2021. október 25., hétfő

Egy újabb Gardner-könyv!

 Már sok más könyvet elolvastam, de nem osztottam még meg a blogon, mert valahogy... nem is tudom... igazából nem tudom, hogy érdekel-e ez a téma valakit, de ugye az ember a blogot magának írja, az emlékeinek, esetleg a gyerekeinek, akik majd olvasgatják "anya, vagy mama" gondolatait. Nemcsak azt, amit főzött, hanem azt is, amit olvasott. 

Már olvastam előtte is egy Gardnert, de azt nem tettem fel ide. Még. Most itt tartok. Ennél.

Olvastam már régebben, és nagyjából emlékeztem is rá. Ez egy olyan regény, amelyikben nem Perry Mason szerepel, hanem Donald Lam, egy ügyvédből lett magánnyomozó. Kicsit más, mint amit eddig megszoktunk. Én jobban szeretem a Perry Mason kalandokat, de ez sem volt rossz.

Állítólag van még néhány Donald Lam könyve, de nem túl sokat adtak ki Magyarországon. Fogok még keresgetni a neten Gardner könyveket. Mindenesetre kicsit emészteni kell a Cool & Lam irodát. A Cool név, Bertát takarja, Donald társát, aki semmi mást nem csinál, mint eszik és kiabál, és a pénzt adja a munkához. 

Igazából Mason és Lam hasonlítanak abban egymáshoz, hogy mindketten jogászok, és zseniálisak. Csak Lam nem ügyvédkedhet, így magánnyomozó lett. Mason pedig ügyvéd és közben magánnyomozó is kicsit, mert mindig mindennek utána jár. De az biztos, hogy mindketten mindent megtesznek az ügyfeleikért.

Különben tipikus Gardner, annyiban, hogy a regény nyolcvan százalékáig altatja az olvasót, aztán felpörgeti az eseményeket. Csak míg Masonnél ez már nem zavar, addig Donald Lamot untam. Nem volt nehéz, Lam nekem idegen. Aztán az utolsó fejezetekben hirtelen kiderül, hogy ez a pasi okos, szellemes, szóval szerethető. Olvasnék is még róla… illetve róluk.

Nem volt rossz, na!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése