Derék asszony - Lakberendezés

Példabeszédek 31.

Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés. (Példabeszédek 31,27) 

LAKBERENDEZÉS

Itt már meséltem arról, hogy mennyire szeretem a Cottage-okat, és hogy mennyire szívesen laknék egy ilyen házban.

Szeretem is nézegetni az ilyen jellegű blogokat, oldalakat, újságokat. Nem álmodozás miatt, hanem csak úgy. :)

Szerintem nagyon fontos, hogy a ház, ahol és amiben élek családias és élményekkel teli legyen.

A Biblia azt mondja, hogy ez a nő figyel a családjára, a gyerekeire, a férjére. Nagyon szeretem ezt a bibliai történet. Szerintem minden keresztény nőnek ez az asszony a példaképe. Mert ki ne szeretne olyan nő, feleség, anya lenni, aki mindenben jó? De az én véleményem az, aztán lehet velem vitába szállni :), hogy nem hiszek abban, hogy létezik tökéletes otthon és tökéletes háziasszony. Abban viszont hiszek, hogy erőfeszítést kell tenni annak érdekében nap, mint nap, hogy létezzen. Létezhet.

Én nem vagyok egy olyan nő, aki mindenhez ért. Vannak barátnőim, akik saját maguk festik ki a házukat, szerelik össze a szekrényeket, csempézik ki a fürdőt és még sorolhatnám. Én nem vagyok ilyen ügyes. Mások fantasztikus ételeket rettyintenek a semmiből. Sok főzős blogot olvasok, de sokat már nem, mert megmondom őszintén, hogy látványra nagyon szép, de valamitől nem természetes érzést kelt bennem. Túl művi, túl megcsinált. Én szeretem a profi dolgokat, de szeretem, ha a képeken az látszik, hogy ott élet van. 

Nem mondom, hogy nem lehetne megtanulni ezeket. Anyósom is megtanulta, mert ő rá volt kényszerülve. Nem volt férfi a háznál (korán elvált), és ő és a két fiú csinált szinte mindent. Míg ők gyerekként dolgoztak, én játszottam és gyerek voltam. :( 

De mint feleség és anya felelős vagyok az otthoni légkörért, hangulatért. Az lenne a jó, ha az otthon szórakoztató, nyugodt és békés lenne. Ami fontos, de az ember nem tudja mindig megvalósítani, és ezt most komolyan mondom, nem indokot keresek. 

Én hiszek abban, hogy otthon jól kell magunkat érezni. Én szeretek itthon lenni. Szeretem a házunk csendjét, már amikor a gyerekek nincsenek itthon, vagy éppen valamelyik szobában játszanak, mesét néznek. 

Szeretem tartalmasan eltölteni az időt, szeretek rendszerezni, pakolni. A nyaram nagy része arról szólt, hogy kiszórtam egy halom papírt, felesleges dolgokat. Vicces volt, mert a 40 fokban a kis kályhába tüzeltem el a sok-sok papírfecnit, évek során összegyűjtött jegyzetet, amire ma már nincs szükségem. Vicces volt.

Én alapvetően nagyon hálás vagyok Férjnek, mert ő egy türelmes ember. Látja, hogy ebben a kis házban hogyan küzdök meg nap, mint nap a renddel, és nem kritizál, nem kötekszik, nem szól be. Segít. Ő nem úgy gondolkodik, mint sok férfi, hogy "Mit csinálsz te egész nap itthon?", nem von kérdőre, tudja, hogy dolgozom, figyelek a háztartásra, gondoskodok a családomról. Nagyon drága ember ő. 

Keveset vagyok a ház körül, nem igazán értek hozzá. De mindig ki szoktam menni hozzá, ha szerel valamit, ha alkot valamit, ha a kertben van. Kicsit segítek is neki, hogy örüljön és meg is dicsérem. Ő is megszokott. :)

Kilátás a kertünkből

Úgy gondolom, hogy otthon kell a béke és az öröm. A világ tele van sok bűnnel, boldogtalansággal, az otthonnak a kikapcsolódás, a nevetés az öröm helyének kellene lennie. Mitől boldog egy otthon? 

NEVETÉS,

 JÓ ÉTEL, 

TISZTA HÁZ,

 SZELÍD ÉS KEDVES BESZÉD, 

BÁTORÍTÁS, 

ÁTGONDOLT INTÉZKEDÉSEK, 

EGYMÁS SZOLGÁLATA

SOK-SOK SZERETET

Mivel a nők vagyunk hivatottak az otthonteremtésre, élnünk is kell vele. A legnagyobb kihívás (a gyereknevelés mellett), amivel egy nő szembesülhet. Sok anyukánál, aki őszinte és jó fej, bevallja, hogy küzd ezzel. Ezért szeretem például Dumanyut a Facebookon. Az, hogy kinek milyen szervezett az élete, sok mindentől függ.

A másik probléma az, hogy hiányzik az öröm. Öröm az otthonteremtéshez. Ez tényleg így van. Néha a hátam közepére sem kívánom, máskor meg annyira lelkes vagyok, hogy nocsak!  Nem mindig öröm és lelkes dolog ez nekem. És igen, néha rabszolgamunkának élem meg a rendcsinálást itthon.


És ami szörnyű, hogy a házimunka soha nem ér véget. Az ételek mindig elfogynak, a mosnivaló mindig gyűlik. A rend nem múlik el magától, és semmi nem intéződik el. A gyerekek sem pakolnak el maguktól soha. Nem is értem!


Az embernek az értelme terveli ki útját, de az ÚR irányítja járását. (Példabeszédek 16,9)

Szóval, hogy is kell kezelni az összes házimunkát, amikor egy hatalmas kihívás? Nem tudom. De próbálkozom. Nem adom fel, és nem adom fel! Főleg azért nehéz, mert sok a zavaró tényező.
Azt gondolom, hogy a napi terv kulcsa  megfelelő időbeosztás, de még ebben sem vagyok túl jó. És azt is gondolom, hogy nagyon fontos az is, hogy az ember - függetlenül attól, hogy oda figyel a családja étkeztetésére, a rendre, a tisztaságra, - oda kell, hogy figyeljen a saját maga lelki és testi egészségére. Ha elfárad, nem fogja bírni, és hamar összeomlik. Én már csak tudom.

Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy ebben is Istent kell kérni, hogy irányítsa a lépteinket, vezessen minket, hogy jól meg tudjuk oldani a problémáinkat, jól be tudjuk osztani az időnket.
Én azt is megértettem, hogy amikor volt valamilyen jelentős változás az életemben, akkor adtam magamnak engedményt. Mert van, hogy az ember teljesítőképessége a határt súrolja.
Megértettem, hogy nem kell maximalistának lenni.
Isten szeret.