Zsófia pillanatképei

Az utóbbi napokban, hetekben próbálom magam utolérni. Hogy őszinte legyek, kevés sikerrel.
Ez a hét azonban kicsit felülírt mindent. Férj délutános, és természetesen ilyenkor, ezen a héten történik minden. Az első héten derül ki mindig, hogy mikor lesznek a szakkörök, külön foglalkozások, ilyesmik. Mert mi hordjuk őket. Azon kívül, hogy fára másznak és koszosak lesznek, meg sokat vannak kint. Énszerintem fontos, hogy járjanak olyan dolgokra is, amik őket érdeklik.
Nálunk a gyerekek döntik el, hogy mire szeretnének járni. Adunk választási lehetőséget, kipróbálhatják, és ha tetszik, akkor abban az évben azt végig kell csinálni. Aztán mondhatja, hogy következő  évben már nem akar járni. Mondjuk ilyen még nem volt. Olyan volt, hogy megszűnt egy-egy foglalkozás, amire jártunk, de mi nem vagyunk egy feladós család. :)

Nos, ez a hét arról szólt, hogy szülőikre jártam, így anyósomat vetettem be, mivel Férj dolgozott.
Ebben az évben Nimród is szeretett volna Zeneiskolába járni, és ő a zongorát választotta. Kipróbáljuk, aztán meglátjuk. Zsófia maradt a gitárnál, új tanárral. Két külön napon lesznek, úgyhogy egész héten úton leszek, de ezt bulinak fogjuk fel. Ezekről majd később... ha csak el nem felejtem :)

Ma, miután hazajöttünk, mama-szülői ... a két kicsi az udvaron játszott, addig Zsófia fotókat készített a kertről, a házról... eléggé sok esemény van nálunk. Ez a legnagyobb project... a téli fa felvágása. Lehetetlen közlekedni nálunk, szinte alig van hely. Úgyhogy most a lomtalanítás folyik, a helycsinálás a fának... Izgalmas kihívás szegény Férjnek.

De azért hangulat az van nálunk.
Szerintem egész jó képeket csinált:

Rálátás a házunkra a kertből.

Kilátás a Vértesre a kertünk legtetejéről.

A sóska már nagyon várja, hogy leszedjük és megegyük...

Azért van egy kis gaz is :)

A család kedvence a napraforgó.

Szomszéd kertje

Pogó nem tud kibontakozni, nincs hely szaladgálnia szegénynek.

Ziva felfedezi a terepet.

A szőlőnk

És innen jön majd a folytatás... 

Remélem, hamarosan..