ABC # J

A nyáron keveset tanultunk a gyerekekkel. Csak olyan alapszinten voltunk, minden nap 10-15 perc, hogy ne felejtsék el az alapokat. Ez persze nem mindig sikerült. :) Én híve vagyok annak, hogy azért valamit csináljanak, ismételjenek kicsit, hogy a következő év könnyebb legyen, legalábbis a beindulás szempontjából. Nimróddal minden nap előveszünk egy-egy betűt, mert nem baj, ha megalapozzuk. Még néha eltéveszt egy-egy betűt.

Zsófival más a helyzet, vele a mértékváltással küzdünk kicsit, de azt én sem szerettem soha. :) 

És persze mivel is kezdhettük volna, mint Jézussal. Mégiscsak az egyik legfontosabb betű, nem igaz? 

 

Derék asszony és az IDŐ

Példabeszédek 31,10-31

 "Felkel még éjjel, eledelt ad az ő házának, és rendel ételt az ő szolgálóleányinak." 

Az idő

A tipikus nagy kérdés, hogy hogyan töltöm el az időmet. Az, hogy hogyan, sokat elárul abból, ami igazán fontos nekem. (ÉN például tudom magamról, hogy sorozatfüggő vagyok, mármint ha sok időm van. Nehezen tudom abbahagyni, muszáj egyszerre megnéznem, ha nagyon tetszik. A nyár, ahogy már sokszor írtam róla, a Veronica Mars című sorozat jegyében zajlott.)

Szerelmeses romantikusas hangulatban voltam.

De mivel már elkezdődött az iskola és sok minden más program, nincs rá időm, hogy ezekkel foglalkozzak. 

Az jutott az eszembe, hogy jó, hogy a Derék asszonynak nem volt tévéje. :)

Néha (vagy gyakran) úgy érzem, hogy 24 óra alatt sok mindent kellene megcsinálni, elvégezni, de ez olyan kevés idő.

Én például nagyon szeretek egyedül rakodni, pakolni, elmolyogni a dolgokkal. Figyelni, hogy hogy alakul a rend és a tisztaság a házban. De nem tudok mindennel végezni, csak kis dolgokat tudok megcsinálni egyszerre, mert elfárad az ember, meg annyi minden más van (gyerekek, főzés, mosás, kenyérsütés, ide-oda menés stb.)

Minden alkalommal, amikor elhatározásokra jutok-e tekintetben eszembe jutnak ezek a dolgok:

• Hogyan fogom eltölteni az időmet?
• Mi lesz az, amire a gyerekeim emlékeznek a közös életünkben? Milyen élmények maradnak meg bennük?
• Milyen dolgokat csinálok, teszek, ami az Isten akarata? Amit ő szeretne, hogy csináljak?
• Milyen prioritásaim vannak? 
• Mit és min kell változtani?
• Élek-e olyan módon, ami Istent dicsőíti?

Amit biztosan tudok, hogy sok jó dologgal lehet az időnket eltölteni. Sok jó dolog lehet gyümölcsöző az életünkben. 

A Derék asszony szívesen dolgozik. Két kezével végzi a munkát, és örül ennek. Másoknak szolgál. Önzetlen szívű, és különlegesen jó kapcsolata van Krisztussal.

Mindannyiunknak csak 24 óra a nap, hogy úgy tudjuk gondozni a családunkat, hogy az áldott lehessen és legyen. Hiszen ők azok az emberek, akiket szeretünk, akikkel élni akarjuk az életünket, akik fontosak nekünk. Szerintem fontos a céltudatosság.

Mindig mindenki azt mondja, hogy a napot korán kezdjük. A nyáron én ettől elszoktam. Nem is igazán akartam korán kelni, hiszen minek? De közben pedig rájöttem, hogy az a típus vagyok, aki szeret korán kelni. Hiányoztak már azok a reggelek, amikor ülök a fotelembe a teámmal, és átgondolom a napot, tervet készítek, fejben megszervezem, hogy aznap mit is fogok csinálni.

Éveken keresztül korán keltem, későn feküdtem. Azt mondják, hogy bagoly típus vagyok, este is sokáig fent bírok lenni, és akkor vagyok jobban hatékony. A reggelem sokkal jobban elmegy csak úgy. Ha nincs cél és feladat. 

Egyébként hiszem azt, hogy a reggeli ima megoldás. A Biblia is ezt mondja:

"Felkel még éjjel, eledelt ad az ő házának, és rendel ételt az ő szolgálóleányinak" (Példabeszédek 31,15)

Én is ezt értettem meg, hogy reggel a legjobb időt fordítani az imádságra, és az odaszánásra. Az átgondolásra és a tervezésre. 

Csak ezután van értelme, hogy az ember elkezdje az ún. "reggeli rutint". Hogy mi is ez?

• Ima
• Ennivalók előkészítése (pl. a tízóra, ebéd, uzsonna) becsomagolása. Mi ugyanis mindent viszünk az iskolába, és ez sok idő.
• Gyerekek ébresztése és az ezzel járó teendők ellenőrzése. - Még akkor is, ha mindenki önálló, de azért figyelni kell arra, hogy a pizsama a helyére kerüljön, az ágy meg legyen igazítva, a ruhák helyes sorrendben kerüljenek fel és még sorolhatnám.
• Családi istentisztelet. - Míg reggeliznek, szoktam nekik történetet olvasni, ami bibliai jellegű. Ezt ebben a tanévben is nagyon fontosnak tartom.
• Időben elkészülés és indulás az iskolába.
• Mosás indítása - mert hogy szinte minden nap mosok.  
• Fürdőszoba áttörlése (ha belefér, még hajnalban, ha nem, miután a gyerekeket elvittem az oviba, iskolába)

Miután hazavittem a gyerekeket, ami fontos: Készítsünk ebédet. :) 
Mivel Férj 3 szakba jár, mindig máskor kell, hogy elkészüljön az ebéd. Ha reggeles, akkor fél 3-ra, ha délutános, akkor délre, ha éjszakás, akkor 2-3 fele, amikor felkel. Ezért nagyon nehéz ez a feladat.

Aztán este:

• Vacsora - Mivel a gyerekek önellátóak, ezt is meg szokták oldani maguknak. Kivéve, amikor mondjuk úszás van, és hosszúsak vagyunk, azaz soká érünk haza, akkor készítek nekik valamit, amit ott meg tudnak enni. 
• Fürdés 
• Meseolvasás
• Villanyoltás

Szóval, hogy mire jöttem rá?

A sorozatokkal kapcsolatban például arra, hogy nem mindig vitt közelebb Krisztushoz. Voltak felismeréseim és felfedezéseim egy-egy téma kapcsán, amelyeket átültettem az életbe és hitbe, de igazából Pálnak van igaza:

Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok. Filippi 4,8

Meg kell fontolni, hogy hogyan töltjük az időnket minden nap. Megértettem, hogy ezek a műsorok vagy felesleges számítógépes idő (ez mondjuk kevésbé probléma nekem) elveszi azokat a dolgokat, amelyeknek igazán van értelme. 

Ha átgondolom így a napjaimat, akkor a szombatjaim is áldottabbak szoktak lenni.

Mert mi is van szombaton? Nemcsak a teremtés emlékünnepe van, hanem az egy SZENT NAP, egy ISTEN SZÁMÁRA ELKÜLÖNÍTETT NAP. A 4. parancsolat az egyetlen olyan parancsolat, amelyik foglalkozik az idő múlásával.

Azt gondolom, hogy amikor igazi életcélunk van, amikor keressük az idő helyes felhasználását, akkor az Úr megáld minket bőségesen, és hatalmas tapasztalatokban lesz részünk.

Nálad hogyan működik az időbeosztás? Naptár? Jegyzetfüzet?

Tényleg érdekel!

Zsófia pillanatképei

Az utóbbi napokban, hetekben próbálom magam utolérni. Hogy őszinte legyek, kevés sikerrel.
Ez a hét azonban kicsit felülírt mindent. Férj délutános, és természetesen ilyenkor, ezen a héten történik minden. Az első héten derül ki mindig, hogy mikor lesznek a szakkörök, külön foglalkozások, ilyesmik. Mert mi hordjuk őket. Azon kívül, hogy fára másznak és koszosak lesznek, meg sokat vannak kint. Énszerintem fontos, hogy járjanak olyan dolgokra is, amik őket érdeklik.
Nálunk a gyerekek döntik el, hogy mire szeretnének járni. Adunk választási lehetőséget, kipróbálhatják, és ha tetszik, akkor abban az évben azt végig kell csinálni. Aztán mondhatja, hogy következő  évben már nem akar járni. Mondjuk ilyen még nem volt. Olyan volt, hogy megszűnt egy-egy foglalkozás, amire jártunk, de mi nem vagyunk egy feladós család. :)

Nos, ez a hét arról szólt, hogy szülőikre jártam, így anyósomat vetettem be, mivel Férj dolgozott.
Ebben az évben Nimród is szeretett volna Zeneiskolába járni, és ő a zongorát választotta. Kipróbáljuk, aztán meglátjuk. Zsófia maradt a gitárnál, új tanárral. Két külön napon lesznek, úgyhogy egész héten úton leszek, de ezt bulinak fogjuk fel. Ezekről majd később... ha csak el nem felejtem :)

Ma, miután hazajöttünk, mama-szülői ... a két kicsi az udvaron játszott, addig Zsófia fotókat készített a kertről, a házról... eléggé sok esemény van nálunk. Ez a legnagyobb project... a téli fa felvágása. Lehetetlen közlekedni nálunk, szinte alig van hely. Úgyhogy most a lomtalanítás folyik, a helycsinálás a fának... Izgalmas kihívás szegény Férjnek.

De azért hangulat az van nálunk.
Szerintem egész jó képeket csinált:

Rálátás a házunkra a kertből.

Kilátás a Vértesre a kertünk legtetejéről.

A sóska már nagyon várja, hogy leszedjük és megegyük...

Azért van egy kis gaz is :)

A család kedvence a napraforgó.

Szomszéd kertje

Pogó nem tud kibontakozni, nincs hely szaladgálnia szegénynek.

Ziva felfedezi a terepet.

A szőlőnk

És innen jön majd a folytatás... 

Remélem, hamarosan.. 

Kihívás # Tornáztasd meg a nyakadat!

Az utóbbi időben sok egészségügyi problémám van. Sokat fáj a fejem és a nyakam. A fejfájásaim, migrénes szinten - azóta kezdődtek, amióta Kata megszületett. Előtte nem voltak ilyen jellegű problémáim, de most - időváltozást érezve - erős fájdalmaim szoktak lenni.

Nagyon figyelek arra, hogy sok folyadékot igyak, és mozogjak, de a mozgás alapvetően kevés az életemben. A nyáron ezek elmaradtak. Kirándultunk sokat, mászkáltunk sok fele, de mégis valahogy nem volt az igazi. Hiányérzetem van.

Éreztem a nyáron az aktív mozgás hiányát, azt, amihez alapvetően hozzá van szokva a szervezetem.

Mert amikor otthon voltam, és mondjuk feladatom volt, akkor is inkább a sorozatomra zizzentem rá, ami nem volt kellemes sem a hátamnak, sem a nyakamnak, sem az ülőgumóimnak.

Nem vagyok egy nagy telefonozós, bár szoktam használni, de arra nagyon figyelek, hogy a tartásom jó legyen. Tudatosan figyelek rá.

Volt egy időszak, amikor rendszeresen szédültem, de olyan szinten, hogy forgott az egész szoba. Mivel soha nem volt vérnyomás problémám, nem értettem. Alacsonynak alacsony volt, az igaz. Az az igazság, hogy a családom többsége a magas vérnyomással küzdött.

Elmentem orvoshoz, kivizsgáltak, kiderült, hogy semmi bajom, teljesen, tökéletesen egészséges vagyok. Mégis valami nincs rendben...

Ezért elhatároztam, hogy még jobban oda fogok figyelni magamra.

Így minden reggel, amikor felkelek, tornázok egy kicsit. Terveim szerint, amint beindul az iskola többet. :)

Hajnalban, amikor felkelek, kimegyek, és légzőgyakorlatokat végzek. Pogó kutyánk ebben lelkesen támogat. :) Aztán végzek kar-és vállkörzéseket, csípő-és derékkörzést, olyan gyakorlatokat, amelyek megmozgatják, vagy legalábbis beindítják, bemelegítik a csontjaimat, izmaimat.

Még ha kevésnek tűnik is, és tudom, hogy az, ettől függetlenül jó érzés.

Tervben van, hogy újra elkezdek sportolni, mozogni. Azt nem tudom, hogy tudok-e menni majd edzőterembe, az a a baj, hogy nem tudok nagyobb súlyt emelni és megtartani a kezemmel, de valamit biztosan kitalálok majd. Tervben van, hogy folytatom az úszást, és az is, hogy többet biciklizünk a gyerekekkel.

De ha nem is fog minden megvalósulni, azért a reggeli nyaktorna és a testmozgás megmarad.
Tedd te is ezt!

SZOKTÁL REGGELENTE TORNÁZNI?
RÉSZESE A MOZGÁS A MINDENNAPJAIDNAK? Anyaként, vagy dolgozó nőként hogyan tudod ezt megoldani? Mindenképpen érdekel!

Sült krumpli - zöldségfasírttal - uborkasalátával

Még nem annyira jöttem bele a főzésbe.
Ugye szerintetek is érthető, amikor 3 hétig nem főztem, és közben nagyon finomakat ettem :)
Viszont a családot meg etetni kell, így most ez készült:

A krumplit apró kockára vágom és berakom egy tepsibe olajjal és sóval, és maximum 2 fajta fűszerrel (nálam a majoranna mindig az egyik). Nem ízesítek túl, de sózni alaposan kell, mert úgy lesz íze. És tepsiben megsütöm a krumplit.

A zöldségfasírthoz mexikói alapot használtam. Megfőzöm, és ugyanúgy, ahogy a fasírtot szoktuk, pirospaprika, só, fokhagyma, ételízesítő (ha használtok), 1 tojás - én szoktam beletenni, de lehet nélküle is, beáztatott szikkadt zsemlét, de én zabpelyhet szoktam helyette.
Aztán összegyúrom és pogácsákat formálok belőle, majd kisütöm.

Az uborkasaláta meg uborkasaláta. Nagyon szeretem.
Uborka lereszel, megsóz, teszek rá pirospaprikát, fokhagymát (!!!), és citromlét. Nem használok ecetet, egészségtelennek tartom. Aki szereti, tehet rá tejfölt.

Derék asszony - Anyaság

Példabeszédek 31. 

"Felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják őt; az ő férje, és dicséri őt." (Példabeszédek 31,28) 

 

Az Anyaság

Imádok anya lenni. Igen, Imádok. 
Az anyaság a legcsodálatosabb, de ugyanakkor a legnehezebb feladat is, amivel valaha találkoztam. Pedig a legidősebb gyermekem még csak 9,5 éves, mégis majdnem minden nap kemény csatákat vívunk. Ő egy különleges egyéniség, aki nagyon kreatív, sokoldalú, jó ötletei vannak, alkotóképessége határtalan, ahogyan az ötletei is, de alapvetően nehezen tud jó döntéseket hozni, viselkedni meg nem igazán. Sokat küzdünk emiatt, mert a fejében a gondolatok és szabályok (még a legalapvetőbb is) nagyon máshogy működik. De rajongok érte, és a személyiségéért.
A középső 7 múlt. Mivel ő az egy szem fiam, kicsit ez szerelem a javából. Ő is egy különleges egyéniség. Egy nagyon zabálnivaló kis pali, hatalmas tudásvággyal, érdeklődéssel, matek-rajongással (bár ezt most a nyáron nem annyira mutatta), érdeklődik a természet erői és mozgása iránt, az emberi szervezet működése nagyon foglalkoztatja. Maximalista, szabálykövető, és nagyon keményen be akarja MÁSOKKAL tartatni a szabályokat. Ő is betartja, de jobban szereti, ha ő oszthatja a direktívákat. Nincs humorérzéke, ezért nehéz vele viccesen megértetni bármit is. :(
A legkisebb egy cukorfalat. Nagyon vicces, jó humorérzékkel rendelkezik, jó természete van, és nagyon kedves. Persze tud kibukni és kiborulni, de ő amolyan művésznő típus. Hihetetlen szöveggel és stílussal rendelkezik. Vele állandóan csak nevet az ember. 

Nagyon szeretem őket. Egész életemben arra vágytam és vártam, hogy anyuka legyek. Azt hiszem, hogy a legtöbb anyában az a vágy van, hogy a legjobb anyuka legyen a földön. Azt akarjuk, hogy a legjobbak legyenek a gyerekeink.
Én ezen a nyáron szembesültem azzal, hogy talán csődöt mondtam. Semmi nem úgy működik, ahogy kértem, ahogy tanítottam nekik, mintha éppen az ellenkezője lenne - szándékosan - annak, amit mondtam, vagy kértem. Azt gondoltam, hogy ez egy hatalmas küzdelem, aminek semmi értelme sincsen. Mintha a falnak beszélnék, és közben pedig ártatlan szemek néznek rám, és üres tekintet.
És igen, kiakadtam sokszor a nyáron, és igen, kiabáltam is velük, és igen, néha ingerült is voltam (Remélem, ha esetleg egy pszichológus idetéved, nem jelent fel, mert ráemeltem a hangom a gyerekemre... Mert ez ma tilos, szegény gyerek személyisége még sérül! - pikírt megjegyzés volt. a szerk.)

Nagyon vártam, hogy az elsőszülöttem megszülessen. Rajongtam érte. Sok időt töltöttünk együtt, és mégis most vele a legnehezebb. Az tény, hogy nem vagyok egy laza szülő. Én semmiben sem vagyok laza. Mindenki azt hiszi, hogy én azért, mert sokat beszélek, vagy mert humorral próbálom a helyzetet kezelni, vagy esetleg lazának tűnök, ilyen típus is vagyok, de nem. Én egy kimondottam stresszelős, görcsölős és izgulós ember vagyok. A munkában is, a gyereknevelésben is, a gyülekezeti életben is.

Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy nem érti, mert Krisztussal mindent le lehet győzni.

Mondtam neki, hogy Krisztussal már legyőztem. Gondolja csak el, hogy milyen lehettem előtte!

 De egy dolog biztos. Tudom, és remélem, hogy a gyerekeim tudják, hogy szeretem őket. 
Tudjátok, én mindig el szoktam nekik mondani. Hogy lehet, hogy most éppen mérges vagyok, vagy  indulatosabb, de szeretem őket. Tudniuk kell, hogy a haragom, nem nekik szól, hanem annak, amit csináltak és csinálnak. Elsőszülöttemmel nagyon hasonló a természetünk, így nem könnyű nekünk. Egymással sem. De próbálkozunk és küzdünk.

Másodszülöttel már teljesen más a helyzet. Tőle állandóan kis üzeneteket kapok, szivecskés és Szeretlek Anya! feliratokkal. De hát ez egyfajta szerelem, ami nem fog elmúlni. Nem szeretem őt jobban, csak máshogy. Mivel ő a Fiam. 



A gyerekeknek nagyon fontos a dicséret, és én szoktam is. Bár meg kell mondjam, az utóbbi időben eléggé sok rossz dolgot csináltak. Sajnos. De ennek ellenére mindig ott vagyok, és amikor lehet, megdicsérem őket. Mert hinniük kell magukban is!

 Na, mondjuk ettől kicsit félek...

A nagy kérdés azonban, hogy  "hogyan?" Hogyan lehetek jó anya?  Isten hogyan akarja, hogy jó anya legyek? Mikor minden nap azt érzem, hogy szeretem őket, de nekem ez nem megy. Énnekem küzdelem. Minden alkalommal azt érzem, hogy nem megy ez nekem!
Aztán megtaláltam ezt az igét a Derék asszony történetében:

Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén. (Példabeszédek 31,26) 


Hát... Még jobban érzem, hogy nem megy ez nekem!

Ha valaki olyat mond, mondjuk szarkasztikusan, aminek maró éle van, mindegy, hogy a gyereknek mondjuk vagy a házastársunknak, az fájdalmas. Nem szeretem a beszólogatásokat. Én magam zavarba jövők attól, ha valaki beszól a  másiknak, vagy kellemetlen helyzetbe hozza. Jézus sem tett ilyet soha. Gyerekeink befolyásolhatóak, és nemcsak nézik, de hallják is azokat, amiket teszünk és mondunk. Az érzelmi és lelki jólétet meg lehet a gyereknél semmisíteni, ha leereszkedő hangnemben beszélünk vele.

 

Állítólag  tanulmányok kimutatták, hogy a kiabálás meglehetősen hatástalan. Amikor egy anya kiabál a gyerekekkel, akkor ők csak azt látják, hogy anya ideges. (ÉN sokszor vagyok ideges, nekem ezen dolgoznom kell.) Azt is megtanulják, hogy nem igazán tudja uralni mindig a helyzetet. (Ez mondjuk igaz.) 

Én azt gondolom, hogy nincs olyan szülő, aki ne emelte volna még meg a hangját a gyerekére. Persze tényleg nem gondolom, hogy kiabálni kell, de vannak helyzetek, amikor nem tudsz mást tenni. Lehet, hogy sík és szilárd hangon beszélni a gyerekhez, jobban megy majd, és szófogadóbb lesz, nem tudom.

 A dicséret a gyerekeknek nagyon fontos. Szükségük van rá, hogy hallják, hogy jó az, amit csinálnak. Fontos, hogy kedves dolgokat mondjunk sokszor, ami felemeli, inspirálja és ösztönzi őket. Ez talán jót tesz az önbizalmuknak és jobban fog menni a közös munka.

Én hiszek abban, hogy az iskolán kívüli program fontosabbak. Tudom, Vekerdy azt vallja, hogy másszon fára, meg ugráljon meg ilyesmi, amivel teljes mértékben egyet értek. De úgy gondolom, hogy az iskolarendszerünk sajnos nem áll helyzete magaslatán. Nem a tanárok a hibásak, ezt én mindig elmondom és el is fogom, hogy én teljes mértékben mellettük állok és támogatom őket. Zsófi egy művészlelkű gyermek, akit igazából semmi sem érdekel,  csak a sport, a rajz és a zene. Pedig a bizonyítványa is elég jó volt. Nem kitűnő, és én nem is várom el. Ha benne van, és kihozható ez belőle, akkor megtesszük, de nem elvárás. És úgy gondolom, hogy ha nem érdekli mondjuk a matek, (pedig nem rossz belőle), akkor azt kell erősíteni, amiben jó. 

Én hiszek a pozitív megerősítésben. Nemcsak abban, hogy 1 negatív kritika mellé mondjunk 5 pozitív dolgot, hanem abban is, hogy azt erősítsük benne, amiben jó, jó lehet, jó akar lenni.

Mostanában sokszor mondanak nekem NEM-et. Ettől persze néha ki szoktam akadni, néha rájuk hagyom. De mostanában megkérem őket, hogy ajánljanak fel helyette egy másik megoldást, adjanak nekem okot és lehetőséget arra, hogy IGEN  legyen abból a nemből.

Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek... (Példabeszédek 16.24- új fordítás)

• Legyél jó példa a gyerekeknek.
• Legyél következetes.
• Őszinte és valódi.
• Legyél türelmes. 
• Légy jelen az életükben! 
• Légy hajlandó megbocsátani.
• Imádkozz a gyermekeidért! 

A legnagyobb ajándék, amit adhat a gyermek, az a szíve. Jézusnak.
Természetesen mindnyájunkban van javítanivaló! Isten tudja azt, hogy nem megy mindig minden simán. És azt is, hogy nem mindig könnyű. 

A Biblia azt is mondja, hogy tanítsuk gyermekeinket Isten történeteivel és tapasztalatokkal.  Ez azt jelenti, hogy nem hagyhatjuk, hogy véletlenül történjenek a dolgok! Beszéljünk nekik sokat a Bibliáról, a történetekről, Jézusról. Legyen a hitük természetes, és bátran fel tudják vállalni, amiben hisznek! 
Mert akkor lesz örök életük, amire mi is mindannyian vágyunk! 

Kötelező bejegyzés

Persze, hát én is ezzel kezdem a szeptemberi bejegyzéseket...
Iskola, iskola!
Nagyon aranyosak, nagyon cukik, de ami tény, hogy a képen nagyon szeretik egymást.
Egyébként néha közelharcot vívnak egymással.
Sokszor jut az eszembe, hogy igazából nem is látják mások, hogy milyenek a gyerekeink, és milyen vagyok mondjuk én.
Éppen évnyitóra indultunk, mondtam nekik, hogy engedjék már meg, hogy cuki képeket készítsek róluk. Ilyen lett. :)

Tűz és Víz - Ég és Föld - Kutya és Macska

Kata, mint védvár és villámhárító, de azért néha bombakészítő is.

A nyár utolsó két hetében nagyon elfáradtam. Lehet azon vitatkozni, hogy hosszú volt-e a nyár, vagy rövid. Én megmondom őszintén, hogy már a végére elfáradtam abban, hogy mindenféle programot találjak ki nekik, sok itthoni tennivaló is elmaradt, eléggé le is van amortizálva a ház, a kert és az udvar is. (Ezért nem is tettem fel a Ház és Kert "rovatba" semmi újat, mert hát nincs mivel dicsekedni. A szó jó értelmében természetesen.)

Úgyhogy az utolsó két hét kemény, harcias hét volt mindenki részéről.
Kicsit izgulok az új tanév miatt, mert Zsófinak 8 tanára lesz hirtelen (szegény, kicsit sajnálom is), Nimróddal meg belevetjük magunkat a szorzótábla világába. Kicsit ellustul őkelme, úgyhogy kénytelen leszek kicsit szigorúbb lenni. Igaz, Zsófia szerint így szigorú vagyok.
Én mondjuk azt mondanám, hogy igyekszem, de nem mindig sikerül...
Ugye kinek hol a határ! :)

Mindenesetre tény, hogy izgalmas év vár ránk!
Tehát: KALANDRA FEL!

A pillanat percei,

avagy a rögzített életünk, élményeink, szeretetünk kifejezése...

Szeretek fotózni, de nem tudok. Réges-régen, amikor még fiatalabb voltam, és egyedülálló :) volt egy régi, Szmena típusú gépem, amit szívesen használtam, és vittem is mindenhová magammal. Akkor sem voltam jó fotós, ez azóta sem változott.

Csupán csak annyit, hogy létezik okos telefon, amit az ember csak odatart, és megnyomja. Aztán lesz belőle valami, vagy nem.

A PILLANAT PERCEIt mindig is nagyon szerettem megörökíteni.
Éppen ezért kaptam Férjtől egy olyan telefont, amivel lehet fotózni, mert erős késztetésem van arra, hogy elkapott pillanatokat, perceket, érzéseket, szeretetet, aranyos dolgokat lefotózzak, és az ember mégsem jár mindig, mindenhova nagy fényképezővel.
Férj nálunk ezt remekül műveli, nagyon jó szeme van az ilyesmihez, én pedig amolyan "kocafotós" vagyok. Ha sikerül, sikerül alapon működök. :)

Azt tudom, hogy rengeteg képet készítettem ebben az évben is telefonnal. Van, ami felkerül a Facebookra, mert azt azonnal meg kell osztanom mindenkivel, mert késztetést érzek. :)
De szerintem sokan vannak így. Szerintem az emberek többsége szívesen osztja meg az élményeit és a felfedezéseit. És én ezt jó dolognak tartom, mert jó visszanézni újra és újra a képeket. Jó nosztalgiázni, még ha néha veszélyes is tud lenni, hiszen a múltnak kevés hibája van.

Akik olvastok, tudjátok, hogy szeretem a Printerestet, és sok képet onnan ki is gyűjtöttem, ami hatással volt rám.

A pillanat percei holnaptól is elkezdődnek. 

Vége a nyárnak, és a gyerekek iskolába mennek...

Sok új, és izgalmas percek, napok, hónapok következnek.

Kalandos tanév kezdődik, már most látom...

N-NY

A nyáron keveset tanultunk a gyerekekkel. Csak olyan alapszinten voltunk, minden nap 10-15 perc, hogy ne felejtsék el az alapokat. Ez persze nem mindig sikerült. :) Én híve vagyok annak, hogy azért valamit csináljanak, ismételjenek kicsit, hogy a következő év könnyebb legyen, legalábbis a beindulás szempontjából. Nimróddal minden nap előveszünk egy-egy betűt, mert nem baj, ha megalapozzuk. Még néha eltéveszt egy-egy betűt.

Zsófival más a helyzet, vele a mértékváltással küzdünk kicsit, de azt én sem szerettem soha. :) 

Szóval, belekezdtünk. 

Mivel is mással, mint:
N, mint:



És hogy nekem még mi jutott az eszembe erről a betűről?
A világ szépségei és nevezetességei.

Amikor az idei nyári táborban voltunk a gyerekekkel, megkérdeztem tőlük, hogy ki járt már külföldön. Meglepő módon, egyedül az én gyerekeim voltak azok, akik sehol sem voltak külföldön. Láttam, hogy zavarban is vannak, de tudjátok, az jutott az eszembe, hogy itt, Magyarországon is rengeteg szép és jó hely van. Fedezzük fel inkább ezeket!

Azért néhány jó kis rajzot találtam a Nevezetességekről.

  És persze itt vannak a szokásos ötletek és témák, ahogyan mi csináljuk:  

 

Dorina

a keresztlányunk.
Most volt 18 éves. Hihetetlen, hogy telik az idő...
Emlékszem, amikor megismerkedjünk Férjjel, még csak 3 éves volt, aki cuki, nagy szemekkel nézett a világra és már akkor is jóban voltunk. Ez azóta sincs máshogy.
A szülei ugyan különmentek, de mi mindig egyfajta pótszülei voltunk. Sokat vittük magunkkal nyaralni Bózsvára, vagy csak úgy kirándulni, amikor még nem volt gyerekünk, aztán később, amikor már Zsófi volt és Nimród. Aztán Kata után már nem volt elég hely az autóban, és ő is elkezdett nőni. :)

Anyósomnál szokott születésnapok alkalmával összegyűlni a család, ő az, aki tortát készít mindenkinek, és ilyenkor együtt szoktunk lenni.

A torta :)

A sógorom és a lánya

Nagymama - Fia - Unoka

A gyerekeim szeretik nézni, ahogy a tüzijáték beindul...

Tortafújás

Kóstolás

Pezsgőzés, még ha kölyök is. :)

A keresztszülők vagyunk elvileg, de attól sokkal több... :)

Spenótos tészta

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én gyermekkoromban nem szerettem sem a sóskát, sem a spenótot. Anyukám emlékeim szerint sosem főzött egyiket sem, de az apai nagymamám igen. Mivel nagymamám szemben lakott, amikor főzött áthozta, és én akkor szerettem. Anyukám azt mondta.

Aztán az iskolában a menzán nem volt népszerű, és szerintem igen kevés gyerek kedvelte ezt az ételt. Valahogy nem tudtunk mit kezdeni az egész étellel.

Én sem szerettem sokáig. Aztán Férjjel összeházasodtunk, és anyósom rengetegszer készített sóskát, ami azóta is a család nagy kedvence. Spenótot is megcsinálta, mert a fiúk szerették és szeretik most is. Ő nem eszi meg, meg sem kóstolja, így is remekül sikerül neki. (Ha még nem mondtam volna, remekül főz.)

Aztán én rájöttem, hogy mennyire szeretem, és milyen finom a spenót. El is kezdtem kísérletezgetni (a magam kedvére), mert a családom tagjai nem annyira lelkesednek minden újításom iránt. De én amolyan kipróbálós vagyok. Aztán, ha nem ízlik, nem készítem többet. Érdekes egyébként, hogy amióta Vegetáriánus vagyok, kevésbé vagyok válogatós, mint húsevő koromban :)

 Nos, lelkesedésemben elkészítettem ezt a nagyon egyszerű és nagyon gyors Spenótos tésztát. 

 

Hozzávalók:

kb. 500 g spenót (lehet fagyasztott is, mert nekem az volt itthon),

2-3 gerezd fokhagyma,  

olíva olaj / vaj

növényi tejszín, 

sajt (gorgonzolát ír a recept), ehhez kimondottan arra a pikáns ízre van szükség

só, bors, szerecsendió (kicsike)

1. Kiolvasztottam a spenótot.

2. Egy kis vajra vagy olíva olajra rátettem a spenótot.

3. Rányomtam a fokhagymát.

4. Összekevertem, majd öntöttem bele egy kis növényi tejszínt és reszelt sajtot, hogy jó olvadt legyen.

5. Fűszereztem.

6. Rátettem a főtt tésztát.