2016. február 11., csütörtök

Még mindig...

Még mindig betegek vagyunk.
Mikor már úgy gondolod, hogy minden rendben, és mindenki meggyógyult, akkor jössz Te (azaz én), és elkap valami kemény vonalas vírus. A hittan óráimat sem tudtam megtartani, haza kellett jönnöm, mert ténylegesen rosszul lettem. Magas lázam, hányás, hasmenés... Minden, amit el tudtok képzelni. Hazavánszorogtam az iskolából, majd lefeküdtem. És aludtam-aludtam egészen estig.
Persze, közben el kellett volna vinni Zsófit a szemészetre, mert kaptunk beutalót, így szegény Férjet kellett indítanom, akinél nem volt telefon (ez volt az izgis kihívás, hogy megpróbáljak elérni egy kollégáját, akiknek nekem nem volt meg a száma), mert itthon maradt.


Úgyhogy elég izgalmas volt a napom.
Estére az alvás és az Algopirin megtette a hatását, kezdtem javulni, de Férjnek kellett mindent megcsinálnia (mert ő egy hős!!!), és tényleg így is volt.

Ennek az egész napos alvásnak az lett a következménye, hogy hajnal 2-től fent voltam, szinte nem aludtam semmit. Nem nagy alvásigényem van, bár amióta 3 gyerekem van, ez néha változik :), de most úgy éreztem, hogy eleget aludtam. Elfáradtam az alvásban. Fájt a hátam, minden kényelmetlen volt. De közben meg nagyon jó volt érezni Kata pihe-puha hajacskáját mellettem, és azt, hogy éjszaka a kezemet keresi vagy a hajamat.

És aztán itt indultak be a dolgok. Hajnal 2-től aztán Nimródkám is elkezdte. Végighányta az estét. Apa volt fent vele, (mondom én, hogy egy hős), így ő sem sokat aludt, úgyhogy tényleg elég jól néz ki a család :)
Orvosnál is voltunk, még szurit is kapott Nimród, aki nem viselte hősiesen, de nekem mégis ügyes volt. Mert hát melyik kisgyermek szereti az injekciót? (Nem a mi orvosunknál voltunk, helyettesítőnél. Ki is akadtam, mert néha úgy érzem, hogy hülyének nézik az embert. Elég furcsán beszélt velem. Néha nem értem, hogy miért kell lekezelően bánni valakivel. Bár lehet, hogy ez a stílusa... Gyermekorvosnak mindenesetre furcsa...)

Most itthon vagyunk, és senki nem bír enni.
Én már jobban vagyok, hálás vagyok azért, hogy nem ugyanarra a napra esett kettőnk rosszulléte.

Mégis csak minden rosszban van valami jó.

2 megjegyzés:

  1. Gyógyuljatok meg hamar! :) <3

    VálaszTörlés
  2. Óóó...! :( Mihamarabbi jobbulást!
    Üdvözlettel: Anett Fótról

    VálaszTörlés