De ez nem ilyen könnyű.
Az ember napi harcot vív magával, a gyermekeivel, hogy mit hogyan csináljon, elmondja ötvenszer, de nincs foganatja. És már ideges vagy, meg türelmetlen, mert "nem érti meg a kölök, hogy csak jót akarok neki" :)
És megpróbálod a figyelmét felkelteni. De nem mindig megy, és főleg nem így.
Én ezzel sokat küzdök és nagy harc van - leginkább magammal. Mert mindig úgy érzem, hogy nem csinálom jól, nem úgy működik, ahogy kellene. Persze, él egy klasszikus kép, hogy milyen jónak, szépnek, okosnak és tökéletesnek kell(ene) lennie egy gyermeknek, és biztos van is olyan, akinek ilyenek a gyerekei. Az enyémek nem ilyenek. :)
Nincs mit tenni. Harcban állunk.
De azt értettem meg, hogy azt megismerve, hogy a gyerekeim mit miért tesznek meg kell tanulnom KÉT dolgot. 1) Hogy az érzelmeim irányítsák a cselekedeteimet. - Ez nekem nagyon nehéz, mert én eléggé érzelmes lény vagyok, és mert minden érzékenyen élek meg. Nem is beszélve arról, hogy én fontosnak tartom azt, hogy a gyermekeim lássák az érzéseimet. Az örömömet, a mérgemet, a szomorúságomat, az indulatomat... Szerintem nem baj, hogyha tisztában vannak azzal, hogy ANYA is egy érzelmes lény, és nem egy robot, aki arra van kitalálva, hogy elvárásokat és feladatokat teljesítsen.
2) Hogy megismételd ugyanazokat a hibákat, amelyeket a szüleid is a te nevelésedben. - Ez meg néha elkerülhetetlen, de lehet rajta dolgozni. Én például teljesen, vagyis merőben máshogy nevelem a gyerekeimet, mint ahogy anyukám engem.
MINÉL TÖBBET TUDSZ GYERMEKEIDRŐL, ANNÁL JOBBAN MEGÉRTED ŐKET.
De akkor mit is vessünk be? (A könyv szerint a következőket:)
ÁLLJ MEG, és ne erőltetsd, ami nem működik! Vetkőzd le hirtelenkedő, így kevésbé hatékony viselkedésedet. (Na, ez aztán a nekem való feladat. Jelenleg lehetetlennek, vagyis inkább nehéznek mondanám!)
FIGYELD MEG gyermekeidet! Vizsgált meg alaposan, milyen körülmények vezettek a nem kívánt viselkedéshez. Milyen üzenetet hordozhat testbeszédük? Nézz a dolgok mögé, vajon mi okozhatja a problémás, helytelen viselkedést. Mire van szükségük a gyermekeidnek? Ha figyelemre, akkor mutasd ki őszinte érdeklődésedet, mielőtt ők maguk lennének kénytelen negatív módon felhívni a tiédet. Ha vigasztalásra vágynak, add meg nekik. Ha arra, hogy kijavítsd őket, javítsd ki őket helyesen. Ha ismeretre van szükségük, taníts őket. Ha ételre, töltsd meg azt az éhes kis pocit. Ha alvásra, tedd le pihenni egy kicsit őket. Ha pedig arra van szükség, ápold őket. Minél jobban ismered saját gyermekeidet, annál jobban meg fogod érteni, hogyan válaszolj nekik, tanítsd és motiváld őket! - Ezzel nagyon próbálkozom, mert fontosnak érzem. Amúgy is szeretem őket nézni, figyelni a reakciójukat. De ez sem egy egyszerű feladat.
HALLGASS AZOKRA, akik már keresztülmentek a te gondjaidhoz hasonló nehézségeken és találtak hasznos megoldásokat! Ismersz szülőket a gyülekezetből, vagy a szomszédságotokból, akiknek jó gyermekeik vannak, akiknek csodálod a nevelési stílusát? Ismerkedj meg velük és kérd meg őket, hogy lássanak el hasznos ötletekkel! Alkalmanként édesanyád vagy édesapád is értékes tanácsokkal és tapasztalatokkal szolgálhat, ha kikéred a véleményüket. Ne félj hát tanulni másoktól, hogy ne kelljen újra és újra ugyanazokat a hibákat elkövetnek. Még a gyermekneveléssel kapcsolatos rádió és tévéműsorok is segítségedre lehetnek! A kulcs a tanítható lelkület - és egy jó adag Szentlélek irányította józan ész! - Szeretek beszélgetni emberekkel arról, hogy náluk mi hogy történik. Nagyon kevés jó példát látok (sajnos ezt kell mondjam) arra nézve, hogy jól neveltek a gyerekek, vagy tényleg olyanok, mint a klasszikus nagy könyvben. De én nem is tudom, hogy jó-e az, ha olyanok. Ezek csak a mi elvárásaink. Hogy olyanok legyenek, mint amilyennek mindenki látni akarja őket... De én nem tudom, hogy akarok-e hibátlan és tökéletes gyerekeket...
Ennyi:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése