Saját mézeskalács

 

Amikor jön a Mikulás, és a gyerekek izgatottan készülnek, és várják, az nagyon aranyos. Nálam már egy ideje arról érdeklődnek, hogy én hiszek-e a Mikulásban. A decemberi ünnepi készülődést és hangulatot nem szeretem, a Karácsonyt meg egyenesen nem szeretem. Bocsánat az ünnepeket szeretőktől! A Télapó sincs benne a Bibliában, de azért egy cuki szokásnak tartom. A sok csomagvásárlást viszont nem. :(

De ettől eltekintve a gyerekek lelkesedését és örömét nem rontom el. Van olyan gyerekünk, aki mindig látja a Mikulás rénszarvasának talpát vagy angyali szárnyakat, és olyan cuki módon meséli, és le is videózza, hogy miért rontanánk el ezt a gyermeki örömet, nem? Van olyan, aki a maga dünnyögő módján azt mondja, hogy ő bizony nem hisz a Mikulásban, de az ajándéknak azért örül. :)

Tegnap azért tartottunk egy délutáni bulit. Jött a Mikulás, osztott csomagot, majd délután nem tanultunk, hanem jókat ettünk, karácsonyi dalokat hallgattunk, és a gyerekekkel alkottunk. Még színdarabot is készítettek. Van egy kisfiú az osztályban, aki remek színdarabokat talál ki. Ő volt a rendező, én meg a rendező asszisztens. :) Nagyon édik voltak.

Amikor meg kapsz egy saját bejáratú sütit, na az igazán a kedves érzés! 

Jó volt őket látni, ahogy alkottak, ahogy jól érezték magukat, ahogy nevettek. 

Ha másért nem jó,  akkor ezért. 

Meg azért, mert felvehettem a piros felsőmet, amit ritkán hordok. De mégiscsak vártuk a Mikulást, vagy mi a szösz! :)

Fantasztikus volt!