Az úgy kezdődött, hogy 3 héttel ezelőtt már a lányok szipogtak, szörcsögtek és folyt az orruk, de nem volt ok, ami miatt igazán itthon tudtam volna tartani őket. Nem voltak lázasak, így mentek suliba. Közben Férj nem érezte jól magát, szörnyen köhögött, és úgy járt dolgozni, már az előtte való héten is. Aztán egyszer csak megelégeltük, és elment orvoshoz. Kiderült TÜDŐGYULLADÁSA van. Két hét kényszerpihenőn volt, ami az én fizikai és lelki erőmet is felőrölte, mert tudjátok, mi az a fajta család vagyunk, ahol munkamegosztás van, és apa éppúgy kiveszi a részét a dolgokból, mint anya. (Sok szomorú kommentet olvasok feleségektől, akik panaszkodnak a férjükre.) Nos, én nem tudok, de ilyenkor ugye fekvés és ágymeleg javasolt, és azért valljuk be, milyen már egy férfi, amikor beteg?
Hogy férjem szavaival éljek:
Egyébként csak érdekességként mondom, hogy itt Móron gyakran használják az emberek azt a szót, hogy SZOK. "Nem szokom csinálni." "El szokok menni..." és nekem nagyon furcsa. Ő mondjuk ezt nem mondja, mert tudja, hogy én nem szeretem. :) Ő mindig azzal viccelődik, hogy "Persze, mert Szabolcsban beszélik legtisztábban a magyart!" :)
Szóval 2 hét fekvés és mindenhova én rohangálás után, mikor már Férj is készen volt a munkára, de szombatra még nem jött el sem ő, sem Kata, mert már őt azon a pénteken úgy hoztam haza az iskolából, hogy nyűgös volt, és szörcsögött és köhögött és mindenért sírt. Így csak én és a két nagy gyerek mentünk. Hazafelé Nimród elintézte, hogy anyósomnál aludjon, eközben Zsófia meg elintézte a barátnőjével, hogy átmehessen játszani. Úgy volt, hogy este megyünk érte, de pár óra múlva megjelentek, mert Zsófi nem érezte jól magát és elfeküdt. Na, onnantól kezdve láz lázzal jár nálunk. Az első 4 napon csak a lányaim nyomták, 38-38,5. Én egyébként örülök, ha lázasak, mert akkor lehet tudni, hogy dolgozik a szervezetében valamiféle ellenség. :) Szerdától én is becsatlakoztam a bandába, azóta nekem van minden nap - és most figyeljetek! - délután fél 2-től fél 7-ig 38 fokos lázam. Mert akkor érek rá.
Úgyhogy a helyzet vicces. A fiúk alszanak egy szobában, hogy ne fertőzzük meg őket, mi lányok meg szintén egy szobában. Lából, fejtől, lábtól, és szó szerint versenyt köhögünk. Zsófival mi visszük a prímet, van hogy hajnali 2-3 körül ülünk és szó szerint UGATUNK, mert annyira nem tudunk visszaaludni a köhögéstől.
Nagyon nehéz hét van mögöttünk. Úgyhogy nem főztem. Találtunk valamit, vagy legtöbbször amikor Férj megjött, gyorsan készített valamit, hiszen Nimródnak rakni kellett valamit ebédre. Még jó, hogy szereti a tésztát! :)
Ma visszamentünk az orvoshoz.
A doktornőnk, aki egyébként egy nagyon jó fej orvos, mondta is nekem:
- Maguk nem is szoktak betegek lenni! Most meg már kétszer is találkoztunk!
- Igen, - mondtam neki - bepótoljuk a tavalyit is. :)
Amikor tavaly vagy tavaly előtt elmentünk hozzá Zsófival, mert kicsit köhögött, és szerettem volna, ha meghallgatja, mondta neki, hogy - Meghallgatlak! Zsófi meg csak nézett, fogalma nem volt, hogy mit jelent. A doktornő csak mosolygott, és azt mondta: - Látszik, hogy maguk nem betegek, azt sem tudja a gyerek, mit kell csinálni. :) Ez azért jó, nem?
Kata elvileg mehet, Zsófinak meg kiderült, hogy hörgőgyulladása van, tehát ő még marad táppénzen.
Aztán, csak hogy tetézzük még, és ez már nem is az én lázamról és köhöségi rohamaimról szól, pár napja Férjnek elkezdett fájni az oldala. Ma elment orvoshoz. Persze a mi háziorvosunk nem rendelt, helyettes orvos volt. Majdnem fél 4-kor ért haza, és dél körül ment el!!!, hogy lehet, hogy veseköve van.
NA, LEHET, HOGY MOST VAN ELEGEM!
Ja, és két hét múlva meg én megyek az ortopédiára, ahová még nyáron kértem időpontot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése