSZE A MACSKÁKAT. SZERETNÉM, HA MÉG LENNE NÉHÁNY A HÁZNÁL, DE FÉRJ EZÉRT NEM ANNYIRA LELKESEDIK.
  •  TÚRÁZNI TÖBBET, ÉS HOGY NEM TÖRI FEL A CIPŐ A LÁBAMAT.
  • EGY JÓ KIS BESZÉLGETÉS (SZIGORÚAN!) JASON DOHRINGGAL. (KICSIT RAJONGÓ TÍPUS VAGYOK, ÉS HA RÁKATTANOK VALAKIRE...)
  •  LEÜLNI ÉS NAGYON SOKÁIG HALLGATNI A CSENDET.

 És nektek? Ti miről ábrándoztok, vagy inkább úgy kérdezem: Mi tenne boldoggá benneteket? Apró örömökre gondolok csak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése