Az én sokoldalú lányom

Akik ismerőseim vagytok a Facebookon, tudjátok és látjátok, hogy nálunk mindig történik valami. Mindig megyünk valahová, csinálunk valamit, valaki mond valami vicceset, vagy éppen alkotunk. Szeretünk kézműveskedni, és ha időnk sok, vagy több, mint ami lehetne, akkor szívesen ülünk neki egy nagyobb projektnek.

Zsófia nagy rajongója a tudományoknak, és a bolygók pedig a kedvencei. Már kapott ilyen puzzlet, amit kirakott és az ágya felé rakta ki. Én pedig, mivel mindannyian lelkesek vagyunk, előszeretettel kutatok fel mindenféle alkotási lehetőséget.

Zsófia egyébként hihetetlen csaj. Annak ellenére, hogy nem szeret tanulni, és küzdünk is a tanulással, van benne valami érdekes, ahogy működik az agya. Nem rossz képességű, elég jó feje is van, de szépen fogalmazva és kifejezve nem igazán érdekli az egész. Matekból például elég jó, de mivel rendszeresen elfelejt dolgokat, nem csinálja meg, itthon marad... ez lerontja a jegyét. De nem fontos számára, hogy matekból pl. kivonásnál hova írjuk a maradék egyest, fontosabb az, hogy mennyi pénz van nála, és mire lehet költeni? :)
Ha belelendül, csak csupa jó jegyet hoz, máskor meg egész héten fogom a fejem.

De hogy miért is olyan érdekes az egész lénye? Azon kívül persze, hogy a lányom?
Nos, mert a lelkesedése határtalan. Az a típusú gyerek, akit a kalandok érdekelnek, ha történik valami, amikor lehet menni valahová, amikor részt vehet eseményekben, amikor részese lehet valaminek. Mindegy, hogy mi történik, csak történjen. Izgalmas és kalandos legyen.
Éppen ezért mindig, mindenhová elmegy. Mindegy, hogy milyen verseny, a lényeg számára, hogy ott legyen. Még akkor is így van, ha nem túl jó benne. Tavaly gondolt egyet, és benevezett a grundbirkózásra. Kicsit olyan, mint a szumó. Mi persze Férjjel mosolyogtunk, hogy aranyos, meg cuki, de hamar ki fog esni. Hát, tévedtünk, továbbjutott a megyeibe, és ott 4. helyezést ért el. :)

Nagyon gyorsan és pontosan tanul verseket, szövegeket, éppen ezért minden évben indul versmondó versenyen. Nem szokott nyerni, (mondjuk ezt már megszoktuk) tudjátok, általában ugyanazok nyerik évek óta. Ám ez nem szegi kedvét. Minden évben újra megy.

Idén benevezett angol versenyre. Jó angolból, nagyon jó a kiejtése, és jól is használja, de ugye kellene szavakat tanulni, és az erőfeszítés, plusz feladat, ami időt vesz igénybe, és neki nincs ilyesmire ideje. Aztán persze jövök én, a keménykezű anyuka, és nincs mese, meg kell tanulni a szavakat.

Kb. 2 hete volt egy városi sakkverseny. Mivel matek tagozatos, nekik külön tantárgy ez, és nagyon szereti. Én pedig őt. De ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondjam, hogy nem erőssége a sakk, Nimród simán megveri őt. Ám az én kislányom elindult ezen a versenyen, és továbbjutott. Majd csapatversenyben a 4. helyet hozta el. Fiúkkal. Én meg csak néztem.

Zsófi jobb szélen

Levezetésként elment az városi diákolimpiára is úszni. :) Az osztályából ő az egyetlen, aki klubnál úszik. Nem versenyszerűen csinálja ezt, hobbiúszó. Nem is igazán tervezzük, hogy ezt komolyabban csinálja, de így is nagyon élvezi. Benne mondjuk van versenyszellem, és szeret is versenyezni, de mégis hiányzik belőle az a kis plusz. Természetesen a profi úszók nyertek, de ez nem szegte a kedvét.

Zsófi pirosban,rajtra készen

És persze levezetésként ott van a gitár. Nagyon ügyes, van is hozzá érzéke, és nagyon szeretem hallgatni, ahogy játszik. Szerdán volt a vizsgája. Nem jellemző, hogy magától gyakorolna, mert elintézi azzal: Én ezt tudom! - és tényleg tudja, de azért jó, hogy én itt vagyok a háttérben, hogy tényleg tudja. :)

Ami idén kimaradt számára, az a rajz- és kerámiaszakkör. Sajnos nem tud menni, mert akkor van, amikor a szolfézs és az pedig kötelező. De mindent nem lehet egyszerre. Tudjátok, a két fenék és egy ló esete. Szerintem egyébként így is nagyon rendben van.

Mivel nálunk nem elvárás a kitűnőség, nem kell arra gyúrni, hogy csak ötöst hozhat (kivéve Nimit, aki maximalista). Nálunk az a fontos, hogy amit választ, amellett tartson ki, és azt vegye komolyan.

Kicsit sajnálom őt, mert ez a mai, oktatási rendszer nem az ő gondolkodásához és világához van igazítva. Így valószínűleg, gyanítom, hogy küzdelmes évek várnak még ránk. Nem lesz könnyű neki, se nekünk szülőknek. Alapvetően nehéz időszakot élünk meg, de majd csak túléljük. 
Azonban ezt a lelkesedést és lendületet, ami benne van, nagyon irigylem. Nem tudatos a gyerekem, hanem ösztönös. Mindent érzelemből él meg és dönt el. Ami neki jó, úgy gondolja, az buli. És valamit tudhat. Mert ezzel a lelkesedéssel csupa potyaötöst szerez, amitől viszont mindannyian boldogok vagyunk. 
Hihetetlen jó fej csaj egyébként. Tényleg nem unatkozunk mellette.