Én éveken keresztül hallgattam, és hallgatom még most is valamilyen szinten :) vagy inkább :(
De más dolog a sírás, és más dolog a hiszti.
Nehezen viseljük, amikor kicsit hangosabb a ház. Én sokáig azt hittem, hogy a kisfiamtól nem lesz sírósabb gyerekem, aki mindig mindenért üvöltött, a szónak a legrosszabb értelmében. Sosem sírt, hanem mindig üvöltött. Nos, jelentem, Kata is kezd alapozni :)
Isten úgy alkotta meg a gyermekünket, hogy sírásával szükségleteit fejezze ki. A sírás nem a szülő manipulálására és kontroll alatt tartására szolgál, hanem mert ez az alaptartozéka a gyermeknek. Mert nem tud beszélni, mert nem tudja kifejezni magát, nem tudja elmondani máshogy, hogy mit szeretne. Hiszen beszélni tanítjuk őket az első perctől. Hozzájuk beszélünk, mondjuk neki mindig: "mondd azt, hogy..."
És mi az anyák pedig arra teremtettünk, hogy válaszoljunk ezekre a kérésekre, szükségletekre.
Kata pár naposan :) |
Én nem tudok azonosulni azzal, hogy hagyjuk sírni a gyereket, mert esetleg követelőző lesz. Nem szabad felvenni, mert akkor hozzászokik? Meg elkényeztetett lesz? Meg nem tudsz majd semmit sem csinálni mellette!... és még sorolhatnám. Hát jelentem, és mindig felvettem a gyerekeimet, ha egy kicsit is sírtak. Tudtam ugyanis, hogy mikor mi az oka a sírásuknak. Megtanultam. De ha hisztizett, akkor is az ölembe vettem. Amikor esetleg büntire került a sor, akkor is először az ölembe vettem a gyerekemet, elmondtam nekik, hogy mi a következménye annak, amit helytelenül csináltak. Mindig is fontosnak éreztem és érzem, hogy minden helyzetben tudja a gyerekem, hogy SZERETEM!
De azt gondolom, hogy régi tévhit az, hogy az ember elkényezteti a gyerekét, ha felveszi. Kutatások ugyanis éppen az ellenkezőjét igazolták: abból a csecsemőből, akinek szükségleteit nem veszik elég komolyan, ordító, sikító, visító kisded válik, aki hisztizve szükségletei azonnali kielégítését követeli.
Azoknál a kisbabáknál, akik szükségleteit következetes módon elégítik ki - amennyiben szüleiknek valóban módjukban áll - , a következetesség nagyban elősegíti a bizalmi kapcsolat kialakulását. Ezek a gyerekek képesek arra, hogy várjanak, valamint sokkal könnyebben sajátítják el a testbeszédet és tanulják meg szükségleteik kifejezését. Hát nem érdekes?
Meg hogy kellenek-e? Mert hogy amikor az ember babát vár, akkor mindig mindenki megmondja a tutit, hogy SZERINTE mit és hogyan kellene csinálni.
- Én ugyan nem jártam szülők körére, de jó lett volna, ha a közelben van ilyesmi. A gyülekezetben próbálkoztunk ilyesmivel, de eléggé "elelméletiesedett", ha mondhatom ezt.
- Olvastam könyveket a gyermeknevelésről, ez szerintem mindig jó ötlet :) Azért volt jó, mert megismerhettem különféle módszereket, ötleteket, tippeket. Nem minden gyerekre jó ugyanaz a módszer, én már csak tudom, 3 gyerek 3 féle módszert kíván. Nem hiszek abban a mondatban sem: "Ugyanúgy neveltem a gyerekeimet, és mégis mennyire máshogy alakult az életük, más emberek lettek." - Hát, nem lehet ugyanúgy. Sok hibát el lehet kerülni, és fel lehet így ismerni.
- Ha vannak nehézségek - ahogyan nekünk volt Nimróddal (nem vészesek, csak nehezen tudtam kezelni dolgokat, helyzeteket), megkérdeztem egy-egy szakembert is. Beszélgettem erről lelkigondozókkal, pszichológusokkal, egészségügyben dolgozókkal. Ötleteket kértem és vártam, és volt, amelyiket remekül fel tudtam használni.
- Imádság, amely szerintem a legfontosabb. Én sokszor voltam úgy, hogy nem találtam megoldást, és elmondtam Istennek. Ő mindig segített.
És hogy hogyan kezeljük a nemkívánatos tanácsokat?
- Ne panaszkodj gyermeked negatív viselkedése miatt, ne emlegesd fel! Hiszen így okot adsz majd arra, hogy mások akarjanak elhalmozni a tanácsaikkal. (Ezt tapasztalatból tudom, mert Nimródnál mindig mindenki ontotta az ötleteket és tanácsokat)
- Ha olyan tanácsot kapsz, ami ellentmond azoknak a nevelési módszereknek, amelyeket Isten útmutatását követve használsz, köszönd meg és mondd: Elégedettek vagyunk azokkal a módszerekkel, amelyeket alkalmazunk, és úgy látjuk, gyermekeink jól reagálnak rájuk.
Ha valódi drágakövet szeretnél felfedezni kutatásaid során, szerezd be Larry C. Harris gyermekorvos Minden otthon kezdődik című könyvét (It All Starts at Home, 2004) - (magyarul nem találtam meg, valószínűleg még nem adták ki, de akik angolul tudnak, azoknak érdemes).
Larry egy 9 gyermeke fekete katonatiszt sarjaként előítéletek kereszttüzében nőtt fel, mégis családjában minden egyes gyermek kiemelkedő eredményeket ért el az egyetemen, és valóban tett az egyházért és a lakóhelyükért. Álljon itt néhány családi elv, Fred és Ruth Harris gyűjteményéből, amelyeket érdemes lehet átvenni:
- MINDIG RAGASZKODJ A CSALÁDODHOZ!
- HA EGY CSALÁDTAG BAJBAN VAN, MINDENKI SEGÍTSEN.
- MINDEN GYERMEK FELELŐS A SORBAN KÖVETKEZŐ KISEBBÉRT (ÍGY MINDENKINEK VAN VALAKI, AKIHEZ SEGÍTSÉGÉRT, TANÁCSÉRT, BÁTORÍTÁSÉRT ÉS VÉDELEMÉRT FORDULHAT)
- A NAGYOBB MINDIG OSZTOZIK A KISEBBEL, MERT ÍGY Ő IS MEGTANUL OSZTOZNI.
- TARTSD MEG AZ ÍGÉRETEIDET!
- HA RENDETLENSÉGET LÁTSZ, SZÜNTESD MEG! HA ELVÉGZENDŐ MUNKÁT LÁTSZ, CSINÁLD MEG! (A BECSÜLETES MUNKA NEM SZÉGYEN!ö
- CSINÁLD MEG JÓL ELSŐRE VAGY CSINÁLD ÚJRA!
- HA VALAMI NEM MŰKÖDIK, LÉPJ TÚL RAJTA!
- VÉDD MEG A CSALÁDOD NEVÉT: HA AZ ELVESZETT, TE IS ELVESZTÉL.
- SEGÍTS MÁSOKNAK AKIKNEK SZÜKSÉGÜK VAN RÁD!
MEGRENDELHETŐ AZ AMAZONON |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése