Kihívás # Vásárolj örömmel!

Szeretek vásárolni. Talán mert nőből vagyok, nem tudom.
De nem ám ruhaboltokba szeretek járni, attól ideges leszek. Nem szeretek időt szánni a ruhapróbákra, mindig frusztrál, hogy be kell menni egy elkerített helyre, amire ráírják, hogy próbafülke, de közben csak egy elkerített rész függönyökkel... Persze, szoktam ruhát vásárolni, mert néha muszáj, és mert fel kell próbálni, hogy ne vigyek haza olyat, ami kicsi vagy éppen túl nagy...

A gyerekeimmel ritkán szoktam elmenni, mert ha velük vagyok, a vásárlás sohasem öröm. Inkább még idegesebb leszek, mert valahogy nem úgy történnek a dolgok, ahogy elképzelem. Katával a legkönnyebb, mert ő mindig velem van, beül a kocsiba, és örül minden apró dolognak. Mondjuk én már kicsi korukban rászoktattam őket arra, hogy nem rakjuk tele a bevásárlókocsit. Tudják, hogy egy dolgot (ha jönnek velem) választhatnak, mert hiszen én magamnak is mindig veszek valami finomságot (általában csokit), a gyerekeim miért maradnának ki belőle?

Nos, igen, legjobban a boltokat szeretem.
Egy-egy fáradtabb nap után, amikor persze nincs itthon egy-két fontos dolog, elmegyek és bevásárolok. Bár én inkább egyszerre csinálok egy nagybevásárlást, és csak akkor megyek legközelebb, ha kenyér vagy tej kell. Mondjuk kenyeret én sütök, de amikor bundás kenyeret kérnek, akkor szoktam száraz kenyeret venni. :) Vagy... én ugyan nem iszok tejet, csak növényit, ha iszok, de a gyerekeim szeretik a reggeli müzlijükhöz.
Ami tény, hogy néha jól esik elmenni és megnézni azt, amit a boltban árulni. Igen, megfogni, megnézni, kitalálni, hogy mi legyen az ebéd. Mert ezt is ki kell. És bár van havi étlapom, mégis néha szoktam változtatni rajta. Mert néha olyan kedvem van.

Persze ismerek olyat, aki nem szeret vásárolni, ideges lesz tőle. Apukám például nem megy be boltokba, de neki van valamiféle fóbiája ezzel kapcsolatban. Férjjel viszont nagyon jó vásárolni. Őt nem frusztrálja és nem zavarja, ha boltba kell menni.
Ma is így történt.
Hamarosan házassági évfordulónk lesz, és nem szoktunk nagy dolgot csinálni belőle, de aprósággal meglepjük egymást. És mindig akkor, amikor találunk valami fontos, vicces vagy használható ajándékot. Semmi nagy.
Ma ezzel lepett meg:

Igen, ez egy pókriasztó.
Gyűlölöm a pókokat. Nem félek tőlük, vagy ilyesmi. Nem kezdek el hangosan sikoltozni, kiabálni, de nem szeretem őket. Megfogni sem szeretem őket, legtöbbször Férjet kérem meg, hogy "Mentsen meg" tőlük :), de ezt a gyerekek is élvezik. Egyszerűen csak idegesít, hogy kitakarítod a házad, leszeded a pókhálót, és pár nap múlva ugyanott van, és többen vannak. Amolyan reménytelennek tűnő harc ez. És bár állatvédőnek tartom magam, bizonyos tekintetben a pókokkal kapcsolatban ezt nem osztom.

A legjobban a sok lábuk idegesít.
De most nagyon boldog vagyok, hogy ezt az ajándékot kaptam.
És elhihetitek, hogy milyen örömmel vásároltam vele!

Ti hogy vagytok a vásárlással?