Mert minden vasárnap egy kegyetlen rohanásból áll. Ma délelőtt elrohantunk bevásárolni, amúgy családostól. A gyerekek is jöttek. Ritkán szoktunk, mert ha ketten megyünk, vagy egyedül, akkor gyorsabb. Nem mintha nagyon belepakolósak lennének. Régebben határoltuk nekik, hogy mennyit választhatnak, és ma már nem is kell ezért szólni. Tudják maguktól. De ez a Mikulásos időszak igencsak kicsinál engem. Mert ugye minden gyerek húzott az iskolában valakit, és kell neki csomagot készíteni, amitől én rosszul vagyok. De csak megcsinálja az ember.
Aztán hazajöttünk, és mindenkinek le kell ülni tanulni. A két nagy egyedül kezdi, de Katával azért tanulni kell. Hiába van az én napközis csoportomba, pénteken mindig elmegy korán hegedülni, ezért soha nem készül el a házival, így ez itthon vár ránk. Persze sok a vitázás mindenkivel, hogy tanuljon már. Végén Zsófit is ki kell kérdeznem, mert úgy a biztos. Tudjátok, neki vannak nehézségei, és jobban szeretem, ha együtt tanulunk. Még akkor is, ha valaki szerint ez elég gáz. De a valaki pont nem érdekel.
És én ilyenkor, vasárnap állok neki vasalni, mert máskor nincs rá időm. Szinte egész nap vasalok. Így nagyon boldog vagyok, amikor Férj kimegy a konyhába, és alkot. Mert csak késő este jutnék oda. De ő jól főz, és én meg szeretem, amikor ő főz. Ma például a kedvencemet, RAKOTT KEL készült.
Fantasztikus!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése