Zongoraművészek Világnapja – november 8.
Ez egy olyan nap, amikor kincsként becsüljük azokat az érzelmeket, amelyeket a zongoristák kiváltanak előadásukkal. Valóban, szívünket a végső örömtől megmozgatja. A lehető legtöbb zongorarendezvényt megtartják ennek az örömnek a befogadására. Mivel a nyugati zene legtöbb formája használhatja a zongorát, a zongoristák számos stílus közül választhatnak, beleértve a jazzt és a bluest. Ez egy esély azoknak is, akik még soha nem vettek részt benne, hogy kipróbálják.
Jellemzően a modern klasszikus zongoristák karrierjüket arra szentelik, hogy előadjanak, rögzítsenek, tanítsanak és új műveket kutassanak repertoárjuk bővítése érdekében. Általában nem írnak, nem írnak át zenét, mint például a zongoristák a XIX. Egyes klasszikus zongoristák a kísérő- és kamarazenére specializálódhatnak, míg mások, viszonylag kevesen, főállású szólistaként lépnek fel. Ami a klasszikus zongoristákat illeti, az egyik legnagyobb példa Mozart. Az emberek őt tartják az első „koncertzongoristának”, mert gyakran és széles körben lépett fel zongorán. A klasszikus kor zeneszerzői, Beethoven és Clementi is híresek voltak játékukról, valamint Liszt, Brahms, Chopin, Mendelssohn, Rahmanyinov és Schumann. A klasszikus korszakban pedig a zongora kezdi megszilárdítani helyét a mindennapi emberek szívében és lelkében.
A jazzzongoristák viszont szinte mindig más zenészekkel lépnek fel. Összehasonlítva játékukat a klasszikus zongoristák játékával, azt mondhatjuk, hogy szabadabb, előadásaikban a spontaneitás hangulata van. Általában nem rögzítik kompozícióikat. Munkájuk jelentős részét képezi az improvizáció. A híres jazz zongoristákat Bill Evans, Art Tatum, Duke Ellington, Thelonious Monk, Oscar Peterson és Baden Powell képviseli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése