Derék asszony és a pénzügyek

Példabeszédek 31. - Pénzügyek

Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: 

mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal. (I. Timóteus 6,10)

A pénz egy olyan téma, ami mindenkit érdekel és foglalkoztat. Mi, magyarok ebben nagyon profik vagyunk.  Emlékszem, még a régi időkre, amikor még nem volt mindenkinek számlája, és én hordtam ki az autómmal a fizetést. Mindig izgultam, hiszen sok pénz volt nálam, nem igazán szerettem ezt csinálni. De ez is az iskolai feladataim egyike volt, pedig távol áll tőlem a pénzügy világa. Sosem szerettem. Az egyik iskolában, ahol dolgoztam, be akartak íratni könyvelői meg számviteli iskolába. Néztem én nagyokat, remélve, hogy nem gondolják komolyan, hiszen én ízig-vérig HUMÁN beállítottságú vagyok, voltam és leszek. Túl sok matek az nekem stresszet és depressziót okoz... 

Az emberek szeretik a pénzt. Én is. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. 
De az is tény, hogy az emberek többsége nem tudja jól kezelni a pénzt. Én sem. 

A Derék asszony hű volt a pénzzel is. Óvatosan bánt vele, jól osztotta be, nem kellett aggódnia, hogy túlköltekezik. Takarékos életet élt, vigyázott a pénzre, de ezek a dolgok már az  én ellátás része is. Azt gondolom, hogy fontos, hogy óvatosak legyünk, nem pazarlóak. 
Férjjel hallgattunk egy jó előadást Pálhegyi Feri bácsi egyik oldalán, amit most nem találok, (Bibliai házassággondozó szolgálat) ami a pénzbeosztásról szólt. 

Bevásárlás

A vásárlás az egyik olyan dolog, amit szerintem sokan szeretnek csinálni. Én szeretek vásárolni. Sok nő szeret vásárolni, amolyan pótcselekvés ez. Van, akinek függőség is. Ki ne szeretne vadonatúj dolgokat, szép dolgokat venni? Mondjuk én legkevesebbet ruhaboltokban töltök, mert arra sajnálok kiadni. Vannak még olyan ruháim, amit 20-25 éve hordok - de tényleg, mert még szeretem, és még jó rám, meg a stílusom sem változott  :)

Ellenben enni nagyon szeretünk, és nálunk tény, hogy sok étel fogy. Sokan vannak. Még így is, hogy sok mindent meg tudunk termelni magunknak. 
A gyerekeimmel ritkán megyek boltba, mert nem lehet túl sokáig őket ilyen helyre vinni. Katával van a legkönnyebb dolgom, ő beül a kocsiba, és onnan csacsog... :)

De most a nagy kérdés: Előfordult már, hogy azért mentél el vásárolni, hogy jobban érezd magad? Csak mert valami miatt szomorú voltál, vagy fájt valami? 
Nekem volt már ilyen. 

Régebben, amikor még Nyíregyházán laktam, megtettem ezt sűrűn. Volt a közelben egy bolt, és leugrottam csak egy csokiért, hogy boldogabbnak érezzem magam. Ez amolyan dupla élvezet volt...

Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa. (Példabeszédek 31,18)


Sokszor nem értem azt, hogy amikor összeházasodik valaki, hogy élhetnek külön kasszán.
Sokszor azt sem értem, hogy - mert hallottam már ilyet is - a Férj osztja be a pénzt, és csak alamizsnát ad a feleségének.
Sokszor azt sem értem, hogy az hogy működik, amikor a férj jól keres, a feleség kevesbé, és a feleség azt mondja, hogy amit keres az övé, amit meg a férj, az közös.
Sokszor azt sem értem, hogy egy feleség becsapja a férjét, nem mondja meg, hogy hova teszi a pénzt, vagy kinek adja oda. Például kölcsönbe valakinek, vagy a gyerekeinek, de úgy hogy a férj ne tudjon róla...
és még sorolhatnám..


Én például azért, mert valami olcsón eladó, nem veszem meg.  Csak azért venni valamit, mert jó üzlet, vagy akkor olcsó, ritkán vásárolunk. Csakis olyat, amire szükségünk van. 

BOB, AZ ÚJ CSALÁDTAG

Mivel nagy a kertünk, sokszor kell füvet nyírni. De az, amelyiket évekkel ezelőtt vettük már elfáradt, leamortizálódott. Nyáron, amikor a gyerekeket 1 hétre anyukáméknál hagytuk, hazafelé jövet "beugrottunk" a Tescoba, és éppen le volt értékelve Bob, és mivel szükségünk volt rá, megvettük. Vicces volt. Nem azért mentünk, de helyette ezt vettük. :)

Nos, amikor vásárolunk meg kell kérdeznünk néhány fontos kérdést:

• Ez a valami, amit meg szeretnénk venni, IGAZÁN SZÜKSÉG VAN-E RÁ?

Nekünk most nagy listánk van arról, hogy milyen nagyobb projektet tervezünk idén, jövőre... Ami ténylegesen fontos. (Pl. favásárlás, hogy tudjunk fűteni, tyúkól készítése, mert remélhetőleg lesznek, és még sok ilyen apróság.)

Ruházat

Nagyon hálás vagyok. Tényleg. Évek óta nem vásároltam ruhát a gyerekeimnek. Tényleg. Minimálisat, amikor valami megtetszett, vagy cipőt, amikor szükség van rá. De Kriszta és Dalma barátnőim évek óta, rendszeresen ellátnak minket ruhával. Volt olyan, amikor Krisztiéktől 8 zsák ruhával jöttünk haza. És ezért nagyon háás vagyok. Igaz, hogy itthon ez azt jelenti, hogy zsákok és dobozok vannak mindenhol, mert nem tudom hova tenni őket. De tényleg. 

Néha magunknak szoktam vásárolni ruhákat, Férjnek és magamnak, de nem visszük túlzásba. Csak a minimális dolgokat, és tényleg, amire szükségünk van. Mert minden alkalommal, amikor lomtalanítok, kiderül, hogy így is túl sok felesleges dolgunk van.
Minden alkalommal, amikor válogatok rájövök, hogy a gyerekek ruhája is TÚL SOK!!!
Ezért mindig külön zsákokat és szatyrokat tartok arra az esetre, amikor valamit kinőttek és oda kell adni másoknak. 
Azzal is szembesülni kellett, hogy a szekrények sokszor tele vannak olyan ruhákkal, amelyeket nem is hordunk, használunk. Én is sok ruhát kaptam ajándékba, de nem minden jó már rám. 

Bevásárlás
Hasonló a kereskedő hajókhoz, nagy messziről behozza az ő eledelét. (Példabeszédek 31,14)

Sok módon lehet pénzt megtakarítani. Nekünk, akiknek kertjük van, sokat tudunk spórólni ezen. Én ugyan nem vagyok szakértő, nem is igazán értek a kerthez, de azt tudom, hogy nagyon jó, amikor megtermeljük magunknak az ételt. Idén iszonyú mennyiségű paradicsomot raktunk be, mert jó volt a termés. Lett hagymánk, elég jól, krumplink is, rengeteg tököt, cukkinit és patisszont ettünk meg. Volt zöldbabunk, borsónk, és még vár ránk a sóska is.
És az idei év a dinnyézésről szólt. Dinnyenagyhatalom voltunk.
Az idei termés egy része:

 

Általában én járok bevásárolni. Férj listával jár, és mindig csak azt veszi meg, ami fel van rá írva. Nekem menet közben még eszembe jut ez-az, amikor a boltban vagyok. És igen, néha szoktam felesleges dolgokat is megvenni... :(

• Nem használok kuponokat. Nem is tudom, hogy itt, Magyarországon létezik-e olyan rendszer, mint Amerikában. Emlékszem, amikor kb. 20 évvel ezelőtt meglátogattam a barátnőmet Amerikában, mindig átnézte az újságokat, és vagdosott. Aztán pár éve láttam egy tévéműsort, ami kuponozó anyukákról szólt, akik profi módon csinálták a bevásárlást. Táblázattal, családbevonással stb. 
• Viszont általában ugyanazokat a márkákat használom. Én amolyan ragaszkodó és a megszokások embere vagyok. Évek óta ugyanazokat a termékeket használom, még az sem zavar, ha drágább. És néhány étellel is így vagyok, eszünk néha kicsit drágább dolgokat.
• Megtanultam az évek során, hogy nagyon fontos a menüterv készítése. Mivel a gyerekeimnek minden napra főzök, rendszeresen az iskolába, képben kell lennem. Próbálom megtervezni legalább egy hétre a menüt. Vagy sokszor megnézem, hogy mi van itthon, és abból főzök. A gyerekeimet megkértem, hogy írjanak listát azokról az ételekről, amelyeket szívesen fogyasztanak, és visznek. Persze tudom én őket, de ha ők írják le, akkor jobban hangzik. Lehet mire hivatkozni :)

A mi családunkban közös kassza van, de én intézem a csekkbefizetéseket, a vásárlást, a befizetéseket. Mivel én vagyok itthon, ez az én feladatom lett. De nem úgy oldottuk meg, mint néhány ismerősömnél, hogy nem tudja a Férj, hogy mikor mi történik és hova folyik a pénz. Mi mindig mindent megbeszélünk. Nyilván a kisebb bevásárolásokat nem, de nincs titkolózás. Főleg azért nem, mert nálunk Férj a pénzkereső a családban, én ugye nem igazán járulok hozzá anyagilag a családi költségvetéshez. Sajnos. :(

Nem is érezném ezt tisztességesnek.

És ami bibliailag fontos:

A tized és felajánlások

A földnek minden tizede, a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az Úré; szentség az az Úrnak.(III. Mózes 27,30) Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet adott néki mindenből. (I.Mózes 14,20)

A Biblia azt tanítja, arra bátorít, hogy a jövedelmünk tizedét adjuk oda az egyházunknak. 

Ez talán meglepő, mert tudom, - tapasztalatból mondom -, hogy sokan még az egyházadót is nehezen fizetik be. Az Úrnak adni nem szokott mindig könnyen menni.

Igen, nálunk adventistáknál ez így működik. A keresetünk tizedét, azaz 10 %-át odaadjuk az egyháznak. Ebből kapják a lelkészeink a fizetésüket. Nem az állam biztosítja számukra ezt, ami szerintem alapvetően nem helyes. Úgy gondolom, hogy a gyülekezeteknek kellene eltartaniuk a lelkészeket. Mert ha ez nem így van, és az állam adja a pénzt, akkor az állam irányíthatja és befolyásolhatja a tetteiket és a cselekedeteiket, döntéseiket is. Sajnos most valahol itt tartunk. 

Isten mindig fontosnak tartotta, hogy különválassza az egyházat és az államot. De most ebbe itt nem folynék bele. 

Azt is tapasztalatból mondom, hogy amióta ezt megértettem és megtanultam, Isten áldása jelen van az életünkben. 

Mint említettem, 1 fizetésből élünk, Férjem 3 szakban dolgozik, kemény, fizikai munkát. Nem mondhatnám, hogy nagyon meg van fizetve. Fogjuk rá, hogy határeset. Van egy nagy kölcsönünk, amit felvettünk azért, hogy házunk lehessen, hogy tudjunk hol lakni. Van 3 gyerekünk. Sokat autózunk. Ha bárki körbenéz nálunk, láthatja, hogy mindenünk megvan, még több is, ami kellene. 

Voltunk nehéz helyzetben. Volt olyan időszak az életünkben, amikor Férj annyit keresett, hogy a kölcsönt ki tudtuk fizetni, és maradt egy kevés pénz. Én pedig nem dolgoztam, nem volt semmilyen bevételi forrásom. Gyerekeink sem voltak. Volt olyan időszak az életünkben, amikor nem tudtuk, hogy hogy fogunk boldogulni, hogy hogyan lesz reggelre kenyér. Volt olyan, amikor nem volt mivel fűtenünk télen, és egy testvértől kaptunk egy zsák fát. Volt olyan, amikor egy másik testvér az étkezési jegyeit adta nekünk. Nehéz volt, és főleg nekem, mert én olyan családból származom, ahol nem igazán nélkülöztünk. De az Úr meg akart tanítani minket (főleg engem) arra, hogy hogyan osszam be a pénzt.

Sokat imádkoztunk, és megerősödtünk. 

De a tizedet mindig odaadtuk. Nekem most sincs bevételi forrásom, csak az anyasági, de annak is odaadom a tizedét, mert ezt kéri az Úr. És az Úrnak szívesen adom.

Az évek múlásával azt vettük észre, hogy egyre jobban állunk. Isten megáldott minket.

Nem vagyunk gazdagok, de szegények sem. Azt értettem meg, hogy Isten gazdagon megáld, ha mi is hűségesek vagyunk hozzá. Kérjetek és adatik! Ez nem jelenti azt, hogy mindenki hirtelen meggazdagszik, de azt sem jelenti, hogy Isten minden igényünket biztosítja.

Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. (Malakiás 3,10)

  

Én ezt megtapasztaltam, és hiszek benne, hogy Isten így tud munkálkodni és megáldani!