"A SZÜLŐKNEK TÖBB KÉPZÉSRE VAN SZÜKSÉGÜK, MINT EGY AGYSEBÉSZNEK, NAGYOBB BÖLCSESSÉGRE, MINT EGY BÍRÓNAK, ÉS TÖBB SZERETETRE, MINT EGY SZENTNEK."
DALE OLEN PSZICHOLÓGUS
Én is azon szerencsés emberek közé tartozom, akinek sok végzettsége van, mert sok minden érdekel, és mert szeretek tanulni. Nem voltam sosem jó tanuló, és most, felnőtt fejjel sem azért végzek el egy iskolát, hogy ötöseim legyenek... azért csinálom, mert érdekel az a téma. Nehéz fejem van, szorgalmas vagyok és sokat tanulok, hogy viszonylag jó jegyeim legyenek. De azt vallom és vallottam mindig, hogy jó tanulni, kárára nem válik az embernek. Ha meg még papírt is kap róla, az sem baj.
12 éven keresztül gyerekekkel, gyerekek között dolgoztam. Végzettségemet tekintve nem vagyok pedagógus.(Vagyok ellenben gépíró, pedagógiai asszisztens, oktatásszervező, bibliaoktató és lelkigondozó. :) Ha most visszagondolok az elmúlt évekre, egy dolgot tényleg bánok. Tudniillik azt, hogy nem mentem el, és nem végeztem el a tanítóképzőt. De akkor, abban az időszakomban úgy gondoltam, hogy nem vagyok képes elvégezni egy főiskolát (ez még a teológia előtt volt), mert nem volt kellő önbizalmam magamban és és hitem abban, hogy képes vagyok megcsinálni. Aztán meg már máshogy alakultak a dolgok. Ma már nem mernék nekivágni. Csak kisebb képzéseknek, amelyek érdekelnek. Most is gondolkodom egyben, de aztán meglátjuk. Meg nyelvet kellene végre rendesen tanulni, mert tanultam 3-at, de egyiket sem tudom rendesen, csak amolyan fapadosan :)
Szeretnék például cukrászatot tanulni, ez egy nagy vágyam. És bár van Székesfehérváron, de sem az ára, sem a napja nem jó nekem. Túl drága és szombaton van!
De nem is ide akartam kilyukadni. Hanem ha mi is ilyen sok mindent elértünk az életünkben, tanultunk, képeztük magunkat, akkor a gyermekeinknek is azt szeretnénk, ha sikeresek lennének.
Íme egy példa az én gyermekeim hosszú távú terveiből, amely az autóban hangzott el:
Zsófia: - Én ha nagy leszek, állatvédő leszek.
Nimród: - Én ha nagy leszek rendőr leszek vagy bíró.
Kata: - Én pedig ovis.
És persze az ember mindent megtesz annak érdekében, hogy a gyerekei okosak, ügyesek legyenek, hogy esetleg még sikeresek is, bár én nem hiszek abban, hogy agyon kell nyomni őket tudással és túl sok ismerettel (az egyetlen problémám az iskolarendszerrel, de erre már most is odafigyelünk).
De azon gondolkodtam, visszatérve az iskolára és a tanulásra, hogy mindenhez iskolába járunk, éveken át képezzük magunkat, tanulunk, magolunk, olvasunk, beadandókat írunk, zh-kat, vizsgákra megyünk... De gyermeknevelésből nincs iskola. Mert hogy az mindenkinek mindig rögtön és azonnal megy.
Egy ismerősöm mondta egyszer nekem, akinek tényleg nagyon okos a gyermeke, sosem járt el bulizni, nem csavargott, nem csinált semmi olyat, ami miatt aggódnia kellene egy szülőnek (nem keresztény családról van szó), ellenben a gyermek mindig tanult, és ez volt a hobbija is. Most is ez, most is ilyen nagyjából, bár már tényleg nagy gyermek. Ő azt mondta nekem, hogy ő ösztönből nevelt. És szerencséje is volt.
Én nem hiszek a szerencsében. :)
Valljuk be, hogy amikor megszületik a babánk, azért mély víz ez! És nem mindenki kezdi úszóként. Mindenkinek van egy első! Három gyerekes anyukaként a második és a harmadik terhesség és szülés rutinból megy, mert tudod mire számítasz (jó, a császárra nem számítottam), de akkor is, minden gyereked más és más. Meg kell tanulni, hogy minden gyermeket máshogy kell kezelni. Én is tanulom ezt, mert nem akarom ösztönből nevelni őket. Nevelődni szeretnék, hogy nevelni tudjak. De ezzel én is nagyon küzdök. Mert elég temperamentumos a természetem.
Ám fontosnak tartom, hogy minél jobban megismerjem a gyermekeimet, hogyan éreznek, látnak, gondolkodnak, kik ők, a kis világukat (és bár jókat szórakozom, de nagyon komolyan veszem őket). És így biztosan, mármint ha megismerem őket, akkor a kitűzött cél felé vezethetjük őket.
A kocsiban elhangzott fenti beszélgetés teljesen jellemző a gyerekeimre. Zsófia nagy rajongója a természetnek, az állatoknak, mindent szeret, ami a természettel kapcsolatos (nagy Állati küldetés rajongók vagyunk, meg Állatkert a hátizsákomban =ugyanaz a cég). Amikor csak teheti, itthon is az állatok körül lebzsel és velük játszik. Küldetése, hogy a tyúkok az ölébe jöjjenek és simogathatóak legyenek :) És nagy rajongója még a kisbabáknak. Mindig mindenhol meg kell állni játszani velük, megsimogatni őket, ölébe venni... Türelmesen tud velük bánni, tanítani őket, a gyülekezetben is a kisebb gyerekeket szeretgetni, irányítgatja. Egyetlen gyermekhez nincs türelme, az pedig Nimród. Mondanám, hogy van benne igazság, mert Zsófia egy művész lélek, szabad gondolkodással, kreativitással, ötletekkel, elméletekkel, hihetetlen energiával. A kisfiam merőben az ellentéte. Nem is értem, hogy miért nem KOCKA a jele az oviban. Szabálykövető és szabályszerető, szabálybetartó és betartató típus. Ha valami nem úgy áll, nem ott volt, nem oda tette, zavarja őt. Ő az, aki minden reggel ellenőrizteti Zsófiát, hogy bent van-e a tolltartó a táskájában, mert tudja, hogy Elsőszülöttem szórakozott, és néha nincs képben. Nimród ellenben mindig képben van. Nagyon komolyan veszi az élet dolgait, és kicsit hajlamos arra, hogy már most összeesküvés-elméleteket gyártson. Állandóan nyomozni kell, kideríteni mi van a dolgok mögött, mi miért történik, minek mi az összefüggése, mi miért történik, minek mi az értelme és hogy függ össze. Ez mondjuk több órán keresztül elég fárasztó, de azért ilyennek szeretjük. Nimród nagyon okos, már most remekül sakkozik, és jól átlát olyan játékokat, feladatokat, amihez én nem tudok hozzászagolni. Úgy értem logikailag.
Kata meg - egyenlőre - a legenergikusabb és legerősebb egyéniségű gyermekem. Lehet, hogy harmadik gyereknél így működik. Természetre inkább Zsófia.
Megmondom őszintén, hogy nem olvasgattam túl sok gyermekneveléssel kapcsolatos könyvet. Néhány könyv, ami szerintem jó. Mindegyiket ugyanaz az írónő írta, akinek én nagyon szeretem a gondolatait, mert hiszem, hogy Istentől ihletettek.
Értékes gondolatokat tartalmaznak.
Vannak olyan szülő ismerőseim, akik viszont már annak a gondolatától is megijednek, hogy NEM bibliai jellegű gyermeknevelésről szóló könyveket olvassanak. Volt olyan, aki azt mondta, hogy ez nem helyes, mert a Sátántól van. Én ezért nem fogalmaznék ilyen durván.
Bennem is volt rá hajlam, (Zsófiáig) de az utóbbi időben odafigyeltem arra, hogy ne így legyen. Szívesen olvasom Ranschburg Jenő gondolatait e tekintetben (ő áll hozzám a legközelebb), szívesen hallgatom Tapolyai Emőkét (nagy kedvenc!), aki ugye bár keresztény, de van akinek problémát okoz, hogy elvált. Tudjátok, nem különb a keresztény a Deákné bizonyos vásznánál... Akit nem kedvelek, az Vekerdy Tamás. Nem mindig tudok egyetérteni vele, a stílusával, a hangulatkeltéseivel, pl. hogy az iskola ellenség! és még sorolhatnám.
A Biblia is azt tanítja, hogy mindent vizsgálunk meg.
BÖLCSESSÉG ÁLTAL ÉPÍTTETIK A HÁZ, ÉS ÉRTELEMMEL ERŐSÍTETTEIK MEG. ÉS TUDOMÁNY ÁLTAL TELNEK MEG A KAMARÁK MINDEN DRÁGA ÉS GYÖNYÖRŰSÉGES VAGYONNAL.
PÉLDABESZÉDEK 24,3
Összefoglalva, minél jobban belemerülünk a gyermeki fejlődés kutatásában - hogyan alkotta meg őket Isten, hogyan gondolkodnak, hogyan hat a testi fejlődésük az érzelmeikre, és hogy Istentől kapott (velük született) személyiségjegyeik hogyan alakítják motivációkat és érdeklődési köreiket - annál hatékonyabb szülőkké válhatunk. Ha már megszereztük ezt a széleskörű tudást, ahelyett, hogy vakon mindenféle, ún. szakértőkre támaszkodnánk, kipróbálhatjuk az ajánlott módszereket, hogy magunk láthassuk meg, vajon ellentmondanak-e saját, Szentlélek vezette józan eszünknek, vagy annak, amit tanultunk.
A HELYES GYERMEKNEVELÉSSEL BIZTOS ALAPOKAT, LENDÜLETET ADUNK GYERMEKEINKNEK, NEM PEDIG NEHÉZSÉGEKTŐL MENTES ÉLETET.
ELISABETH HORMANN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése