Szokásaink legyőzése - Légy aktív! # 6.

Beszéltünk már ebben a tekintetben:

1. a szokásokról általában,
2. hogy lehetséges legyőzni a szokásainkat,
3. hogyan lehetséges az ismétlés, az újrázás, 
4. hogyan lehetséges átprogramozni magunkat,

Én alapvetően egy pörgős és aktív ember vagyok. Mindig csinálok valamit, nem tudok megülni a fenekemen egy helyben, muszáj, hogy járjon a fejem, kezem, lábam...Szívesen teszek-veszek, de azért néha szeretek csak leülni és pihenni, nézni ki a fejemből :)

Én azt értettem meg a Bibliából, hogy Isten is azt tanítja nekünk, hogy aktvak legyünk, és ne engedjünk a lustaságnak, a halogatásnak és a passzitivásnak. Mert ha egyszer leül az ember, nehezen kel fel.
Azt értettem meg a saját életemben, hogy ha helyes dolgokat teszek és cselekszem, akkor nem marad hely a helytelen dolgoknak. Beleestem már ilyen hibába. Többször is.
Ez a könyv arról beszél, hogy ne csak törekedjünk arra, hogy szakítsunk az összes rossz szokásunkkal, hanem inkább hogy arra használjuk az energiánkat, amivel jó szokásokat alakíthatok ki. Aztán az ember észreveszi, hogy a rosszaknak nem jut hely és főleg idő! :) :)

Sokszor vagyok úgy, hogy nincs kedvem dolgokhoz (pl. főzni vagy mosogatni), de tudom, hogy kell csinálni, mert akkor nekem lesz rossz, csak feltornyosul az elvégzendő feladat. Anyukámat e tekintetben nagyon bírom. Ő mindig mindent megcsinál délelőtt, hogy délután aztán tudjon pihenni, olvasgatni...

Amikor azt mondom: "nincs kedvem valamihez", akkor az érzelmeim vezetnek ilyenkor, és nem biztos, hogy mindig mindenben jó ez. Mondom ezt úgy, hogy én magam érzelemdús ember vagyok, sok mindent érzelmileg élek meg.  A sportban is fontos az aktivitás, de én nemcsak erre gondolok és ebben gondolkodom :)

Minél tovább üldögélek békés semmittevésben, annál inkább nincs kedvem felállni és hasznosat csinálni.
Az aktivitás olyan kicsit, mint egy villanykapcsoló.

 

Az áram folyamatosan ott van, de  addig nem ad fényt, amíg meg nem nyomjuk a kapcsolót. Az aktivitásra való képességünk is mindig megvan, de amíg mozgásba nem jövünk, nem áramlik az energia.

Nekem vannak olyan reggelek, amikor le vagyok lassulva, amikor úgy érzem, hogy legszívesebben egész nap csak üldögélnék, filmeket néznék és olvasnék... de azt is tudom, hogy neki kell indulni, mert akkor sosem készül el, nem lesz idő a fontosabb dolgokra. 

Az lett a jelmondatom, hogy 

NE VÁRJ ARRA, HOGY MEGJÖJJÖN A KEDVED, EGYSZERŰEN TEDD MEG!

Muszáj kitalálni azt, hogy beinduljon a lelkesedésem / energiám. És nem a kávéra gondoltam :)

Én azt gondolom, hogy erősebbek vagyunk, mint gondoljuk. Csak inkább kényelmesebbek és jobban esik azt mondani, hogy inkább nem csinálom, kicsit később. ÉN is hajlamos vagyok halogatni. Aztán utána meg rohanok. 

Isten szabad akaratot adott nekünk, és ebben semmi sem akadályozhat meg. Amikor Isten mellett döntünk, Ő segít nekünk. Segít abban, hogy biztos legyen a győzelem.

Ami nagyon fontos, hogy türelmesek legyünk magunkhoz. Minden időbe kerül. 

Azt kell megerősíteni magunkban, hogy ha esetleg kudarcot is vallunk egy-egy próbában, akkor se csüggedjünk el, hanem kezdjük előlről, folytassuk, ahol abbahagytuk.

És ne vádoljuk magunkat, ne ostorozzuk magunkat. Hiszen minden dologért egy kicsit meg kell küzdeni.

Harcra fel!