Nekem ugye még ráadás is, mert ANDREA betű is, és ez mégicsak én vagyok... :)
Nimródkám nem lelkesedik túlságosan az írásért, de már nem dünnyög. Én fontosnak tartom a kézírást. Zsófinál is bevált, mert még tavaly nagyon sokat küzdöttünk és szenvedtünk a külalakkal, addigra mára, azaz 4. osztályra kialakult egy elég szép formájú írása. Szinte már látom benne az egyéniségét.
És igen, én sokat íratom a gyerekeimet. Lehet azt mondani, hogy úúúúúú, de kegyetlen. És igen, és sokat számoltatom a gyerekeimet... úúúúúúú! De nem sokat tanulunk minden nap, mert én nem hiszek abban, hogy sok házit kell adni.
A mi tanítóink jól csinálják kevés házi van, nem kell még a gyerekkel este 6-kor tanulni, hogy még nehezebben menjen neki. Mondjuk nem járnak napközibe, vagy legalábbis nem maradnak az iskolában minden nap, és ez nekem nagyon bevált. Meg nekik is. De erről majd később mesélek.
Hamarosan.
Egyébként
egyre jobban alakul a kisfiam írása. Nem baj, hogy már másodikos,
szerintem jót tesz neki, hogy minden nap, vagy minden másnap ír egy-egy
betűt.
Volt,
hogy összekeverte, hogy nem jól kapcsolta, nem jutott az eszébe, hogy
írjuk és hasonló problémák volta, a külalakról nem is beszélve. Én pedig
egy olyan típusú emberke vagyok, akinek fontos a szép írás. Tudjátok:
GRAFOMÁN! :)
Szerintem
egész jól halad vele. Míg az elején látványosan szenvedett, mostanra
rájött, hogy gyorsan megír egy betűt, és mindenkinek könnyebb lesz.
De
egyébként ezt csináltam Zsófival is. Még harmadikban is nagyon csámpás
volt az írása. Hol jobbra, hol meg balra dőlt, hol kicsi volt, hol nagy
egy szón belül. Így elővettük a másodikos vonalas füzetet, és másoltunk,
írtunk sokat. A külalakja neki is nagyon sokat változott, már mondhatom
azt rá, hogy jó. Talán még ötöst is adnék neki... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése