Hálás vagyok #32.
- Együtt itthon. Még mindig betegek vagyunk, most már én is, Zsófia sem volt szerdától iskolában, felment a láza magasra, és most szombatra Kata is belázasodott.Úgyhogy most ennek a jegyében zajlanak a napjaink.
- Jó volt összebújni a gyerekeimmel, még akkor is, ha átadható a vírus. De amikor betegek kit érdekel?
- Bunkerépítés folyt minden mennyiségben itthon.
- Gyaloglás megint :) Kedvencem még most is :) :)
- Zsófia 15 perc alatt megcsinálta a sok háziját. Aminek máskor egy órát nyávog. Teljesen büszke voltam rá! :)
- Nimród vigyázott Katára, amíg aludt. Nagyon büszke voltam rá.
- Séta a gyerekekkel. Katával hazafelé jól elfáradtunk, jót is aludt. És nem én mentem értük, mert Férj itthon volt :)
- Orvosnál voltunk Zsófival. Már jól voltak, és kellett készítenem egy: "Anya, igaz milyen egyformák vagyunk?" - képet! Nem olyan jól sikerült a kép, mert mozgásban voltak, (mint általában), de azért cukik voltak.
- Kata jól eszik. Ő az egyetlen olyan gyerekem, aki ténylegesen nem válogat. Zsófi sem annyira, de Nimród... Róla inkább nem nyilatkozom. Talán egyszer... :(
- Apa esténként mesét olvas a gyerekeknek.
- Jó volt, amikor mindenki elment aludni, és csend volt a házban, akkor megkerestem néhány régi blogot, amit egykor szívesen olvastam. Zsuzsa az egyik ilyen, akinek mindig szerettem a gondolatait. Most is szeretem, de kár, hogy csak a Facebookon :)
- A héten nem kellett korán kelni, mert Zsófia nem ment iskolába, Nimródot meg ráértem elvinni.
- Zsófia hősként vigyázott Katára. És nagyon élvezte.
- Fodrásznál jártunk a csajokkal.
- Férjjel meg szülőin voltunk. Mindig ketten megyünk, ha tehetjük. Mert ez így alakult ki.
- Találtam egy új sorozatot (nem mintha a többit megnéztem volna), amibe csak a főszerelője miatt néztem bele (Damien Lewis),de még nem tudom, hogy tetszik-e. Érdekes, krimis meg izgalmas... Meglátjuk.
- Vörös eget nézni és szaladó felhőket.
- Eljött hozzánk Zsófia egyik kis barátnője.
- Meg az én egyik felnőtt barátnőm.
- Mogyoró, amire már nagyon régen vártam :) - nagyon szeretem.
- Gyermekkorom egykori kedvenc édessége. Ma ritkán jutok ehhez. Egyrészt nem szoktam venni ilyeneket, immáron tudatosan, másrészt meg nem is jut eszembe. De most arra gondoltam, hogy megmutatom a gyerekeimnek, hogy milyen finom édességet szerettem egykoron. (Még akkor is, ha nem túl egészséges.) És képzeljétek, senkinek sem ízlett! Enyém lett. Nosztalgia!!!!
- Bukta és palacsinta.
- Amikor együtt játszanak mindhárman (áldott percek és pillanatok), és nem
kell éppen rendet csinálni, vagy szétválasztani őket. Ez nagyon jó
dolog!
- Katával összebújni.
- Nimródka rajza, ami most a kedvencem. Ez itt egy szerelmi vallomás. Nekem. Tőle.
Kedves Andi! Nagyon szeretem a blogodat, jó ideje olvasom, Szoó Judit blogjának ajánlója révén találtam meg. Így ismeretlenül is jobbulást Nektek! Damien Lewis nálam is nagy kedvenc, és a négercsók is!!! :) Üdvözlet Fótról: Anett
VálaszTörlésKedves Anett!
VálaszTörlésKöszönöm hogy írtál, és a kedves soraidat.
Judittal tizenéves korunk óta barátok vagyunk, nagyon szeretem, és nagyon büszke vagyok rá azokért a dolgokért, amelyeket véghez vitt.
Gyógyulgatunk, még nem javult teljesen a csapat. De igyekszünk!