Folytatódik az Apró örömök sorozatom.
2024.02.18-24.
Nos, be kell valljam, hogy ez a hét kicsit eseménytelennek tűnt, tűnhet, pedig nem az volt.
💚 A születésnapom volt. Férjtől tortát kaptam, ami a gyerekek szerint finom volt. :) Nem kóstoltam. Amúgy sem vagyok nagyon tortás, de ha már szülinapja van az ember lányának.
💚 Szombaton a fehérvári gyülekezetben szerveztek egy Házaspáros programot. Mivel a hét a házasság hete, nálunk is szerveztek egy jó kis programot. Én nagyon házasságpárti vagyok, és bár már nem éreztem magam túl jól, azért elmentünk. Jó volt. Mindenféle érdekes és izgalmas feladatban volt részünk.
Mihalec Gábor a közösségünk tagja. Pár- és Családterapeuta. Az ő előadásai, játékai alapján voltak az állomások, amiket mi Férjjel nagyon élveztünk. Gyerekmentes volt, és tudtunk egymásra figyelni.
💚 Nagyon élveztük a beszélgetést, az egymásra figyelést, hogy tudtunk kicsit kilépni a megszokottból. Én amúgy is nagyon szeretem az ilyen jellegű dolgokat, mert abban hiszek, hogy mindent csak úgy lehet megoldani, ha beszélünk róla. Meg persze a humorban és a nevetésben hiszek!
💚 Hétfőn már nagyon rosszul voltam. Iszonyúan küzdöttem, az iskolában is. A kis elsőseim is mondták (már az érzékenyebbek): "Szegény Andi néni!" Tényleg alig léteztem. Pedig aznap délután volt az iskolában egy előadás, ahová el szerettem volna menni. A tanulás segítéséről volt szó, és az egyik jó ismerősünk tartotta. Elsősorban a gyerekeim miatt szerettem volna elmenni, hogy miben tudnék neki segíteni, de már annyira rosszul voltam, és ráadásul ezen a napon én vagyok az ügyeletes, ami azt jelenti, hogy fél 5-ig itt vagyok. Nem bírtam. Mire hazamentem, már lázas voltam és fájtak az ízületeim. Másnap kiderült, hogy influenzás vagyok.
💚 1 hete már itthon vagyok, komolyan mondom, rég feküdtem ennyit. Ráadásul, képzeljétek el, hogy az influenza ráment az ízületeimre is, mert nem bírok hosszú távon sokáig állni vagy menni. Ezért pihentetnem kell magamat. El tudjátok képzelni, hogy milyen szenvedés ez nekem?
💚 Ráadásul Zsófim is lebetegedett, ami azt jelentette, hogy ő az egyik szobában küzdött, én meg a másikban. Nagyon jó volt!
💚De Nimród annyira cuki volt ezen a héten. Szendvicseket készített nekem, kürtős kalácsot hozott nekem ajándékba, bármit megcsinált. Még a 2 Ady verset is megtanulta, bár nem bírtam ki, hogy ne noszogassam.
💚 Rájöttem, hogy nagyon fárasztó tudok lenni. Iszonyú ez a kontrollosság. Ezen a héten figyeltem magam, és azt vettem észre, hogy ez nagyon fárasztó. Tényleg. Nem is értem, hogy néha hogy bírok magammal élni, mert annyi energiát veszek el saját magamtól, hogy az már sok és belebetegszik az ember. Szerintem ez is benne van a mostani betegségemben, mert általában 1 hét alatt meggyógyulok, de ez most már lassan 1,5 hete tart, és még mindig nem vagyok jól.
💚Anyósomtól kaptam egy halom csokit a szülinapomra, és Zsófimtól is. De képzeljétek el, hogy nem bírtam enni. Ebből is látszik, hogy beteg voltam. Kb. 4-5 nap után tudtam enni egy kicsit, és ezt a Ferrerot ettem, amit szeretek.
💚 Katával elterveztünk egy közös projektet, ami a szívekről fog szólni. Később majd mesélek.
💚Férj főz itthon. Annyira szeretem ezért (is).
💚 És persze most sem maradhat ki Ray.
Remélem, hogy a jövő hét már a gyógyulásról szól.
Legyen szép hetetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése