Amikor megsül a friss kenyér

Nem igazán vagyok nagyon kenyeres, ellentétben a családommal, akik nagyon szeretik. Nem mondom, hogy nem fogyasztok, csak keveset. Azt is szívesebben teljes kiőrlésűt, ha én készítem.

Sajnos mostanában alig van időm sütni. Kenyeret még csak-csak, de minden mást hónapok óta nem sütöttem. Egyszerűen nincs rá időm, és ez szomorú. :( De a kenyér akkor is valami különleges, főleg akkor, amikor megsül, és még melegen levágod az első szeletet.  Az nagyon különleges.

A gyerekeim rendszeresen kérdezik, hogy "Van Anya-kenyér?" Ez az a kenyér egyébként, amit vittem a gyerekeim osztályába is egyszer-egyszer. Már az enyémeknek is régen sütöttem. Mármint az osztályomnak. De reméljük, idén még sor kerül rá. 

A kenyér, a jó kenyér nagyon egészséges és tápláló!

Fantasztikus!

Amikor büszke vagy

 És nincs is más mondanivalód!

 Fantasztikus!

Esőillat és hideg

Nem, nem igazán szeretem az esőt. December van, tehát jobban szeretném a havat. Még akkor is, ha az a hidegebb, de akkor van rendben minden, ha az időjárásnak megfelelő csapadék esik, nem igaz? 

 

Ehelyett pedig napok óta esik, minden sáros és vizes. Állandóan kosz van a padlón, mindig fel kell mosni, és amikor a gyerekek megjönnek, meg kell szárítkozniuk, ha esetleg eláznak. Még akkor is, ha van esernyőjük. :)

 

Az esővel jár egy kis hideg is, amit nem szeretek. A hóval járót igen, de ezt nem. Már begyújtottam a kályhába, duruzsol a tűz, de még mindig hallom, ahogy kint esik. A járdán szétfolyik minden, és az ereszcsatornán is. Van olyan, amikor nem is bírja a csatorna tartani. 

 

Talán egyedül a kacsák bírják ezt a folyamatos esőzést, de már ebben sem vagyok biztos. 

Tudom, az eső jó. És szeretem is, nyáron például, amikor a forró napokban megjelenik a zápor, és megöntözi a kertet. Bár az nálunk elég kevés. - Ja, a lényeg, hogy elégedettek legyünk, nem igaz? :) - Nagyon szeretem az esőillatot a forró járdán. Ekkor azt érzed, hogy valami különleges csoda folytán mindentől megtisztul a föld, a levegő megtelik egy különleges illattal, amit muszáj érezned. Ilyenkor persze szívesen ki is állsz az esőre, mert jól esik. Fantasztikus, ahogy nyáron gőzölög a járda egy-egy esőzés után. 

De ilyenkor télen, ha kinézel, csak azt látod, hogy vizes, nem szereted, és reméled, hogy hamar elmúlik. Mert automatikusan fázni kezdesz. Nem? Még jó, hogy van egy duruzsoló kályhád, ami ontja a meleget, mert ettől jobb ötletem nincs. 

Hacsak egy vastag pulóver nem jöhet még számításba! 

De az eső jó. Fantasztikus hatása van. De most lehet, hogy örülnék annak a nyári zápornak, aminek jobb az illata. :)

Kadarkai Endre műsorokat nézni

 Nagy rajongója vagyok Kadarkai Endre műsorainak. Igazán szeretem, ahogy beszélget az emberekkel, ahogy kérdez, és ahogy érdeklődik irántuk. 

Fiatalként is szerettem a beszélgetős műsorokat. Mindig megnéztem Kepes András Desszertjét vagy Vámos Miklós Lehetetlenjét. Valahogy így alakult. Mindig is érdekeltek az emberek, és igen, az ismertebb emberek is. De sohasem úgy, ahogy a bulvár és média ír róla, hanem úgy, ahogy ők beszélnek magukról. Mert valahogy az valódibbnak tűnik. 

Az egyik kedvencem a Világtalálkozó volt, és sajnálom, hogy abba maradt. Érdekes volt, ahogy két különböző típusú és érdeklődésű ember egymásra talált, megvolt a közös nevező. Szerintem Kadarkai igazán jól csinálja, amit csinál. A Szavakon túlt is szeretem, amikor egy vendéget hív meg, és vele beszélget. 

Most a YouTubeon ott van a Játszó-Társak sorozat, ami a Vígszínházban dolgozó két embert hoz össze. Mivel beszélgetős műsor, szívesen nézem. Presszer Gábor és Wunderlich József két jó beszélgetőtárs volt.  

Továbbra is úgy gondolom, hogy Kadarkai ma a legjobb. Én nagyon szeretem nézni és hallgatni a műsorait. Szeretettel ajánlom!

Fantasztikus!

Sorozat - A Célszemély

Sok-sok évvel ezelőtt láttam ezt a sorozatot, és most valamiért eszembe jutott. Nem tudom, hogy újra meg tudnám-e nézni, de nem azért, mert túl rossz volt. Az elején nagyon tetszett, izgalmas volt, bár kereszténysége és mély hite ellenére nem vagyok túlságosan nagy rajongója Jim Caviezelnek. Lehet, hogy a szerepe ebben a sorozatban, de amiben láttam, abban sem. Még tervezem megnézni a Monte Christót vele, aztán még eldöntöm. :)

A történet:

A titokzatos milliárdos Mr. Finch (Michael Emerson) kifejlesztett a kormány számára egy különleges számítógépet, amelynek a segítségével meg lehet akadályozni különféle bűncselekményeket, terrorfenyegetéseket. Később munkát ajánl a halottnak hitt, speciális katonai alakulatoknál szolgáló, korábbi kormányügynöknek, John Reese-nek (Jim Caviezel), hogy dolgozzanak össze, tisztítsák meg New York utcáit a bűnözőktől és védjék meg az ártatlanokat. Azonban a találmány egyelőre nem képes meghatározni, hogy kivel fog jó vagy rossz dolog történni, így a célszemélyről nem lehet előre tudni, hogy épp áldozat vagy maga az elkövető. 

 

 

Lehet, hogy még egyszer meg kellene néznem, nem tudom... De mivel számítógép van benne, és ilyen a nyelvezete, nem sokat értettem belőle. Ráadásul a mellékszereplők néha idegesítőek voltak. A legjobban a két csajt bírtam, akiket Sarah Shahi és Amy Acker játszott.

 

De azért összességében izgalmas volt. Azért legalább 🌟🌟🌟 -ot megér. :)

A Padláson jártunk :)

Az történt, hogy még novemberben vettünk egy színház jegyet. Vagyis kettőt. :) 

Az volt a terv, hogy megnézünk egy Agatha Christie művet, Az Egérfogót. Nagyon készültünk rá, mert Férj is és én is nagy rajongója vagyunk a Krimi Királynőjének. De aztán értesítettek minket, hogy betegség miatt elmarad, és eltolták decemberre. Nagyon készültünk rá, mert kell a kikapcsolódás, és én is szerettem volna hátam mögött hagyni kicsit az iskolai nehézségeket.

Aztán küldött a Férjem egy üzenetet, hogy írt a színház, hogy nem adják az Egérfogót, mert még mindig betegség van. Helyette a Padlást nézhetjük meg. Kata emiatt nagyon szomorú volt, mert nagyon szeretné megnézni ezt a darabot, hiszen tavaly ének órán sokat énekelték Kaszás Attilával a "Lehet számtalan hely..." című számot.

Jó volt kicsit kimozdulni a mindennapi mókuskerékből. Nem azt mondom, hogy ez a kedvenc Padlás előadásom, de jó volt. És mindig hálás vagyok a színészeknek, hogy segítenek 1,5-2 órára kikapcsolni minket a fárasztó hétköznapokból, noha biztosan tudom, hogy nekik is vannak ilyen napjaik.  

És persze a kultúra amúgy is jót tesz az embernek.

Már keressük a következő alkalmat és lehetőséget. :)

Saját mézeskalács

 

Amikor jön a Mikulás, és a gyerekek izgatottan készülnek, és várják, az nagyon aranyos. Nálam már egy ideje arról érdeklődnek, hogy én hiszek-e a Mikulásban. A decemberi ünnepi készülődést és hangulatot nem szeretem, a Karácsonyt meg egyenesen nem szeretem. Bocsánat az ünnepeket szeretőktől! A Télapó sincs benne a Bibliában, de azért egy cuki szokásnak tartom. A sok csomagvásárlást viszont nem. :(

De ettől eltekintve a gyerekek lelkesedését és örömét nem rontom el. Van olyan gyerekünk, aki mindig látja a Mikulás rénszarvasának talpát vagy angyali szárnyakat, és olyan cuki módon meséli, és le is videózza, hogy miért rontanánk el ezt a gyermeki örömet, nem? Van olyan, aki a maga dünnyögő módján azt mondja, hogy ő bizony nem hisz a Mikulásban, de az ajándéknak azért örül. :)

Tegnap azért tartottunk egy délutáni bulit. Jött a Mikulás, osztott csomagot, majd délután nem tanultunk, hanem jókat ettünk, karácsonyi dalokat hallgattunk, és a gyerekekkel alkottunk. Még színdarabot is készítettek. Van egy kisfiú az osztályban, aki remek színdarabokat talál ki. Ő volt a rendező, én meg a rendező asszisztens. :) Nagyon édik voltak.

Amikor meg kapsz egy saját bejáratú sütit, na az igazán a kedves érzés! 

Jó volt őket látni, ahogy alkottak, ahogy jól érezték magukat, ahogy nevettek. 

Ha másért nem jó,  akkor ezért. 

Meg azért, mert felvehettem a piros felsőmet, amit ritkán hordok. De mégiscsak vártuk a Mikulást, vagy mi a szösz! :)

Fantasztikus volt!

 

A potya cukorka népszerűsége

 Én az alsó tagozatban vagyok, de elég jól ismerem a felsősöket is. 

Minden ebéd után, ki szoktunk menni egy kicsit az udvarra, hogy kiszellőzzön az agyuk, meg levezessék a feszültséget. Ilyenkor fociznak az udvaron, de leginkább a parkba megyünk, ami az iskolával szemben van. Jobban szeretem, mert az udvarunk sajnos kicsi. 

És bár hiába ebédelek, néha marad bennem egy kis hely, és mi sem segíti jobban az éhség csillapítását, mint egy kis nasi. Elég nasizós vagyok, bár az utóbbi időben (nyár óta) nem ettem táblás csokoládét, kivéve egy alkalmat, amikor eléggé felpaprikáztam magam a gyerekek bugyuta viselkedésén az iskolában. Azt azonban nem mondom, hogy le fogok szokni az édességről, mert nem mondom. De tényleg nem eszem mostanában FULL csokit! Csak olyat, ami mondjuk mazsola csokiba mártva, vagy mogyoró, esetleg Kinder Bueno, ilyesmi, ami kicsi és nem teljesen csoki. El sem hiszitek, igaz?

Szóval, álltam az udvaron, és a nyolcadikos fiúk odajöttek hozzám kicsit, vagy legalábbis poénkodtak, vagánykodtak mellettem. Néha-néha feljönnek hozzánk, mert akivel együtt vagyok, neki voltak az előző osztálya, de állítólag nem egyszerű esetek. Szóval, ott szórakoznak, aztán az egyiknek elhagyta a száját egy káromkodás. Na, erre én aztán harapok. :) Mondtam a fiúknak, hogy a csúnya szó nálam 10 fekvőtámasz. Az egyikőjük már ugrott is, lenyomta. A másik mondta, hogy ő kettőt sem tudna megcsinálni. Húztam kicsit, mondtam neki, hogy akkor ne beszéljen a közelemben csúnyán. 

Szó szót követett, és én nassoltam. Persze, hogy megkérdezték, hogy mit eszek. Megmutattam. 

Felragyogott a szemük, hogy EZ BIZONY FINOM LEHET!, és néztek rám ártatlan szemmel. Osztottam nekik, és onnantól aztán nem győztek körbeudvarolni. Aztán közöltem velük, hogy a Pennyben vettem. :)

Hát, ez a népszerűség ára a nyolcadikosok körében!

Fantasztikus!

Amikor azért szereted a vasárnapot, mert a Férjed főz :)

Mert minden vasárnap egy kegyetlen rohanásból áll. Ma délelőtt elrohantunk bevásárolni, amúgy családostól. A gyerekek is jöttek. Ritkán szoktunk, mert ha ketten megyünk, vagy egyedül, akkor gyorsabb. Nem mintha nagyon belepakolósak lennének. Régebben határoltuk nekik, hogy mennyit választhatnak, és ma már nem is kell ezért szólni. Tudják maguktól. De ez a Mikulásos időszak igencsak kicsinál engem. Mert ugye minden gyerek húzott az iskolában valakit, és kell neki csomagot készíteni, amitől én rosszul vagyok. De csak megcsinálja az ember.

Aztán hazajöttünk, és mindenkinek le kell ülni tanulni. A két nagy egyedül kezdi, de Katával azért tanulni kell. Hiába van az én napközis csoportomba, pénteken mindig elmegy korán hegedülni, ezért soha nem készül el a házival, így ez itthon vár ránk. Persze sok a vitázás mindenkivel, hogy tanuljon már. Végén Zsófit is ki kell kérdeznem, mert úgy a biztos. Tudjátok, neki vannak nehézségei, és jobban szeretem, ha együtt tanulunk. Még akkor is, ha valaki szerint ez elég gáz. De a valaki pont nem érdekel. 

És én ilyenkor, vasárnap állok neki vasalni, mert máskor nincs rá időm. Szinte egész nap vasalok. Így nagyon boldog vagyok, amikor Férj kimegy a konyhába, és alkot. Mert csak késő este jutnék oda. De ő jól főz, és én meg szeretem, amikor ő főz. Ma például a kedvencemet, RAKOTT KEL készült. 

 Még nincs este, mégis sok a teendő és tennivaló. Gyorsan készítettem egy fotót, még ha a tojás és a mandarin bele is lóg. :) Elmondom, nagyon finom lett. :)

Fantasztikus!

Amikor hallod és látod is, hogy havazik

De persze nem magadtól hallod, hanem egy iskolai óra közepette kiáltanak fel a gyerekek: HAVAZIK!

És mindenki nagyon boldog, örül neki. Kivéve a melletted ülő gyereket, aki Svájcból származik, és az ő életében a hó teljesen átlagos és normális, szinte mindennapi. Ő úgy nőtt fel, hogy mindig volt hó körülötte, és most nem érti, hogy nekünk ez miért öröm. Mert öröm. 

Ugyan hamar elolvadt, és nem tudták igazán élvezni, de látni, ahogy hullik, és a gyerekek arcán azt a boldogságot sugározni, nagyon jó érzés volt. Ugráltak a folyosón és boldogan újságolták egymásnak, hogy LÁTTAD, ESIK A HÓ! Azok a gyermeki arcok csodálatosak voltak. 

Bárcsak tovább hullott volna! Szeretem nézni, ahogy havazik, és hallgatni is. Ahogy nagy pelyhekben hullik, az valamitől különlegesen nagy nyugalmat jelent. Régen, amikor még fiatal(abb) voltam, és még az ország másik végén éltem, sokszor elmentem egy-egy téli sétára a hóesésben. Nagyon szerettem, ahogy mindent betakar a hó, ahogy az utcai lámpák fényénél látod a hóesést. Még a hideg sem zavart, mert hatalmas élmény volt. Ez csodálatos!

Néha aggódom azonban azért, hogy a gyerekeink nem fogják ezt megélni, átélni! Pedig milyen boldogság ez nekik! 

De ez egy idő után elmaradt. Viszont kárpótolta őket, hogy az iskolában felállították az idei iskolai fát, ahol mindenki megtalálhatta az osztálya mézeskalácsát.  Muszáj mindenben találni valami apró örömöt.

Ma

A mai napban a legnagyszerűbb az volt, amikor hazaértél. És ezt most komolyan mondom. Elég rozoga a lelkem mostanában, sok minden terheli. De amikor munka után belépsz a házba, és ezt látod a konyhában, az egy különleges nap, pillanat. Az egyik legjobb, amit valaha éltél. Mert hiszem, hogy az apró örömök és pillanatok hozzák meg az élményeket. A múlt elmúlt, még ha hordozod is a terhét, és nem tudod megoldani, főleg visszamenőleg nem, a jövő pedig messze van, és nem tudod mi vár rád. Ezért gondolom azt, hogy semmi más nem számít, csak a jó pillanatok. 

 

Krumpli krumplinyomón áttörve. Egy nagyon kevés liszttel, sóval és 2 kanál tejföllel összegyúrva. Majd kinyújtás és szaggatás után kisütni egy kevés olajban. Tepsiben is lehet.