Én az alsó tagozatban vagyok, de elég jól ismerem a felsősöket is.
Minden ebéd után, ki szoktunk menni egy kicsit az udvarra, hogy kiszellőzzön az agyuk, meg levezessék a feszültséget. Ilyenkor fociznak az udvaron, de leginkább a parkba megyünk, ami az iskolával szemben van. Jobban szeretem, mert az udvarunk sajnos kicsi.
És bár hiába ebédelek, néha marad bennem egy kis hely, és mi sem segíti jobban az éhség csillapítását, mint egy kis nasi. Elég nasizós vagyok, bár az utóbbi időben (nyár óta) nem ettem táblás csokoládét, kivéve egy alkalmat, amikor eléggé felpaprikáztam magam a gyerekek bugyuta viselkedésén az iskolában. Azt azonban nem mondom, hogy le fogok szokni az édességről, mert nem mondom. De tényleg nem eszem mostanában FULL csokit! Csak olyat, ami mondjuk mazsola csokiba mártva, vagy mogyoró, esetleg Kinder Bueno, ilyesmi, ami kicsi és nem teljesen csoki. El sem hiszitek, igaz?
Szóval, álltam az udvaron, és a nyolcadikos fiúk odajöttek hozzám kicsit, vagy legalábbis poénkodtak, vagánykodtak mellettem. Néha-néha feljönnek hozzánk, mert akivel együtt vagyok, neki voltak az előző osztálya, de állítólag nem egyszerű esetek. Szóval, ott szórakoznak, aztán az egyiknek elhagyta a száját egy káromkodás. Na, erre én aztán harapok. :) Mondtam a fiúknak, hogy a csúnya szó nálam 10 fekvőtámasz. Az egyikőjük már ugrott is, lenyomta. A másik mondta, hogy ő kettőt sem tudna megcsinálni. Húztam kicsit, mondtam neki, hogy akkor ne beszéljen a közelemben csúnyán.
Szó szót követett, és én nassoltam. Persze, hogy megkérdezték, hogy mit eszek. Megmutattam.
Felragyogott a szemük, hogy EZ BIZONY FINOM LEHET!, és néztek rám ártatlan szemmel. Osztottam nekik, és onnantól aztán nem győztek körbeudvarolni. Aztán közöltem velük, hogy a Pennyben vettem. :)
Hát, ez a népszerűség ára a nyolcadikosok körében!
Fantasztikus!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése