Nos, ez volt az a könyv, amit kb. 1 nap alatt elolvastam. Jó, lehet, hogy kettő volt, mert beleszámolom az alvásidőt, de akkor is gyorsan sikerült. :) Úgy voltam én ezzel a könyvvel, hogy kihoztam a könyvtárból, mert "Tőle nem olvastam!" - felkiáltással, és a lányomat biztatva arra, hogy ne csak a megszokottakat válassza, én is átléptem a komfort zónámat, és most már keresem az új könyveket.
Tudjátok, én a megszokások embere vagyok, nehezen döntök máshogy és nehezen tudok változtatni dolgokon. Közben pedig abban reménykedem, hogy valahol ott bújik bennem a bátor kislány, aki azért sok mindenre nyitott és szívesen kipróbálná. Persze nem, de azért a remény ott van. :)
Na, gondoltam, fogjunk bele. A hétvége jó alkalom erre. Amikor már hetek
óta beteg vagy, és igazából nem csinálsz semmit, akkor olvasol.Nos, én igazán nem hallottam még Jill Mansellről. Aztán utánaolvastam. Persze, hogy brit. Mostanában sok brit írónőtől olvastam könyveket. Nem tudatosan, egyszerűen így alakult. Levettem a polcról, elolvastam és tetszett.
Az van a címlapján ajánlásként, hogy "Könnyed, szexis, romantikus." meg hogy "A végén sajnálod, hogy csak ennyi volt." és az is, hogy "Szórakoztató, ám közel sem bugyuta."
Na, gondoltam, akkor vágjunk bele!
És tényleg könnyed volt és romantikus, szórakoztató, de tényleg nem bugyuta. És tényleg sajnáltam, hogy vége lett. Szóval, van benne valami...
Történet:
Pár kapcsolatnál jobb egy párkapcsolat, ugye? Lottie Carlyle vidám,
jópofa nő, és tudomása szerint nem vágyik szerelmi kalandokra. Boldogan
neveli két (néha kissé túl aktív) csemetéjét a tengerparti kisvárosban,
és tökéletes viszonyt ápol az elvált férjével.
Ezért számára is váratlan, hogy szinte varázsütésre beleszeret az új
főnökébe, Tyler Kleinbe. A hapsi dögösen szexis, okos, önzetlen és
kedves - mintha receptre írták volna fel neki.
Csakhogy van egy probléma. Lottie gyerekei ki nem állhatják Tylert. Egyenesen gyűlölik. De nemsokára feltűnik egy újabb férfi a színen. Ő a sármos, titokzatos, vagány Seb, aki kiválóan ért a gyerekek nyelvén. Csakhogy Seb nem Tyler, és előbb-utóbb kiderül, még csak az sem, akinek mutatja magát.
Csakhogy van egy probléma. Lottie gyerekei ki nem állhatják Tylert. Egyenesen gyűlölik. De nemsokára feltűnik egy újabb férfi a színen. Ő a sármos, titokzatos, vagány Seb, aki kiválóan ért a gyerekek nyelvén. Csakhogy Seb nem Tyler, és előbb-utóbb kiderül, még csak az sem, akinek mutatja magát.
Ha nem olvastál eddig Jill Mansellt, mire vársz?! Eddig 22 országban
több, mint tíz millió példányban keltek el a regényei. Ennyi nő nem
tévedhet a világban! Magyarul most jelenik meg a 12. kötete.
Személyes!
Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy ha olyan boldog vagyok, miért olvasok szerelmes regényeket.
A válasz egyszerű: mert szeretem őket. Mindig is szerettem. Nincs ezen mit szégyellni és titkolni.
És bár véleményem szerint a legszebb szerelmi költészet, amit valaha olvastam, az a Bibliában van és Énekek Éneke néven fut (ebből írtam a szakdolgozatomat is), azért szeretem a boldogságot és az örömet az életekben. Még ha kitalált regényekben is van.
Akármerre nézek, mindenhol gondot látok a házasságokban.
Az enyém boldog. Merem mondani.
Nagyon szeretem a Férjemet, és van is a mi házasságunkban elég romantika. Persze ez leginkább részemről, én vagyok a nő, és a nőkben ez jobban benne van. Nem vagyok követelőző, és nem várom el a Férjemtől, hogy azonnal kitalálja a gondolataimat, vagy mindig virágcsokorral jöjjön haza. Én egyébként nem is vagyok az a virágcsokros típus. Meg ékszeres sem. Mindig mosolyogni szoktam, amikor azzal fejezi ki a másik iránti szeretetét és/vagy szerelmét a férfi, hogy ékszert vesz neki. (Ja, egyébként tűzzománc nyakláncot szívesen viselnék. Állítólag Férj már nézett nekem. Hát nem édes?) De tudja, hogy ha főz helyettem, vagy elviszi a gyerekeket zeneiskolába, vagy hagy nekem egy fél órát a fürdőkádban, ezzel is lefoglalva a gyerekeket, esetleg csokit hoz, már nyert ügye van nálam. :) )
Nagyon szeretem a Férjemet, és van is a mi házasságunkban elég romantika. Persze ez leginkább részemről, én vagyok a nő, és a nőkben ez jobban benne van. Nem vagyok követelőző, és nem várom el a Férjemtől, hogy azonnal kitalálja a gondolataimat, vagy mindig virágcsokorral jöjjön haza. Én egyébként nem is vagyok az a virágcsokros típus. Meg ékszeres sem. Mindig mosolyogni szoktam, amikor azzal fejezi ki a másik iránti szeretetét és/vagy szerelmét a férfi, hogy ékszert vesz neki. (Ja, egyébként tűzzománc nyakláncot szívesen viselnék. Állítólag Férj már nézett nekem. Hát nem édes?) De tudja, hogy ha főz helyettem, vagy elviszi a gyerekeket zeneiskolába, vagy hagy nekem egy fél órát a fürdőkádban, ezzel is lefoglalva a gyerekeket, esetleg csokit hoz, már nyert ügye van nálam. :) )
Mindenesetre ez a könyv nagyon aranyos volt. Vicces és valódi.
Azért persze egyszer-egyszer felvontam a szemöldökömet, mert nem vagyok híve a modern gyermeknevelésnek abból a szempontból, hogy mindent rájuk kell hagyni és a felnőttnek kell bocsánatot kérni mindig és mindenért. Ha Lottie gyerekei az enyémek lennének, és úgy beszélnének velem, vagy más felnőttel, ahogy ezt tették a könyvben, az biztos, hogy nem tennék zsebre, amit tőlem kapnának! Nehogy már ez legyen a trendi! De ez más témát és kibeszélnivalót hagy maga után.
Én boldog vagyok, és szeretek romantikus lenni. Nincs is ezzel baj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése