Könyvajánló - Agatha Christie: Gyilkosság a Csendes-házban

Rájöttem - már egy ideje tudom -, hogy nem szeretem, amikor Agatha novellákat ír. Sokkal jobbak a regényei. 

Ebben az egyetlen közös pont Poirot személye volt, de mindegyik novella más-más jellegű volt. Volta, amelyik untatott a maga módján, noha tudom és képviselem, hogy Christie egy zseni! A Rhodoszi háromszög novella az teljes mértékben emlékeztetett a Nyaraló gyilkosokra. 

De napok óta ágyat nyomok, belázasodtam, és sajnos megint az ízületeim bánják, ezért napokig feküdtem, és több könyvet volt időm ki-elolvasni.

 

Tartalom:

A ​négy kisregényt tartalmazó kötet Agatha Christie legtermékenyebb, legjobb korszakából való. Noha a kisregény terjedelme nem ad rá lehetőséget, hogy Monsieur Poirot a maguk teljes pompájában bontakoztassa ki zseniális képességeit, a kötetnek mind a négy darabjában mégis tanúságot tesz róluk. Mert természetesen miről is szólnak: gyilkosságokról, öngyilkosságokról, kémkedésről és egyéb rejtélyekről, de van családi indítékú tragédia is a kötetben. Az utolsó, inkább csak elbeszélés terjedelmű darab pedig – a nem sokkal később keletkezett Nyaraló gyilkosok előképe – nyilván annyira tetszett szerzőjének, hogy teljes regényben dolgozta fel az alapötletet. Egytől egyig érdekes történetek, kiváló jellemrajzok. Aki netán úgy gondolná, ilyen rövid írásban nem lehet bűnügyi történetet izgalmasan feldolgozni, téved. Monsieur Poirot rövidebb idő alatt, szerényebb terjedelem esetén is megteszi a magáét. Szerencsés gyűjtemény – látszik, hogy a szerző egy végből szabta, egy nekifutásra írta, és nem utólag ollózták össze a kötetet.

 Idézetek:

-Tudja, Poirot, néha már szinte örülnék, ha maga elkövetne egy gyilkosságot.
– Na de kedves barátom?
– Komolyan, szeretném látni, hogyan fog hozzá!
– Drága Jappem, ha én gyilkosságot követnék el, magának a legcsekélyebb esélye sem volna rá, hogy lássa… hogyan fogok hozzá! Valószínűleg azt sem tudná meg, hogy egyáltalán gyilkosság történt.

– […] Folytassa, Monsieur Carlile. Sikoltást hallott, és kiment az előcsarnokba. Talán az lesz a legegyszerűbb, ha pontosan elismétli minden mozdulatát.
Mr. Carlile kissé zavartan állt fel.
– Most sikoltok – mondta Poirot készségesen. Kinyitotta a száját, és fülhasogató bégetést hallatott. Lord Mayfield félrefordult, hogy elrejtse mosolyát, Mr. Carlile pedig azt sem tudta, melyik lábára álljon.

– Én Hercule Poirot vagyok! -jelentette ki méltóságteljesen a kis ember.
– Tőlem akár az Achilles szobor is lehet!

* Szerintem az a nő, aki olcsó parfümtől szaglik, súlyos emberiségellenes bűntettet követ el.

* A férfiak nem győzik dicsérni a slampos nőket… de ha komolyra fordul a dolog, mindig a kicicomázott lotyók viszik el a pálmát, méghozzá játszi könnyedséggel.

* Csakhogy az élet olykor meglepően hasonlít a filmekhez, Riddle őrnagy.

* A világon a legérdekesebb dolog az embereket figyelni, ugye, Monsieur Poirot, és megpróbálni minél többet kitalálni róluk pusztán ránézésre?

* Van az emberben valami ronda kis ördög, aki örömét leli a balesetekben és katasztrófákban meg jó barátaink kellemetlenségeiben.

*Nagyot ásított, tátott szájjal, mégis kecsesen, akár egy macska.

*– Nem látom be, mit számít manapság, hogy kit vesz el az ember – mondta a fiatalember unottan. – Olyan könnyen megy a válás. Ha nem jön össze a dolog, gyerekjáték véget vetni a bonyodalmaknak és elölről kezdeni mindent.