A nemzeti abszurditás napja – november 20.
Az abszurdizmus igazi filozófiája a 19. században kezdődött egy dán filozófus, Kierkegaard fejében. Feltételezése az, hogy az emberek mindannyian értelmet keresnek egy értelmetlen univerzumban. Az évek múlásával ez a filozófia egyre népszerűbb lett, és egy európai és észak-amerikai színházi és irodalmi mozgalom próbakövévé vált.
Az 1950-es és 1960-as években az olyan művészeti mozgalmak csúcspontja, mint az Abszurd Színháza és a Szürrealizmus. Az egyik ebből az időből származó alkotás, a „Godot-ra várva” teljes egészében egy pár szereplőre épül, akik egy fánál várják barátjuk, Godot érkezését – akivel soha nem találkozunk.
A Nemzeti Abszurditás Napjának eredete a szóban forgó témához kapcsolódik. Teljesen ismeretlenek. Szeretünk úgy gondolni erre a napra, mint arra a lehetőségre, hogy minden szavunkban és tettünkben egy új és felszabadító filozófiát fogadjunk el, csak hogy lássuk, milyen néhány órára kilépni a normális emberi élet rendjéből és szervezetéből.
Az abszurdizmust nehéz lehet meghatározni, mivel természeténél fogva rend- és rendellenes. Az abszurditás elfogadásához egyszerűen túl kell lépnünk minden hallgatólagos szabályon, amelyet mindennap alkalmazunk, az öltözködéstől a beszédmódon át egészen a nyilvános helyeken való ülésig.
Ma a Nemzeti Abszurditás Napja ünnepségeinek elsődleges helyszíne egy általános iskola. Ez az egyetlen olyan helyek egyike, ahol az emberek valóban magukévá tehetik a nap értelmét anélkül, hogy jelentős következményekkel járnának – ez nem olyan egyszerű a felnőttek számára a munka világában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése