A nagyobbik bátyám, aki 7 évvel idősebb nálam, elég hamar elhagyta a családot. Ő mindig is a maga útjait járta. Jó szakmája lett, és dolgozott a Szovjetunióban, majd egy lehetőséget kapott arra, hogy a régi idők Németországában dolgozzon. Ő persze, mert lelkes utazótípus és szerette a kalandokat el is ment. Azóta is ott él.
Amikor megházasodott, akkor családilag elmentünk hozzájuk. Hát, életem első, és legszörnyűbb repülőutazása volt. Szó szerint és minden értelemben rosszul voltam. :(
Persze izgalmas volt, mert repülni és egy másik országba utazni mindig is jó dolognak ígérkezett.
És az is tény, hogy vicces helyzetekbe keveredtünk. Mivel senki sem beszélt németül, csak a nagyobbik testvérem, de ő egész héten dolgozott, így ott maradtunk mi négyen és a német felesége, az ő családja és a kisbabájuk. Én vittem magammal egy magyar-német szótárt, és a feleségével így kommunikáltunk. Nagyon bírtuk őt.
Szóval mindenféle élményünk mellett új ételeket is kipróbálhattunk.
Akkor én még kemény húsevőként éltem, és emlékszem, hogy éjfélkor hogy ettük a tesómékkal a marhapörköltet. Ma már kicsit rosszul vagyok ettől, de ez van, ez is én voltam. :)
A legjobban az lepett meg, amikor elénk rakták a barna kenyeret, és a Nutellát. Na, én akkor ezen jól kiakadtam, hogy miért nem tudnak rendes ételt adni. Nálunk nem volt szokás, hogy édeset reggelizzünk.
Pár nap eltelt, mire úgy gondoltam, hogy megkóstolom én ezt a kenyeret és azt a csokikrémet.
És amilyen bátor voltam, olyan függő lettem. Utána már nem is akartam mást reggelizni. :) :)
Aztán amikor hazajött a tesóm mindig hozott nekünk, meg egy szatyor csokit is, amit nagyon hiányolok azóta.
Már sok-sok éve nem eszem meg a marhapörköltet, de a Nutella a kedvencem maradt. Amióta nálunk van, és lehet kapni, nem kellett várnom arra, hogy a tesóm hazajöjjön, előszeretettel fogyasztom. Aztán egy időben elhagytam, mert bár csokifüggő vagyok, de nem jutott eszembe.
Viszont a kislányom, a legkisebb lelkes rajongója a Nutellának, és így már van kivel ennem. :)
Ja, és az Aldiban találtam Piros Mogyorósat, a nosztalgia jegyében. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése